Mit ajánl az orvos?

Gyógyszeripar

2008. november 7., 09:00 , 408. szám

A gyógyszergyártók manapság már nemcsak készpénzzel fizetnek a betegeknek termékeiket javasló orvosoknak, hanem háztartási gépekkel is igyekeznek ösztönözni őket. A medikusok "szorgalmáért" viszont pácienseik fizetnek, akár az egészségükkel is.

Hovatovább mindennapivá válik, hogy az egyszeri ukrán polgár tekintélyes számú, s nemritkán drága gyógyszert felíró recepttel távozik az orvostól. Ráadásul ezeknek a készítményeknek egy része nemegyszer teljesen felesleges. Sokan úgy vélik, az a mai rendszer, amelyben az orvosok valamiféle jutalomban részesülnek a gyógyszergyártóktól és -forgalmazóktól - nem csupán pénzről, háztartási gépekről, hanem külföldi konferenciákon való részvételről is szó lehet - a szó szoros értelmében szemérmetlenül kizsigereli a lakosságot.

A hivatalos statisztikák értelmében az ukrajnai gyógyszerpiac, melyet a gyógyszerészek és az orvosok igyekezete is egyre csak dagaszt, tavaly mintegy 2,2 milliárd dollárt tett ki, az átlagos éves növekedés üteme pedig 2004 és 2007 között 21 százalék volt. Ugyanakkor a gyógyszerészek és orvosok ezen gyümölcsöző együttműködése egyelőre lagymatag megrovásokon kívül semmilyen következménnyel nem jár, holott számos nyugati országban bűncselekménynek minősül.

A gyógyszeripari vállalatok, melyekből több mint 600 van az ukrán piacon, rendíthetetlenül növelik bevételeiket. A szerény fizetésért dolgozó orvosok pedig örülnek minden pluszbevételnek, s adott esetben elégedetten teszik zsebre a prémiumot tartalmazó borítékot. Drága készítmények egyszeri felírása akár 250 hrivnya prémiumot is eredményezhet az orvosnak a hozzáértők szerint. Ráadásul a gyógyszeripari vállalatok nem érik be immár kizárólag pénzbeli jutalmakkal. Azok az orvosok, akik különösen nagy mennyiségben tudják pácienseikkel megvásároltatni egy adott gyógyszergyár készítményeit, ma már mikrohullámú sütőket, televíziókészülékeket vagy hűtőket is kaphatnak ajándékba.

Ennek a gyakorlatnak egyelőre csak a páciensek a kárvallottjai. Ha ugyanis valaki azt hiszi, hogy valamiféle illegális tevékenységről van szó, nagyot téved. Egy honi gyógyszerészeti szaklap hátsó borítóján látható egy bizonyos távol-keleti gyógyszergyártó készítményeinek hirdetése. A hirdetés szemérmetlenül ajánl fel digitális fényképezőgépet azok számára, akik eladnak készítményeikből egy bizonyos mennyiséget.

Persze eladni egy olyan nagyobb mennyiségű gyógyszert, amelyért mindjárt hűtőszekrény vagy légkondicionáló járna, viszonylag komoly feladat lehet akár egy kisebb patikahálózat számára is, azaz aránylag ritka. Viszont az is bevett gyakorlatnak számít, hogy az orvosok százalékot kapnak a patikáktól az általuk felírt gyógyszerekért, s nemegyszer az is előfordul, hogy maguk működnek közre némelyik készítmény terjesztőiként.

A szakemberek számára nem kérdéses, miért fogadnak el orvoskollégáik készségesen ajándékokat és pénzt bizonyos készítmények terjesztéséért. Mint mondják, léteznek olyan gyártók - elsősorban távol-keletiek -, amelyek kétes minőségű készítményeket állítanak elő. Amikor felírja ezeket a készítményeket, az orvos bizonyos kockázatot vállal át - ezért jár a "bónusz".

Az efféle "bónuszok" egyébként az egészségügyi intézmények számára is fontosak lehetnek, hiszen lehetővé teszik például, hogy tatarozzák az adott intézmény egyik-másik osztályát vagy beszerezzenek egy-egy kisebb értékű, ámde szükséges berendezési tárgyat.

Nem hivatalosan az egészségügyi minisztériumban sem kárhoztatják különösebben az orvosokat. A sajtónak névtelenül nyilatkozó szakemberek tisztában vannak vele, hogy a kialakult helyzet alapvető oka az orvosok csekély fizetése, amely azt sem teszi lehetővé számukra, hogy tisztességesen eltartsák a családjukat. Mint rámutatnak, a minisztériumnak egyébként sincs eszköze arra, hogy kordában tartsa a különböző készítményeket felíró doktorokat. A jelek szerint a gyógyszerkereskedőkkel sem tud egyelőre mit kezdeni az állam, akik rendre kísértésbe viszik az egészségügyben dolgozókat.

Ugyanakkor nem csodálkozhatunk igazán ezen a helyzeten, ha figyelembe vesszük, hogy bizonyos jelekből ítélve állami szinten sincs minden rendben a gyógyhatású készítmények körül. Gondoljunk csak az idén tavasszal a kanyaró és vöröshimlő elleni indiai oltóanyag körül kirobbant botrányra. Utólag a vizsgálat megállapította, hogy az ügyben, amelyben egy fiatal meghalt, mintegy száz társa pedig kórházba került, egyértelműen a honi gyógyszerengedélyezési és nyilvántartási rendszer hiányosságai a ludasok.

Egy magát megnevezni nem kívánó gyógyszeripari szakértő rámutatott: számos külföldi gyógyszergyártó speciális készítményekkel rendelkezik a "fejlődő országok" piacai számára. Mint mondja, nem egy betegség esetében Nyugaton alig használják azokat a készítményeket, amelyek pedig Ukrajnában piacvezetőnek számítanak. Ugye, a fentiek után nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, hogyan lehetséges ez. (Kárpátalja/Korreszpondent)