"Szépírók" a beregszászi főiskolán

A Könyv utóélete Kárpátalján

Újabb izgalmas író-olvasó találkozóban lehetett része a beregszászi irodalomkedvelő közönségnek kedden. A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola filológia tanszéke és a magyarországi Szépírók Társasága szervezésében ezúttal Konrád György Kossuth-díjas író, Parti Nagy Lajos József Attila-díjas költő, Háy János író, drámaíró és a mediátor szerepét betöltő Mészáros Sándor voltak A Könyv utóélete Kárpátalján címmel tavaly elindított sorozat vendégei.

Mészáros Sándor, aki immár rendszeres vendégnek számít Beregszászban, örömmel állapította meg, hogy a másfél éve elindított kezdeményezés sikere a közönség érdeklődéséből ítélve töretlen, aminthogy sajnos az ukrán–magyar határon uralkodó állapotok is változatlannak mondhatók. Ennek ellenére, jelezte a író-szerkesztő, a jövőben sem szándékoznak felhagyni a próbálkozással, hogy rendszeresen eljussanak a kárpátaljai olvasókhoz.

Az est vendégeit a házigazdák nevében Csernicskó István, a beregszászi főiskola rektorhelyettese üdvözölte, örömének adva hangot, hogy a 20-30-as évek hagyományait felelevenítve ismét eljutnak Kárpátaljára a magyar irodalom élő klasszikusai.

Az irodalom úgy fontos, mint bármelyik művészeti ág, azaz luxus, amely nélkül lehet élni, csak nem érdemes – hangsúlyozta a hangulatot "bemelegítő" beszélgetés során Parti Nagy Lajos. Az irodalom társadalmi szerepe napjainkban nem az, ami a szocialista érában volt, ami jó, mert végre oda került, ahová való, nem vállal magára más súlyokat, s ezáltal maguk az alkotók is szabadabbak – hangsúlyozta Háy János, aki Konrád Györgyhöz csatlakozva arra biztatta a hallgatókat, hogy maguk is próbálkozzanak meg az írással. Nagyon fontos az írás, hogy "jobban meg tudd fogalmazni, mi van veled" – hangsúlyozta többek között a drámaíró.

A jóízű beszélgetés közben a vendégek felolvastak műveikből, további fűtőanyagot biztosítva a képzeletnek, serkentve a vitát. A nagyszerű élményt a Nemzeti Kulturális Alap és a Magyar Szak- és Szépirodalmi Szerzők és Kiadók Reprográfiai Egyesületének támogatása tette lehetővé. hk

Interjú Konrád Györggyel

A magyar olvasók nemzedékei elsősorban A látogató című regény szerzőjeként ismerik, a rendszerváltás idején a vértelen átmenetet megvalósító magyar ellenzék egyik emblematikus figurájaként tűnt fel. Azóta hol Magyarországon, hol Németországban él és dolgozik, de ha szükségét érzi, még ma, 75 évesen is beleszól a politikába.

– Írónak tartom magam, aki szépírói igénnyel ír esszét is, de ha mindenképpen választani kell, akkor inkább regényíró vagyok.

– Első regényének, A látogatónak irodalmi értékein túl kétségtelenül volt egy másik, közvetlen üzenete is annak a kornak az emberéhez.

– Minden bizonnyal, de én nehezen tudnám megfogalmazni, hogy mi volt az. Mindenki, aki olvassa vagy bírálatot ír róla, a maga módján fogalmazza meg. A legostobább üzenetértelmezéssel Párizsban találkoztam, ahol egy hölgy elolvasva a regényt azt mondta, ez is egy nagyon jó érv amellett, hogy a képezhetetlen idiótákkal komolyabban kellene foglalkozni.

– Ha össze kellene vetnie 1956-os tevékenységét a rendszerváltás idején vállalt szerepével, majd a magyar politikából való kivonulása utáni megnyilvánulásaival, miben látja a folytonosságot, s kellett-e az idő múlásával valamiben revideálni a nézeteit, elveit, meggyőződését?

– Revideálnom sohasem kellett semmit. Időszerűségek viszont vannak. Korábban leginkább a cenzúra ellen háborogtam, ma már azonban nem lenne értelme ezért háborognom. Tehát ha nem muszáj, nem háborgok. Tulajdonképpen két elemi akadályoztatása volt az életemnek 1989 előtt: az egyik a közlés, a másik az utazás. Mind a kettőhöz valami felső szintű pártállami jóváhagyás kellett. Ma egyikhez sem kell, tehát ebben az értelemben nem vagyok presszionálva a politikai fellépésre. Ha néha mégis megteszem, az azért van, mert úgy érzem, valami büdös dolog, valami rossz szokás jelentkezik a periférián, jön be középre, kezd elterjedni a brutalitás. Egyáltalán nem gondolom, hogy ha a jogállam intézményei, normái biztosítva vannak, akkor nekem valami különösebb politikai teendőm volna. Akkor foglalkozzanak a politikával azok, akiknek ez a foglalkozása, akik értelmesen tudnak hozzászólni a napi aktuális kérdésekhez. Ezek engem igazából nem is nagyon érdekelnek. Ami pedig nem érdekel, ami nem sért, nem bánt bőrömig hatolóan, arra fütyölök, és azt mondom, ez így természetes.

– A rendszerváltás több írótársa számára nagy törést jelentett, hiszen alapvetően változtak meg a viszonyok, s az a "tolvajnyelv" is megszűnt, amit nemzedékek sora alakított ki a magyar irodalomban. Az ön számára mit jelentett a rendszerváltás?

– Az én számomra a felszabadulást jelentette a rendszerváltás. Azt jelentette, nem kell többé attól tartanom, hogy rendőrtisztviselők jönnek a lakásomra, benyúlnak az iratszekrényembe, szortírozzák a papírokat, majd az egyik részét nyugtával vagy anélkül beteszik egy papírzsákba és elviszik. Ilyesmi annak idején előfordult néhányszor. Ami a lehallgatást illeti, annak idején úgy döntöttem, hogy átlátszó vagyok, nincsenek titkaim. Ha voltak is titkaim, inkább technikaiak, nem tartalmiak. Tehát nem volt titkom, hogy mit gondolok, mert megírtam, és azt akartam, hogy elterjedjen. Titok volt viszont, hogy például Pista vagy Pál fogja eljuttatni a kéziratot oda, ahol meg tud jelenni. Ebben fegyelmezett voltam. Tudtam, hogy le vagyok hallgatva, magam húzogattam ki a padláson a lehallgató berendezéseket.

– A rendszerváltás óta túl vagyunk Belgrád bombázásán, most éppen a budapesti "utcai harcok" napjait éljük. Ma mit tart a legfontosabb üzenetnek íróként és közszereplőként?

– Annyit: uraim, civilizálódjanak. A tüntetések legyenek szabályos tüntetések. A rendőröknek azt mondanám, hogy ne adjanak tüntetési engedélyt ugyanarra a helyre két egymással ellentétes szervezetnek. Ennyiben keményebb fellépést igényelnék a kormányzat részéről. A magyar jobboldaltól pedig csak azt várom el, hogy tanuljon a német, francia, angol jobboldaltól. Tartsák magukra nézve is kötelezőnek azt a politikai bölcsességet, fegyelmet és mértéktartást, amelyet testvérpártjaik tanúsítanak hasonló esetben.

pszv