Ez itt a mi hazánk
A honfoglalásra emlékeztünk
Idén tizenharmadik alkalommal emlékeztünk őseink honfoglalására Tiszacsomán, a falu határában feltárt honfoglalás kori temető helyén kialakított emlékparkban.
A házigazdák nevében Rácz János, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség tiszacsomai alapszervezetének elnöke köszöntötte a megjelenteket, köztük Bacskai Józsefet, a beregszászi magyar konzulátus főkonzulját, Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, Ljubov Petrisinát, a Kárpátaljai Megyei Állami Közigazgatási Hivatal nemzetiségi osztályának helyettes vezetőjét, Csizmár Bélát, a Beregszászi Járási Tanács elnökét, Sin Józsefet, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének elnökét, a Beregszászi Járási Állami Közigazgatási Hivatal alelnökét, dr. Orosz Ildikót, a KMPSZ és a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola elnökét, valamint Kovács Szvitlánát, Tiszacsoma polgármesterét, a magyarországi Mándok község küldöttségét és a Tiszakönyöki Haditorna Egyesület tagjait.
Tudtuk és mondtuk: ezer éve vagyunk itt, ez a mi hazánk, ezt bizonyítják a település határában feltárt sírok, s bennük őseink csontjai – hangsúlyozta ünnepi beszédében Sin József. Honfoglaló eleink emlékét őrzi az emlékpark, melyet megtartunk és szebbé fogunk varázsolni, hogy hirdesse még sokáig, s tegye bizonyossá mindenkinek: ez a mi hazánk – jelezte a szónok.
Ezt követően Varga Roland nagymuzsalyi kisdiák szavalta el Kovács Vilmos Verecke című versét.
Az emlékhely, a helyén feltárt sírok és a bennük porladó csontok mellett előtalált tárgyi leletek a bizonyítékai – mivel kevés írásos forrás, emlék maradt fenn – annak, hogy kik éltek ezen a vidéken, kik küzdöttek ezért a tájért, kik művelték ezeket a földeket – mondotta egyebek mellett köszöntőjében Bacskai József főkonzul. A szónok rámutatott: a múltban történtek és az ősök, elődök emlékezete alapozza meg a jövő ismeretét, példát mutatva napi gondjaink, problémáink megoldására is.
Miután Horváth Ákos Tiszacsomáról előadta Jékelfalussy Eszter Ha magyar vagyok című versét, Kovács Miklós osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel. Mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy nem csupán fenntartottuk 1100 évig a hazát ezen a tájon, hanem többször is újra tudtuk alapítani: "Amikor arra gondolunk, hogy hányszor kellett újból hont foglalni, országot építeni az ellenségeink által felégetett földön, találunk valamit, ami mindig visszautal honfoglalásaink közül az elsőre. Ahhoz, hogy képesek legyenek a honfoglalásra, bátraknak és szervezetteknek kellett lenni elődeinknek." Sorra véve történelmünk állomásait, a szónok rámutatott, hogy István király államalapítása, a török háborúk túlélése, az ellenállás a Habsburgok évszázados bedarálási kísérleteivel szemben nem sikerülhettek volna elszántság és szervezettség nélkül. Így van ez napjainkban is Kárpátalján, hangoztatta, "ahol nekünk, az ideszakadt nemzetszilánknak kell megpróbálni, hogy a magyarellenes, az ateista, a józan ésszel ellenkező évtizedek után, a lelkekben véghezvitt felmérhetetlen pusztítás romjain újból nemzetet szervezzünk, és megpróbáljunk a nemzetnek egy intézményi-jogi keretet biztosítani – autonómiát, oktatási rendszert". Esélyeinket latolgatva az újbóli kárpátaljai honfoglalásra, a magyarság megőrzésére, Kovács Miklós rámutatott: nem az anyagi rombolás a legnagyobb, hanem a lelkekben végbement pusztítás, ami többek között abban mutatkozik meg, magyar iskolába íratják-e gyermekeiket az itt élő magyarok, magyar jelöltre szavaznak-e a választásokon, ha lehetőségük adódik erre. Hogy a legutóbbi választásokkor a magyar szavazóknak csak mintegy harmada szavazott a magyar jelöltekre, arra utal, hogy mekkora a pusztítás, "és mutatja azt, hogy milyen kevés emberrel kell folytatni azt a küzdelmet, amit először annak idején Árpád népének mégiscsak sikerült véghezvinni." A KMKSZ elnöke ugyanakkor hangsúlyozta: őseink nem latolgatták esélyeiket, hanem a beolvadással, a behódolással szemben mindenkor a küzdelmet választották – jelezte, hozzátéve: el kell döntenünk, hogy vállaljuk-e magyarságunkat, mint elődeink, vagy büszkeségét vesztett nyersanyag leszünk egy másik ország öntőformájához.
A szónokokat követően Demkó Ferenc görög katolikus parochus és Dávid Árpád református lelkész szólalt fel, majd Isten áldását kérték az emlékparkra és a jelenlévőkre.
A továbbiakban Bíró Tünde tiszacsomai iskolás elszavalta Tömöri Sándor Örökségünk című versét, majd Gricza Zoltán nagymuzsalyi diák adta elő a Honfoglalás című dalt. A Szózat eléneklése után a jelenlévők megkoszorúzták az emlékművet.
A honfoglalási rendezvénysorozatot a Szülőföld Alap is támogatta.
hk
