Rozsnyói útikalauz

Élménybeszámoló a Felvidékről

Augusztusi szabadságom egy részét a körös-körül hegyes területekkel övezett kelet-szlovákiai Rozsnyón tölthettem. Az egykoron tősgyökeres magyar településen mára alig 30 százalékot tesz ki a magyar ajkúak száma.

Az euró "előszobájánál" tartó Szlovákiában viszonylagos jólétben élnek az emberek. A nem egészen 5 millió lakosú, január elsejétől az euróra áttérő országban néhány hónapja már minden üzletben a korona mellett ebben a pénznemben is feltüntetik az árakat. A ruházati cikkek még a mi pénztárcánkhoz mérten is kedvező áron - a számtalan kínai üzletben számtalan akció keretében - kaphatók, az élelmiszer, a legfőbb energiahordozók ára és a rezsi viszont kissé borsosnak tűnik. No persze, az átlagnyugdíj mintegy 300-350 eurót, az átlagfizetés pedig körülbelül 500 eurót tesz majd ki, és ilyen összegeket azért itt is okosan be lehet osztani.

Visszatérve Rozsnyóra, a festői szépségű településen a legutóbbi, 2001-es népszámlálás adatai alapján 19 ezren éltek, akik közül 6100-an vallották magukat magyarnak. Külön etnikumként nincsenek ugyan feltüntetve, de mintegy 2000 körül mozog a magukat nagyrészt szlovákoknak vagy magyaroknak valló romák száma, akik többsége azért már (külső megjelenésük, viselkedésük alapján is) szemmel láthatóan kedvező szocializálódási változáson esett át.

A több napi itt-tartózkodásom ideje alatt sem volt könnyű felkutatni valamilyen magyar szervezetet, még a tősgyökeres lakosoktól érdeklődve is csak bizonytalan útbaigazítást kaptam. Először a Csemadok Rozsnyói Területi Választmányi Irodáját kerestem fel, amely egy bérház udvarában működik, de az utcafronton semmilyen felirat nem tájékoztat erről. Mivel az irodavezető házon kívül volt, így csak egy rövid írásos tájékoztatót kaptam a szervezet tevékenységével kapcsolatban.

,,A Csemadok Rozsnyói Területi Választmánya az önigazgatási elvek alapján fejti ki tevékenységét a járás területén. Támogatja, koordinálja a járásban levő alapszervezetek működését, az amatőr művészeti csoportokat és szólistákat. Népszerűsíti a népi kultúrát, ápolja a szülőföld hagyományait. Biztosítja a járásban tevékenykedő csoportok járási, országos és nemzetközi fellépéseit, táborokat, táncházakat és különböző versenyeket, konferenciákat, színházlátogatásokat szervez"- áll többek között a tájékoztatóban.

Innen a Rákóczi Magyar Házba, az itt működő ,,Szövetség a közös célokért" nevet viselő irodába vezetett az utam, ahol Szendi Erzsébet irodavezető volt segítségemre. Ő egyébként a néhány kilométerre lévő, 98 százalékban magyarlakta Kőrösről ingázik naponta Rozsnyóra. Az iroda - amelyhez hasonló Dunaszerdahelyen, Komáromban, Galántán, Érsekújváron, Rimaszombaton, Kassán és más városokban is van - még a Fidesz-kormány idején magyar kormányrendelet alapján jött létre a magyarigazolványok kiadására. Beszélgetőtársamtól megtudtam, hogy elvétve még ma is akadnak, akik magyarigazolványért folyamodnak hozzájuk.

A nagyjából Beregszász nagyságú város egy magyar óvodával és két magyar középiskolával rendelkezik. A Fábry Zoltán nevét viselő tanintézményben mintegy 300-an tanulnak, de az ide jelentkezők száma évről évre rohamosan csökken. Ennél jóval kevesebb, alig ötven gyerek látogatja a református egyházközség alapiskoláját. A város központjában álló impozáns református templomot vasárnaponként 70-80-an látogatják. Érdekesség, hogy Rozsnyón magyar tannyelvű egészségügyi szakközépiskola működik, ahol a helyiek mellett elsősorban a környékbeli falvakból jelentkező diákok tanulnak. Ha már a környező falvakról esik szó, habár Csucsom, Borzova, Hárskút, Körtvélyes, Kőrös, Pelsőc és a többi település 60-70 százalékban magyarlakta községnek számít, önálló magyar iskola ma már csak a 2460 lakosú Pelsőcön van, a többi helyen összevont vagy csak szlovák oktatási intézményben tanulnak a gyerekek.

Rozsnyónak 2006-ig magyar nemzetiségű polgármestere volt, a most is képviselőként tevékenykedő Kardos Ferenc azt megelőzően két cikluson át töltötte be ezt a pozíciót. Az interneten is fellelhető tájékoztatóból kiderül, hogy a városi tanács 19 képviselője között (itt egy-egy városrész érdekeit képviselik a választottak) elég sok a magyar hangzású név, de Szendi Erzsébet szerint csupán négy magyar van köztük. Az egyik képviselő neve - Ludovik Kossuth - különösen figyelemreméltó, a dolog szépséghibája csupán annyi, hogy a rozsnyói Kossuth Lajos csak törve beszél magyarul...

A városban járva-kelve egyébként azt tapasztalhatjuk, hogy szinte minden második párbeszéd - a jellegzetes palócos kiejtéssel fűszerezett - magyar nyelven zajlik, de ami különösen szembetűnő, hogy a fiatalok között ez az arány már körülbelül 8-2 a szlovák nyelv javára. Nagy kérdés tehát, hogy 30-40 év múlva is Rozsnyóra vagy már csak Roznavára érkezhet meg az ide utazó...

(tamási)