"Az igaznak emlékezete pedig áldott"

Emlékmű Aklihegyen

2008. október 31., 09:00 , 407. szám

A nagyszőlősi járási Aklihegyen a megkopott kopjafa helyett időtállóbb kőemlékművön örökítették meg a sztálini terror ártatlan helybéli áldozatainak nevét az utódok. Az ökumenikus kistemplom kertjében elhelyezett emlékművet Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke és Fehér Zoltán helyi lakos leplezte le.

Lőrincz Attila református lelkész a 90. zsoltár felolvasásával emlékezett az ártatlan áldozatokra. Pacuha Aranka, a KMKSZ Aklihegyi Alapszervezetének elnöke az emlékező közönség előtt elmondta: "Az 1944 őszén történt tragikus eseményeket megszenvedte Aklihegy lakossága is. Falunkból 33 embert hurcoltak el. Ebből 16-an nem tértek haza: nagycsaládosok, akiknek gyermekei árván nőttek fel, és ifjú legények, akik előtt ott állt az élet, ők lettek az értelmetlen halál áldozatai. Néhány évvel ezelőtt, amikor kopjafát állítottunk a temetőben, még sokan itt lehettek a túlélők közül, ma már egyedül Fenyves János van velünk. Felírtuk az emlékműre a II. világháborúban elesett hősi halottaink nevét is, ők öten vannak. Nekik állítunk most emléket, hogy ne feledje őket az utókor."

Fóri Éva, a KMKSZ-alapszervezet tiszteletbeli elnöke megköszönte mindazok munkáját, akik szívügyüknek érezték az emlékmű felállítását. Elmondta, hogy a lágerekben életét vesztett 16 helybéli neve mellé a márványtáblába bevésték annak a két ártatlan férfinak a nevét is, akiket a falu területén lőttek le a megszálló szovjet katonák, csak mert magyarok voltak.

Milován Sándor, a KMKSZ alelnöke ünnepi beszédében hangsúlyozta: "Nagyon örülök, hogy sikerült felállítani ezt az emlékművet. Higgyék el, hogy itt a helye. Mert őket elvitték, de lélekben naponta százszor és százszor jöttek vissza. Úgy haltak meg, hogy a gondolatuk mindig itt volt, itt, a hegy alatt. Barátaim, kétféle emlékezés van, a kollektív és az egyéni. Az egyéni rövid, a kollektív nemzeti emlékezés viszont fontos kapocs a múlt és a jövő között. Közösen emlékezve mementóként állítjuk az emlékműveket, mert szörnyű gaztett volt, amit tettek a népünkkel..."

Pacuha László, a helyi iskola tanulója felolvasta a sztálini terror 18 áldozatának és az öt hősi halottnak a nevét, majd Molnár Renáta és Fehér Melissza előadásában hallhattuk Huszti Béla református lelkész fogolytáborban írott versét.

Végül Jónás atya, a helyi római katolikus pap megszentelte az emlékművet, és az emlékezőkhöz fordulván így szólt: "Közénk tartoztak, községünk lakói voltak, családjaink tagjai voltak. Jóbarátok, édesapák, testvérek, gyermekek, unokák, akiknek talán nem jutott szemfedő, talán most sem jelöli hantjukat kereszt. Nem állt ott hitvesük, szülőjük imádkozva sírjuk mellett. Most hatvannégy éves mulasztást igyekszünk pótolni, amikor a község felállította áldozatainak jelképes sírját, hogy legyen hol meggyújtani az emlékezés mécsesét és letenni a tisztelet virágait."

Badó Zsolt