"Hordóra mindig szükség van..."

Bognárélet Salánkon

A nagyszőlősi járási Salánkon szép hagyományai vannak a bognármesterségnek, s messzi földről is érkeznek megrendelők az ugocsai községbe, hogy különböző űrméretű hordókat készíttessenek el az itteni mesteremberekkel. Korábban pedig az immár hosszú évek óta nem üzemelő helybeli göngyöleggyárban is foglalkoztak hordókészítéssel, s mintegy száz bognár lakott a több mint háromezer lelket számláló községben, ám ma már csak tizenöten folytatják a tradíciót. Nem sok fiatal vág bele a hordókészítésbe, pedig amellett, hogy Salánk egyik "védjegyéről" van szó, tisztes bevételt is hoz a "konyhára".

- 1986 óta foglalkozom komolyabban a hordókészítéssel, de már iskolásként kezdtem beletanulni a mesterségbe - emlékezik vissza a helybeli Sipos Endre. - Édesapámtól sajátítottam el a szakmai fogásokat, s már az ő felmenői között is sok bognár akadt, így vannak olyan kéziszerszámaim, melyeket már az édesapám is örökségbe kapott a saját apjától. A munkaeszközeim jó része "őskori" szerszám, a jelenlegi mesterek már el sem tudnák készíteni azokat, ám még jól lehet velük dolgozni. Amellett, természetesen, munkagépekkel is rendelkezem, van egy velem "egykorú", 40 év körüli gyalugépem, meg egy 15 esztendős villanyfűrészem.

Ami az anyagbeszerzést illeti, 1998-ig a helyi göngyöleggyártól vásárolta meg az abroncsokat, az üzem bezárása óta viszont egy nagyszőlősi üzletből szerzi be azokat a 2,50x1,20 méteres fémlemezeket (jelenleg 19 hrivnyát kóstál az áruk), melyekből saját kezűleg vágja ki és készíti el az abroncsokat. A faanyagot pedig a különböző erdészetektől veszi meg, s legutóbb - egy éve - 500 hrivnyát kellett fizetnie a fa köbméteréért. Megjegyzendő: az utóbbi öt év alatt kétszeresére-háromszorosára emelkedett a fémlemezek, valamint a faanyag ára.

- Többnyire tölgyből és akácból készítem a dongákat - magyarázza beszélgetőtársam. - Először is különböző méretű hasábokat hasogatok (szálával) a rönkökből, majd két-három évig száraz, szellős helyen szárítom a hasábokat. Azután lecsiszolom, kör alakban felállítva sorba rendezem, majd egy speciális szerszámmal összehúzom a dongákat, végül pedig ráverem a hordóra a két fenekét, valamint az abroncsokat. 200 literesesnél nagyobb űrméret mellett 50, a 10-100 literes hordók esetében 35, a 10 literesnél kisebbekre pedig 30 mm vastag abroncsokat használok. Egy átlagos hordó esetében egy napig tart a munka, ám amikor az Odessza melletti Susztovi Konyakgyárban dolgoztam, két hétbe telt, mire három munkatársammal együtt elkészítettünk egy-egy, a konyak érlelésére szolgáló, három méter hosszú, 2,75 méter legnagyobb átmérőjű, és tízezer liter űrtartalmú hordót. Ezek voltak a legnagyobb hordók, melyeket eddig készítettem, míg a legkisebbek azok a négyliteres kis díszhordók voltak, melyeket a megrendelők számára egybevertem.

Kárpátalja különböző falvaiból és városaiból, illetve Ukrajna belső területeiről egyaránt érkeznek Sipos mesterhez a vásárlók, sőt már külföldiektől, német és olasz vevőktől is kapott megrendeléseket (az utóbbiak tolmácsot is hoztak magukkal), s általában két héttel előre rendelik meg a kívánt hordót. A magánszemélyek mellett különböző cégek is fordulnak hozzá, mint például a beregszászi Csizaj Borgyár. A vásárlók száma időszakonként változó, a múlt hónapban például harmincan fordultak meg a műhelyében, a legnagyobb forgalmat pedig szeptemberben, a szüretelés kezdete előtt bonyolítja le. Ilyenkor mindig elad húsz-harminc hordót, ellenben télen alig kap megrendelést.

- A bognármesterség mellett pedig gazdálkodom is, búzát és más szemeseket termesztek az egy hektár 25 ár nagyságú földemen, mert másképp nem lehet megélni - jegyzi meg Sipos Endre...

- Egyedül dolgozik, vagy társul valamelyik szakmabelijével? - érdeklődöm.

- Magam készítem a hordókat, de már az iskoláskorú fiam is besegít - kapom a választ. - Tanítgatom a bognármesterségre, mert hordóra mindig szükség van, s még a töltött káposzta is akkor a legfinomabb, ha tölgyfából készült tárolóedényben savanyítjuk a hozzávalót. Tesz-vesz hát a gyerek a műhelyben, aztán majd kiderül, akarja-e folytatni a családi hagyományt...

Lajos Mihály