Bertók János 48-as honvéd levele

Március 15. – Nemzeti ünnepünk elé

2009. március 13., 09:00 , 426. szám

161 év telt el nemzeti történelmünk legfényesebb korszaka, az 1848-49-es szabadságharc kezdete óta. Egyre nagyobb kincsnek számítanak – mivel a letűnt idők sodrában egyre kevesebb lesz a számuk – az e korból származó dokumentumok, írásos emlékek. Az alábbi levelet egyik munkácsi olvasónk bocsátotta rendelkezésünkre. Írója, ifj. Bertók János olvasónk ükapjának testvére.

Bertók János úrnak

fiúi tisztelettel

Csáktornya 23 oct. 848

Édes szüleim!

Ha jól emlékezem legközelebbi toldásos levelemet Keszthelyen tevém postára, melyben a Keszthelyig velem s a táborral, melyben vagyok történt dolgokról tevék említést, az azolta történteket tudatni kívánván tollat fogok azok leírására. Keszthelyről október 15-én elindultunk éjjel mintegy 2 óra tályba s aznap Kis Komáromig: másnap 16-án szinte éjjel 1 órakor indulánk el még délelőtt beértünk Kanizsára, Kanizsáról oct.17-én a tábor kétfelé indult el, az egyik nagyobb rész Leténye felé mi pedig majd a másik és a kisebb résszel Kotorin felé. Mindkét rész déltájban megütközött. Mi Kotorinnál a Mura vize túlpartján levő elleneinket mintegy 8 ágyú lövéssel megijjesztettük. Úgyannyira, hogy ámbár be voltak sáncolva, sánczaikat és a sánczba egy rossz 1 fontos ágyujokat odahagyták s megszaladtak. A szaladáshoz különben igen értenek, mi mindenesetre becsületökre válik. Mihelyest elillantottak a gazfajok, azonnal egy közülünk átúszott a Murán s a röpülő hidat áthozta, melyen a sereg-ágyuinkkal együtt átszállitatván utánok nyomultunk négy ágyúval, egy svadron huszár a Zrinyi csapat és soproni nemzetőrökkel együtt s Domborunál utólérvén velök megütköztünk, mely alkalommal 198 közülök elfogatott 129 elesett, közülünk elesett egy huszár lovával együtt, megsebesült 4 és 1 soproni nemzetőr. A golyóksüvöltött és hullott fejünk felett és megett, de a jó szerencse megvédé koponyáinkat s megtartá továbbra is a 4 ágyút kezünk között, de ha azon illir csordának lett volna egy lelkes vezére, s bennök magyar vér a sánczba hagyott rossz egyfontos ágyujokért tőlünk 4 6 fontos ágyukat és 4 töltésekkel telt üteg kocsit foglalhattak volna el, s minket mindnyájunkat vagy elfoghattak vagy kiirthattak volna az élők sorából, mivel mi nem tudván bizonyosan hogy Domborunál vagynak, a faluba mentünk ágyuinkkal és ütegkocsijainkkal együtt: a falunak b-vel jegyzett uccáján s a szűk utcáju falu derekán egy puskalövésnyire jön felénk két veressapkás illir tiszt. A huszárőrnagy Gáspár kiált a huszároknak előre huszárok! Űzőbe veszik a két veressapkást, kik hogy meneküljenek egy udvarba a kerítésen átugranak, utánok be vagy két huszár, a többi előre, mi utánok ágyukkal s a T formára menő o-val jegyzett végén a huszárok találkoznak a csordával kiktől puskaropogással fogadtatnak s reterálnak s mi maradunk egyenesen a szájokba o-val jegyzett helyen, mi is lövünk ágyúval, s a csorda nép szaladni kezd. Mi is hogy ágyúinkat szabadithassuk az o-val jegyzett utcán visszavonultunk s ugyanazon ucczán ugyanarra hol megtámadtak, ki a faluból az utzán haladtunkban süvöltött előttünk utánunk és felettünk a golyó. Mi kivonulván a faluból megérkezett a kissé tőlünk hátramaradt gyalogság. Az elbujdosott illíreket padokon istállókba csűrbe szalma széna és fa között keresik ölik szúrják lövik és elfogdossák mint fentebb érintem 129 elesett 198 elfogatott. A csata után Szent Mária alá mentünk lágerbe,18-án Perlak alatt deleltünk, délután Csáktornyáig mentünk, hol a Leténye felé induló másik részével a seregnek egyesültünk s megháltunk. Ezen másik résznek veszedelmesebb volt mint a mi részünk Kotorinnál mivel az ellenség jól besánczolva s ágyukkal ellátva volt s a mieinknek hogy a Mura vizén átkelhessenek hidat kellett épiteniök s az idő alatt mig a hidat épiték a dolgozókat kellett oltalmazni az ellennek pedig akadályozni a hídépítést a gyalogság nem tehetett semmit a vizen át és igy csak az ágyukkal kellett dolgozni. Elesett 3 magyar tüzér megsebesült 2. De a hídépítést csakugyan végrehajták s átkelvén a Mura vizén 700-at elfogtak azon kivül három szekér halottjok volt.19-én Nedeliczig mentünk, mely helységnek Dráva felöli határán táboroztunk 20-án egész nap 21-én reggel ismét Csáktornyára jöttünk. Innen hova s mikor megyünk még nem tudom, de ámbár sokat tudok tűrni, szenvedni óhajtom a táborozásnak minél előbbi végét. Soha becsületesen kinem alhatja az ember magát. S mindig szabad ég alatt lenni egész éjjeleken keresztül ázni fázni ily őszi időben már bizony nem irigylendő állapot. De ugy hiszem nem fog már fáradozásunk soká tartani, magunkat valamelyik városba, hol telelni fogunk ott kipihenhetjük.

Ezek után minden ismerősöknek s rólam emlékezőknek köszöntésem testvérimnek ángyaimnak rokonimnak tiszteléssel minden jók kívánása mellett vagyok édes szüleimnek

fiok Bertók János