2008. szeptember 19.

2008. szeptember 19., 10:00 , 401. szám

"Az én gondolataim nem a ti gondolataitok." (Iz 55, 6-9.)

Valóban Isten gondolatai nem a mi gondolataink. Igen sokszor életünk történéseivel, eseményeivel, de az égi jutalommal kapcsolatban sem.

A szőlőmunkásokról szóló evangéliumi példabeszéd az égi vagy földi jutalmakról tanít.

A gazda óránként munkásokat fogad fel. Ez rendben is van a délelőtti órákban, sőt még később is, amikor látja, hogy sürgős a munka. De este, egy órára már nemigen fogadnak fel munkásokat. Aztán egész nap nem áll ott senki a téren munkára várva, - ha meg ott állt, hogyan lehet, hogy nem találta ott a gazda előbb is?

Mindenképpen azt akarja mutatni a példázat, hogy Isten szabadon, az ő kifürkészhetetlen akarata szerint hív meg és jutalmaz.

Úgy tűnik, mintha alkudna vagy szerződne velünk. Amikor munkába állunk, jutalmat ígér. De vannak olyanok is, akikkel se nem állapodik meg, se nem ígér, csak egyszerűen hívja őket: "Menjetek ti is a szőlőmbe."

Ezután jön a megdöbbentő elszámolás: egy órai munka után kegyelemből és nagylelkűségből többet ad, mint amit érdemelnének. Az is megdöbbentő: ha Isten az utolsókon olyan nagylelkűséggel kezdi, miért nem folytatja ezzel arányosan az első órától dolgozó munkásoknak a jutalmazást? Ezért lélektanilag érthető csalódásuk és zúgolódásuk.

De Isten gondolatai nem a mieink. Jézus tanítása mélyebbre mutat. A korabeli farizeusokat és általában az emberi gondolkodást kritizálja, mert az Isten országát emberi nívóra alacsonyítják, ahol küzdelemmel, könyökléssel, bizonyos előírt cselekedet teljesítésével lehet előbbre jutni. Ezzel az elgondolással Jézus azt a tanítást állítja szembe, hogy az Isten országa nem az emberi méretű igazságosság, hanem a színtiszta jóság birodalma. "Ahogyan az ég magasabb a földnél, ugyanígy magasan felülhaladják az én gondolataim a tiéteket."

Isten gondolatait pedig a nagylelkűség, és az emberileg sokszor elképzelhetetlen jóság vezeti. Ezért jó szemmel kell néznünk azt, ha körülöttünk bárki is, bármikor megkapja az isteni meghívást, kegyelmet. És aki korai meghívást kap, és egész életében dolgozhat, küzdhet, szenvedhet az Isten országa jegyében, tartsa kiváltságosnak helyzetét.

Örüljünk annak is, ha valaki későbbi meghívás után talán rövidebb idő alatt magasabbra jutott, mint mi egy egész élet vergődése után, mert minden a jó Isten kegyelméből származik. Igyekeznünk kell ezt megérteni.

Bohán Béla