A tejpostás

Manapság, mondhatnánk, így kell, így is lehet vállalkozni. Mária kecskepásztor. Húsz válogatott és nemes, vagyis pedigrés, viszonylag igénytelen négylábút tart. Iparűzési engedéllyel.

Tavalyelőtt lett nyugdíjas, de olyan életigenléssel, hogy bármelyik virgonc fiatal is megirigyelhetné.

A nyugdíjaskort tehát meghaladta már, de ezt kevesen mondanák róla. A kecskepásztor helyett inkább kecsketartót kellene mondani, hiszen Mária a szakállas nyáj Ung-parti legeltetésére külön embert tart egy valóban öreg, de még életnedvektől buzgó apóka személyében.

A kecskéket viszont maga feji, s a tejet is házhoz hordja. Az állatok nem éppen "minden szagot lebíró" illata miatt volt némi szóbeli torzsalkodása egy-két közvetlen szomszéddal, de miután egyikük gyermeke asztmás, majd szövődményként idült tüdőbeteg lett, és a kecsketej fogyasztása óta, illetve ennek is az eredményeként az egészségi állapota lényegesen javult, a környéken élők ma már bökknyi szóval sem kifogásolják a kecsketartást.

Máriának állandó vevői vannak. És házhoz hordja az egészséges nedűt. Ráadásul nem is akárhogy: egy narancssárga robogón. Nemcsak napsütésben, hanem akár esőben és szélben is.

A kertes házaknál, megállapodás szerint, a másfél literes műanyag palackot egyszerűen átdobja a kerítésen. Könnyed, légies mozdulattal. A gyepre. Már ha a házigazdák nincsenek otthon.

Naponta csaknem félszáz kilométert motoroz le. Így is megéri, hiszen a kecsketej nem olcsó gyógyital. A bevételből futja a vállalkozói adóra, az illetékekre, az üzemanyagra és egyebekre is. Az állomány pedig, Rékával, a legidősebb anyaállattal az élén, bőven meghálálja a gondoskodást.

...A napokban az egyik soros házhozszállítási útja közben a saroknál a szünidőt téblábolással múlató kamaszok egyike - nem ismervén, hogy a bukósisak, a farmernadrág és félcsizma voltaképpen kit is takar - évődve utánaszólt: "Hé, te csaj! Nem vinnél el egy körre?"

Mária komótosan leállította a járgányt, lekászálódott, s a bukósisakot levéve felfedte ezüstbe forduló haját és bájos ráncokkal barázdált arcát. És egy ötvenhét éves gyönyörű nő életvidám huncutságával kérdezte vissza az elképedt fiúktól:

- Szívesen! Akár két körre is! Na, ki lesz az első?...

Gerzsenyi András