Bátyúból Gyertyánligetre vezetett az útja

Magyar óvónő a hegyekben

A Sopurka partjain fekvő, rahói járási Gyertyánligeten 2001 óta működik a magyar-ukrán nyelvű Páduai Szent Antal Római Katolikus Egyházi Óvoda. Vezetője, a bátyúi születésű Hadar Irén minimális ukrán nyelvtudással rendelkezve, alföldi, magyar környezetből került az ukrán-ruszin többségű, hegyvidéki településre, s ráadásul reformátusként irányítja a római katolikus egyház által fenntartott gyermekintézményt.

- Nincsenek előre megtervezett lépéseim, inkább improvizálok - fejti ki beszélgetőtársam. - Az óvónői pályára való lépésem is egy hirtelen jött ötlet eredménye volt. A Bátyúi Középiskola elvégzése után ugyanis kezembe akadt a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola prospektusa, melyben információkat találtam az óvodapedagógia szakra vonatkozólag, s mivel mindig szerettem a gyerekeket, gondoltam: ez a nekem való hivatás, azzal már mentem is felvételizni a nevezett szakra, amikor pedig végzős lettem, a szórványmagyarsággal kiemelten foglalkozó Punykó Mária főiskolai tanárnő felajánlotta, hogy a diploma átvétele után foglaljam el az egyik gyertyánligeti óvónői állást. Eleinte húzódoztam - egyrészt a szülőfalumtól való nagy távolság, másrészt az ukrán nyelvismeret hiánya miatt -, de azután meggondoltam magamat. A barátaim is azt ajánlották, hogy fogadjam el az ajánlatot, munkalehetőség sem nagyon akadt a környékünkön, amellett bennem is felébredt a kalandvágy, ki akartam próbálni, miként boldogulok egy ilyen helyzetben, így végül elvállaltam, hogy idejövök dolgozni, s a magyar tannyelvű alsós osztály tanítónőjével együtt 2003-ban beköltöztem a helybeli plébániára. S bár előbb csak abba mentem bele, hogy egy évre töltöm be az állást, "menet közben" megszerettem Gyertyánligetet, és itt maradtam.

- Miként illeszkedett be a helyi magyar, illetve a tágabb faluközösségbe, s hogyan sajátította el az ukrán nyelvet?

- Könnyű dolgom volt, mert a falu nyitott az idegenek irányában, a munkatársaim is közeledtek hozzám, befogadtak, s én is barátkozó típus vagyok. Az istentiszteletek, illetve a társas összejövetelek révén kialakult a baráti köröm, az óvodába járó gyerekekkel, illetve az ukrán nemzetiségű barátommal való beszélgetések során pedig "rám ragadt" az államnyelv. Megjegyezném: Gyertyánligeten nem érzek olyan ellenszenvet az ukránok részéről, mint amilyet Bátyúban éreztem. A szülőfalumban egyesek még azt is a fejemhez vágták: miért beszélek magyarul, ha "ukrán kenyeret" eszek, itt viszont semmi hasonlót nem tapasztalok. Ami pedig a vallási különbségeket illeti, az óvodában étkezések előtt és után elmondott közös imák ugyanolyanok, mint amilyeneket otthon mondok el, s a katolikus hívek is megértik, elfogadják, hogy a miséken - reformátusként - nem térdelek le és nem vetek keresztet...

Két évig dolgoztam itt egyhuzamban, 2005-ben azonban haza kellett utaznom, hogy segítsek a megbetegedett édesanyámnak, s egy évet töltöttem otthon, de aztán visszahívtak az itteni munkatársaim, a barátaim, én pedig szívesen jöttem, mert fájt a szívem Gyertyánliget után, így hát elfogadtam a felajánlott óvodavezetői állást.

- Miként "jött bele" a vezetői munkába?

- Még mindig tanulom a vezetést... Eleinte nagyon féltem, hisz' a konferenciáinkat ukrán nyelven vezetik le, ahogy a hivatalos iratokat is az államnyelven kell megszövegezni, s bár itt, az óvodában magyarul tartjuk az értekezleteket, ukránul is le kell írni a róluk felvett jegyzőkönyveket. Nehézséget okoz a hivatali nyelv elsajátítása, ám a Rahói járás óvodapedagógus módszerésze, Marija Dmitrijevna nagyon sokat segít az irodai munkában, s a helybeli pedagógusok is segítenek megfogalmazni a hivatalos iratokat...

- Most pedig kérem, mutassa be az óvodát.

- Rajtam kívül két óvónő, egy zenepedagógus, valamint egy-egy szakácsnő, mosónő, dada és kazánfűtő dolgozik az intézményben, ahol jelenleg 24 gyermekkel foglalkozunk. Most egyetlen csoportot alkotnak a kicsik és a nagyok, mely nemcsak a gyermekek életkorát, hanem az anyanyelvüket tekintve is vegyes csoportnak mondható, sőt még a magyar óvodások is vegyes családokból érkeznek, így aztán a foglalkozásokat is két nyelven vezetjük le. Emellett ugyancsak az óvodában vezetem le az 1-4. osztályos magyar gyerekek számára megtartott, anyanyelvű vasárnapi iskolai foglalkozásokat...

A felszerelés nagy részét segélyként kaptuk, illetve kapjuk, a bútorok többségét a Caritas adományozta, míg a hálószoba kis ágyait pályázaton nyert pénzből készíttettük el, akárcsak több játszótéri elemet is. Nagy segítséget nyújt a számunkra az Aknaszlatináról bejáró pap, Bútsi Lajos, aki könyveket, játékszereket hoz nekünk, és nagyon sok támogatást kapunk a KMPSZ-től, mely egyrészt versesköteteket, meséskönyveket ajándékozott az óvodának, másrészt nyári akadémiákat, illetve konferenciákat, köztük kimondottan a szórványvidéken dolgozó pedagógusok számára rendezett konferenciákat is szervez a szakmai tudásunk fejlesztése végett, harmadrészt pedig anyagi támogatásban is részesíti a szórványmagyarsággal foglalkozó óvónőket és tanárokat. A tűzifát a római katolikus egyház szerzi be a számunkra, emellett pedig pályázatokon veszünk részt, s a rezsiköltségek fedezésére, valamint a gyermekek étkeztetésére fordítjuk az így megnyert összegeket...

- Végezetül, érdekelne, miként tartja a kapcsolatot az otthoniakkal.

- Háromhetente, havonta, illetve az ünnepek alkalmából hazautazom, emellett pedig telefonon tartom a kapcsolatot a családommal.

Lajos Mihály