Orosz Ildikó: "Most nem elég a látszatpolitizálás"

Tanévnyitó beszélgetés a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnökével

2008. szeptember 5., 10:00 , 399. szám

- Megkezdődött az új tanév, hogyan látja a kialakult helyzetet a KMPSZ?

- Az idei több szempontból is eltér a korábbi évek tanévkezdésétől. Egyrészt azért, mert mint tudjuk, bevezették az emelt szintű érettségit, másrészt megszületett az ominózus 461. számú oktatási miniszteri rendelet. Ezért is tartottam fontosnak, hogy lehetőség szerint minél több járási plenáris pedagógusi értekezleten ott legyek augusztusban, elsősorban természetesen a magyarok által jelentősebb számban lakott járásokban. Érdekeltek az ott élők által felvetett kérdések, problémák. Sajnos az ungvári járási értekezleten nem lehettem ott, mivel annak időpontja egybeesett a beregszászi járási értekezletével. Mint kiderült, a pedagógusokat mindenütt ugyanaz az alapvető probléma foglalkoztatja: hogyan tovább, mi lesz a magyar tannyelvű iskolákkal? Ez napjainkban jogos felvetés, és azt gondolom, hogy ebben a helyzetben a bizonytalanság a legrosszabb, ami már önmagában is a kárpátaljai magyar közösség szétzilálásához vezethet. A legfontosabb, hogy tisztán lássuk az egész folyamatot, azt a helyzetet, amelyben mindenkinek meg kell találnia azt a területet, ahol cselekedni tud.

- Ön hogyan írná le a jelenlegi helyzetet?

- Ez a napjaink válságához elvezető folyamat ott kezdődött, hogy 2005-ben a bolognai folyamathoz való kapcsolódás jegyében Ukrajnában bevezették az emelt szintű érettségi rendszerét. Ezt a rendszert egy konkrét politikai irányzat vezette be az akkori szocialista oktatási miniszter személyében, azonban látnunk kell, hogy a rendszeren nem változtatott a nem sokkal később hivatalba lépő jobboldali miniszter sem. Mindez arra utal, hogy Ukrajnában múlóban van a kisebbségekkel szembeni tolerancia, megtört egy folyamat. Ukrajna alkotmánya, a jogszabályok továbbra is biztosítják a kisebbségek nyelvén való oktatás törvényi kereteit, de a megoldásokból, a konkrét programokból úgy tűnik, mintha konszenzus született volna a kijevi értelmiségi körökben, amely konszenzus egy nemzetállamot építő erőt eredményezett. Tény, hogy ma megpróbálnak mindenáron érvényt szerezni ennek az új szemléletnek. Olybá tűnik, mintha az ukrán értelmiségiek elfelejtették volna azokat a közös harcainkat 1989-1991, azaz a rendszerváltás tájékán, amikor a függetlenségért harcoltunk, s ugyanazok voltak a problémáink a Szovjetunióban. Ez az egyetértés most megszűnni látszik, s mind az emelt szintű érettségi, mind a 461. számú rendelet egyaránt tönkreteszi a magyar oktatási rendszert.

- Miképpen?

- Az emelt szintű érettségi rendszer elsősorban az érettségizőket érinti, akiknek nem biztosítanak egyenlő feltételeket a felsőoktatásba jutáshoz. Ezzel elbizonytalanítják a szülőket a tekintetben, hogy milyen tannyelvű középiskolába írassák a gyermekeiket. Sajnos a szülők egy része nem érti meg, hogy hasonló helyzetet már átéltünk a szovjetrendszer idején. Az idősebbek emlékezhetnek, hogy az orosz tannyelvű iskolákba járó magyar gyerekek esélyegyenlőségét sem tudták biztosítani, azaz az orosz iskolába járó gyerekek sem boldogultak jobban azoknál, akik az anyanyelvű oktatást választották. Ami pedig az ukrán nyelv elsajátításának a nemzetiségi iskolákban való tökéletesítését célzó 461-es rendeletet illeti, az közvetlenül a kisebbségi oktatási rendszer szétrombolásának irányába hat.

- Alkotói szerint a rendelet csupán a nemzetiségi iskolákban tanulók ukrán nyelvtudásának tökéletesítésére irányul...

- Érdemes folyamatában megfigyelni a rendelet megszületését. Az ukrán nyelv oktatása a nemzetiségi iskolákban immár hosszú évek óta égető problémaként jelenik meg minden, a kárpátaljai magyarsággal kapcsolatos tanácskozáson és dokumentumban, például az ukrán-magyar kisebbségi vegyes bizottság ajánlásaiban, ám konkrét lépések alig születtek. Végül legutóbb válaszként az oktatási minisztérium nem az oktatás feltételeit kezdte javítani, hanem 2008 áprilisában országos konferenciára hívta össze az ukrajnai kisebbségi iskolákban dolgozó ukrántanárokat. Ezen a tanácskozáson javaslatokat fogadtak el, s a minisztérium ezek alapján dolgozta ki a 461-es rendeletet. Az ezzel kapcsolatos anyagok megtalálhatók az Interneten, tehát bárki tanulmányozhatja az előzményeket. Az anyagokból mindenekelőtt az tűnik ki, hogy az ukrán szakos pedagógusok egy része saját felelősségét más szaktanárokra hárítja át azzal, hogy több tantárgy ukrán nyelven történő oktatásának bevezetését javasolja. Egy másik érdekes momentum, hogy az ukrán nyelv oktatásának javítására vonatkozó javaslatokat a minisztérium úgy kezeli, mintha azok bevezetését a közvélemény kérné, s bár az anyanyelvű oktatáshoz való jogot törvények biztosítják, egy miniszteri rendelettel - a törvényekkel szembe menve - mindjárt igyekszik is kielégíteni a kérést. Jó volna tudni, hogy a Kárpátalját képviselő küldöttek azon a bizonyos áprilisi konferencián vajon milyen állásponton voltak, s mennyire tudtak érvényt szerezni az álláspontjuknak. Tény, hogy a KMPSZ-t vagy a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolát ebbe a munkába nem vonták be.

- Hogyan kezeli ezt a kérdést a kárpátaljai magyarság? Ön több ízben is utalt már mindnyájunk közös felelősségére ebben az ügyben. Miben áll ez?

- Mindenekelőtt látnunk kell, hogy a rendelet alapvetően az ukrán nyelv oktatásának javítását célozza, s tartalmaz néhány pozitív elemet. Ilyen például az a kitétel, hogy az osztályokat a nyelvórára csoportokra kell bontani, azaz nem lehet nyelvórát tartani harmincfős osztályoknak. Az is helyénvaló, hogy a rendelet kidolgozói növelik az ukrán irodalom oktatására szánt óraszámot, s általában az oktatás anyagi feltételeinek javítására törekednek. Ugyanakkor megengedhetetlen, hogy mindez más tantárgyak rovására menjen. Ne feledjük: a miniszteri rendelet előírja, hogy ki kell dolgozni a program megvalósításának regionális, kárpátaljai végrehajtási rendeletét. Minden értekezleten, ahol jelen lehettem, hangsúlyoztam, hogy pillanatnyilag még nem létezik kárpátaljai regionális oktatási rendelet. Ezért most a kárpátaljai magyar iskolák igazgatóinak, pedagógusainak az óriási felelőssége, hogy megkezdik-e a miniszteri rendelet végrehajtását anélkül, hogy megszületett volna az erre vonatkozó, esetleg a realitásokat is figyelembe vevő helyi végrehajtási rendelet. Tudnunk kell, hogy szeptemberben Ungváron ülésezik az ukrán-magyar kisebbségi vegyes bizottság. Ebben a helyzetben nem lenne szerencsés, ha az ukrán hivatalnokok arról számolhatnának be az ülésen, hogy a kárpátaljai magyarság "önként" vezette be a rendeletet. Végül úgy látom, eljött az a pillanat, amikor se a társadalmi szervezeteknek, se a magyar pártoknak nem volna szabad szimbolikus politizálással foglalkozni - mert az is tapasztalható, hogy problémamegoldás helyett időnként bűnbakkeresés zajlik: kit kellene kikiáltani vétkesnek abban, hogy idáig jutottunk. Ehelyett mindenkinek a maga helyén meg kell tennie mindent a magyar kultúra hosszú távú megmaradása érdekében itt, Kárpátalján.

pszv