"Karcolás" a falon

Graffiti: művészet vagy irkafirka?

2009. január 23., 09:00 , 419. szám

Kárpátalja városait járva, az utóbbi időben egyre gyakoribbak a házfalakon, lámpaoszlopokon szembetűnő, festékszórókkal rajzolt ábrák, az ún. graffitik. Cikkünkkel ennek a rohamosan terjedő jelenségnek a különböző oldalait igyekszünk megvilágítani.

A graffiti eredetileg falrajzot, falra vésett, illetve karcolt szöveget jelent (az olasz graffito szóból ered, melynek jelentése: karcolás, karmolás). Napjainkban a fogalom mégis a festékszóró spray-vel készített falfestményekre értendő leginkább.

Talán meglepő, de sokak szerint a graffiti kultuszának kezdetei az őskorba nyúlnak vissza, amikor az ősember barlangrajzokkal fejezte ki hiedelemvilágát, örökítette meg mindennapi életének jeleneteit. Igen elterjedt volt az ókori görög és római világban is, ahol a köznép falfeliratok, rajzok által fejezte ki vezetői, az állami-politikai berendezkedés vagy egyszerűen csak egy "szaftos" esemény iránti véleményét. Ilyenek voltak pl. az ún. gúnyfeszületek, melyekre a kutatók a római katakombákban és Pompejiben is rábukkantak. A falfirkák az ezt követő évszázadokban is fel-feltünedeztek különböző formákban, például a világháborúk idején, amikor a hadviselő felek államai a további harcra, győzelemre buzdító szimbólumokkal árasztották el a településeket.

Divatjelenségként a nyugati világban, főként az USA-ban terjedtek el az 1960-as években. Ez volt a fiatalok nagy "lázadásának" időszaka, akik szabadságuk kifejezésének egyik eszközét vélték megtalálni a falfeliratokban. A későbbiekben aztán a fogalom az afroamerikai bűnbandák terjedése kapcsán kapott új szerepet: ún. területjelzésként szolgáltak a graffitik. Az egymással ellenségeskedő bandák persze igyekeztek eltüntetni a másik "felségjelét", ami akár utcai harcokhoz vezethetett. Ugyancsak ide kötődik az a spontán mozgalom, mely arra irányult, hogy a szürke városrészeket, tűzfalakat ilyen "festményekkel" tegyék színesebbé.

A kelet-európai országokban a graffiti lassabban hódított tért, a rendszerváltásokat követően aztán ez az irányzat is beáramlott, hasonlóan például a hamburger, a hot dog vagy a farmernadrág elterjedéséhez, s bár lassan, de biztosan terjed.

Nemrég egyik ismerősömmel beszélgetve véletlenül megtudtam, hogy régebben ő is kipróbálta ezt a műfajt: "Évekkel ezelőtt a haverokkal csavarogtam, és egyiküknek eszébe jutott, hogy bosszúból "dekoráljuk" ki festékspray-vel az egyik lakótömb földszinti balkonját, mivel az ott lakó srác megsértette és meg is ütötte. Vettünk néhány olcsó spray-t, ez nem okozott különösebb nehézséget, hiszen sok helyen lehet kapni, csak pénze legyen az embernek. Ezzel "felfegyverkezve" indultunk bevetésre, "megfestettük" ellenfelünk groteszk képét, alá figyelmeztetésként félreérthetetlen humorú, trágár ábrákat, "közismert" angol szavakat fújtunk a spray-vel, közben nagyokat nevettünk egymás ügyetlenségén, mivel sok mindent elhibáztunk a rajzokon. A festék rögtön megszáradt, korrekcióra nem volt lehetőségünk, de azért elég jók voltunk, és a lebukást is elkerültük... Másnap arra járva hallottam a dühös szitkokat a lakóktól. Akkor bizony kirázott a hideg, főleg amikor az egyik kiejtette a "rendőrség" szót. Többet nem is vettem részt ilyesmiben, mivel láttam, hogy komoly baj kerekedhet belőle. Újabban azonban látom, hogy egyre jobban terjednek az ilyen firkák, ami jelzésértékű: új hobbi van kibontakozóban."

Kíváncsiak voltunk arra, mi az emberek véleménye erről a jelenségről. Több szempontból is érdekes az eredmény. A többség mindenképpen elítélően nyilatkozik minderről, de ezen belül is különbözőképpen. A nyugdíjas Róza néni legszívesebben "letörné" a falfirkások kezét, szüleiket pedig szigorúan megbüntetné. Olyan is akadt, aki elmondta: tény, hogy ez nem szép dolog, de mindenesetre jobb a feszültség levezetésére, mint a drogozás vagy a verekedés. Akadt néhány támogató is, ők természetesen valamennyien a legfiatalabb korosztályba tartoznak. Mint az egyik beregszászi fiatal elmondta: a rajzok üdítőleg hatnak, így legalább nem olyan szürke a város.

Kíváncsiak voltunk a kérdés pszichológiai hátterére, így megkérdeztük Gogola Istvánt, a Beregszászi Magyar Gimnázium (BMG) iskolapszichológusát, aki elmondta: "Véleményem szerint a graffitizés egyes tizenéveseknél a kamaszkori fejlődés "kísérő" tevékenysége, amely a társadalom megítélése szerint inkább deviáns magatartás, hiszen a legtöbb esetben a közösség értékeiben esik kár. Viszont, mint egyes országokban példa is van rá, ha kifejezetten erre a célra szánt "felületen" történik, akkor nevezhetjük a személyes önkifejezés eszközének is."

Tény azonban, hogy a festékszórós fiatalok könnyen megüthetik a bokájukat, ugyanis a legtöbb országban a felület tulajdonosának beleegyezése nélküli graffiti készítése vandalizmusnak minősül, illegális, és mint olyat, a törvény bünteti. Így mindenki gondolkozzon el, mielőtt "alkot".

F.Zs.