Farmergazda és nagyvőfély

2009. március 20., 09:00 , 427. szám
Bacskai Béla: Most úgy látom, hogy az állam el akarja venni a gazdálkodók kedvét a földtől

Bacskai Bélát sokan mint nagyvőfélyt ismerik Kárpátalja-szerte, nemrég jelent meg szülőfaluja, az ungvári járási Szalóka lakodalmas szokásait bemutató könyve. Bacskai Béla azonban mindemellett egy tizenöt hektáron gazdálkodó sikeres farmergazda. Ezúttal tevékenységéről, a válság farmergazdaságainkra gyakorolt hatásáról kérdeztük.

- Hányan dolgoznak a gazdaságban, és milyen kultúrákra szakosodtak?

- A farmergazdaságunk kimondottan családi vállalkozás: jómagam, a feleségem, édesanyám, a fiam és a lányom dolgozunk benne. A nyári szezonmunkák idején sokat segítenek a szomszédok és a rokonok, az utóbbi években a napszámosokat, alkalmi munkásokat már nem bírjuk megfizetni. Ennek megfelelően igyekszünk olyan növényekre szakosodni, amelyhez elég a "magánerő". Ilyen például a lucerna és lóheremag termesztése, illetve a jóval kifizetődőbb szabadföldi zöldség termesztése. Sárgarépát, feketeretket, petrezselymet, céklát és káposztát termesztünk összesen körülbelül egy hektáron, illetve elég sok szőlőnk is van. A többi területen pedig kalászosok, kukorica és lucerna van. A lucerna termesztésébe azért kezdtünk, mert annyira felment a műtrágya ára, hogy nem tudjuk mindig megvásárolni a szükséges mennyiséget, így visszatértünk a hagyományos vetésforgó technológiához. Ráadásul a lucernamag jól eladható, és volt olyan év, amikor a bebálázott szénát is mind elvitték. Az idén még nem, de ez a helyzet változhat, ha későn jön a tavasz.

- Kiknek értékesítik a termést?

- Már több mint tizenöt éve gazdálkodunk, így kialakult az ungvári és munkácsi nagybani piacokon egy olyan kapcsolatunk az ottani viszonteladókkal, ami megkönnyíti az értékesítést. Nekik egyben, nagy tételben szoktuk eladni az árunkat. De egyre kevesebben vannak már viszonteladók, sokan bezárták az üzletüket, a piacokon is sokkal kisebb a forgalom a szupermarketek miatt. Magam is azt tapasztaltam korábban, amikor szerződést tudtam kötni egy áruházlánccal, hogy az én sárgarépám volt a szupermarket polcain - igaz, esztétikusan előkészítve és csomagolva -, és az emberek inkább háromszor-négyszer drágábban a szupermarketben vásárolták meg, mint a mellette lévő piacon. Pedig a piacon alacsonyabb ár mellett frissebb árut kapna a vásárló, és még válogathatna is! Rá kellett döbbennem, hogy az árnál is fontosabb szempont a vásárlók nagy részénél a csomagolás és az, hogy milyen körülmények között kínáljuk ugyanazt az árut. Viszont a szupermarketekkel egyéves szerződéseket kell kötni. Minőségben a mi árunk megfelel nekik, de egyedül nem bírok annyit termelni egy zöldségféléből, hogy folyamatosan, egy éven keresztül ellássak egy áruházláncot.

A szemes termények most szinte eladhatatlanok. Tavaly például 1,80 is volt egy kiló kukorica, ma 80 kopijkáért sem kell senkinek. Olyan mennyiségben termett, hogy nincs rá kereslet. De hasonló a helyzet a káposztával is: a nagybani felvásárló ősszel 45 kopijkát kínált kilójáért, ami már ráfizetésessé tette; jelenleg is itt áll másfél tonna eladatlan káposzta, idén savanyítva sem tudjuk eladni. Volt egy év, amikor egy hektáron cirkot termeltünk, korábban úgy tűnt, hogy az megéri, nagyon szép volt a termés, de nem tudtam eladni. A cirok "őshazája" Csongor meg Dobrony, oda a kereskedők is inkább elmennek, mint ide. A gazdasági válság is sújt bennünket, a vásárlók egyre kisebb mennyiséget vásárolnak egyszerre, és egyre több árut hoznak be külföldről.

- Az állam hogyan támogatja a farmergazdákat?

- Vannak kedvezmények, például lehetett kamatmentes hitelt kapni, de a sok-sok adminisztráció és egyéb terhek miatt nem érdemes belevágni. Nagyon nehéz egy személyben megművelni a földet, traktorosnak lenni, könyvelőnek is ha kell, és kereskedőnek is, aki eladja a megtermelt árut.

Sokszor szándékosan akadályozzák a farmer munkáját az állami hivatalok. Például a helyi tanács úgy minősítette át a farmergazdaságunk öthektáros földterületét a község belterületi földjévé, hogy minket nem értesítettek a dologról, majd visszaminősítették, amiről ugyancsak nem szóltak, pedig ez más adókategóriába esik. Pedig a kérdéses földterület három kilométerre van a falutól, nem jött közelebb és nem ment távolabb sem. De nem értesítettek időben arról sem, hogy egy bérelt terület bérleti szerződését felbontják, pedig egy farmergazda több évre előre tervez. Bevetettem lucernával, így az a föld még legalább három évig ontotta volna a lucernamagot.

- Hosszú távon lát perspektívát a földművelésben? Szeretné, ha a fia is ezzel foglalkozna?

- Az az igazság, hogy amikor elkezdtem, azt gondoltam, hogy mezőgazdaságnak mindig lesz jövője, szeretem is ezt csinálni. Minden éven úgy indulunk neki, hogy talán jobb lesz a következő év termelésben és eladásban is. De az utóbbi évek újabb és újabb csalódásokat hoztak. Ha véletlenül ideális is az időjárás, akkor az értékesítéssel van baj. Az üzemanyag nagyon drága, a gépparkot fenntartani ugyancsak sokba kerül. Három éve vásároltam egy kisebb kínai traktort hitelből, amit még két évig törlesztenem kell, miközben a termés nagy része még eladatlan.

Most úgy látom, hogy az ukrán állam mindent megpróbál annak érdekében megtenni, hogy azoknak az embereknek is elvegye a kedvét, akik ragaszkodnak a földhöz, mert nincs más lehetőségük. Majd ha mind lemondunk róla, akkor pár éven belül valószínűleg jönnek olyan nagyvállalkozók, akik potom áron átveszik a földet, és más feltételek között, más módon talán sikeresebben gazdálkodnak majd - de akkor azok már nem a mi földjeink lesznek...

Badó Zsolt