"Dermesztő" vasút

Fűtetlen vagonok, hideg várótermek

2009. február 27., 09:00 , 424. szám
Vaszil Nagy, a Lembergi Vasút Ungvári Vonalfőnökségének igazgatóhelyettese szerint a 21 milliós nyereség semmire sem elég

Az Ukrán Vasút olyan, mint az állatorvosi ló: felfedezhető rajta krónikus kelet-európaiságban szenvedő országunk nevezett betegségének valamennyi tünete, melyek kiváltképp télidőben szúrhatják a gyakorta monoton fogvacogásba süppedő utazóközönség szemét.

Míg a Lemberg-Aknaszlatina vagy éppen az Ungvártól mikor Husztig, mikor Técsőig robogó Edelvejsz személyvonaton kellemes meleg fogadja az utast, addig a városközi járatok több kocsija "pompásan" igazodik a külső hőmérséklethez, s a tisztelt (?) utazóközönség legfeljebb belsőleg fűtheti magát a mozgóárusok kávéjával és teájával. A Királyháza-Bátyú dízelvonaton például rendre csak vagy az első, vagy az utolsó vagonban lengedezik langy lehelet, sőt a minap, egy hideg februári reggelen az összes vagonban "besztrájkoltak" a fűtőtestek, így az utasok a végállomáson elgémberedett tagokkal kászálódhattak ki a kocsikból. De a Munkács és Ungvár között közlekedő villanyvonatról sem mondható el, hogy emberi körülményeket biztosít az utazáshoz.

- Az utasok rongálják a fűtési rendszert, például elszakítják a vezetékeket! - védekezik Vaszil Nagy, a Lembergi Vasút Ungvári Vonalfőnökségének igazgatóhelyettese. - És hogy mennyit költünk évente a fűtési rendszerek javítására? Nehéz megmondani. A munkásaink a depóban mindennap elvégzik a szükséges javításokat, de nem vezetünk külön nyilvántartást a fűtés-javítási kiadásokról, egészében véve pedig több mint egymillió hrivnyát költünk évente a városközi járatok vagonjainak a javítására. Amúgy elektromos fűtést alkalmazunk, s a rendszerek nincsenek is elavulva, biztosítani tudnák az összes kocsi fűtését - teszi hozzá.

Ugyanakkor egy nevét közzétenni nem óhajtó mozdonyvezető úgy tájékoztatott, hogy igenis elavultak az 1960-as évek első felében gyártott, tehát több mint negyvenéves városközi dízelvonatok fűtési rendszerei. A személyvonattá átalakított Edelvejszen pedig azért biztosított a melegellátás, mert a vonattal együtt felújították a fűtési rendszert. Szó ami szó, nehéz elhinni, hogy azok a fránya utasok, akik békén hagyják az Edelvejszt, csak és kizárólag a városközi járatokon rongálják a fűtési rendszereket, a dízelvonatokon pedig kimondottan a középső vagonokat pécézték ki. Amúgy az igazgatóhelyettes is elismerte, hogy még egyetlen fűtőtestrongáló utast sem csíptek fülön, de ez szerinte csak azért alakulhatott így, mert mindössze két utaskísérő jut egy járatra, s nem tudják tetten érni a delikvenseket...

De térjünk is át a vasútállomások várótermeire, annál is inkább, mert míg Bátyúban csak langyosak az egyetlen használható váróterem radiátorai, addig Bátyútól keletre zavartalanul uralkodik a hideg a váróhelyiségekben, ahol se kályhák, se radiátorok nincsenek.

A kárpátaljai vasútállomások túlnyomó többségében újjá kell építeni a fűtési rendszert (villanyfűtést tervezünk), s magukat az állomásépületeket is fel kell újítani - ismeri el beszélgetőtársam. - A múlt év decemberében befejeztük a lavocsnei állomás mintegy négymillió hrivnyát felemésztő javítási munkálatait, ugyanakkor Kijevben, a minisztériumban - pénzhiányra hivatkozva - nem hagyták jóvá a huszti és a munkácsi vasútállomás tavalyra beütemezett felújításának a terveit (az utóbbi helyszínen még fel kellene újítani a peronokat), az idei terveket pedig még nem bírálták el. Amúgy az idén is a huszti állomást szeretnénk felújítani, a bátyúit pedig - ha minden jól alakulna - 2012-ben, s egyetlen vasútállomás nagyjavítása sem valósulhat meg négymillió hrivnyánál kisebb összegből.

- De mennyi is a vonalfőnökség évi jövedelme?

- 2008-ban 19 millió hrivnya volt a kiadásunk, s 40 millió hrivnya volt a bevételünk - fejti ki Vaszil Nagy.

- Ebből az összegből nem lehetett pár milliót elkülöníteni legalább egy vasútállomás felújítására? - érdeklődöm.

- Nem - kapom a választ.

- És miért nem vágtak bele a korábbi évek során az elhanyagolt állomások nagyjavításába?

- Nem volt rá pénz.

Lajos Mihály