2009. január 23.

2009. január 23., 09:00 , 419. szám

Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: "Kemény beszéd ez: ki hallgathatja őt?" Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé. Jn ev. 6. 60, 66

Nagyon elgondolkodtató az a gyors leapadás, amely a tanítványok számában történik. Nemrég még királlyá akarta Őt tenni a tömeg. Most pedig sokan elhagyják. Nem valamelyik tette miatt, hanem azért, mert személye, az, ahogyan hirdeti az Isten felséges dolgait, kérdéseket vet fel, és az embert döntés elé állította akkor és ma is. Érdekes, hogy az evangélista azokat is tanítványoknak nevezi, akik elhagyják a Mestert. Tanítványok ők is, de csak addig követik Jézust, amíg elképzeléseiknek megfelelő dolgokat tesz és mond. Mennyire jellemző vonása ez minden kor emberének! Tudja, keresi, sejti, kutatja az Istent, az élet titkát, a jövőt, de csak úgy és csak addig, amíg beleillik az elképzeléseibe. Jézus nem megy a csalódottak, a visszavonulók után, nem igyekszik őket meggyőzni: elmennek, mint a gazdag ifjú és sokan mások is. Az érdeklődéstől el kell jutnunk az elköteleződésig, hogy legyen jövőnk.

Az alapvető üzenete ennek a történetnek azonban nem a csalódottság, hanem sokkal inkább a letisztázódás. Mert ott marad Jézus mellett az a mag, amelyre rábízza az evangélium ügyét. A feladatunk ma sem lehet kevesebb, mint egy hitünk szerinti csendes, de határozott igen és határozott nem kimondása és megélése. Fel nem adva hitünket, önmagunkat, vállalva sorsukat, bízva abban, hogy igaz a Németh László-i mondat: a minőség azáltal, hogy van, győz.

Jenei Károly