Krisztus feltámadt!

Jöjjetek, hívek, hajtsatok fejet előtte!

"Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is... Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak." (1 Korintus 15. 14,20.)

Isten kegyelméből ebben az esztendőben eljött húsvét ünnepe. A győzelem, a világosság, a teljes öröm ünnepe. Isten kegyelméből felfoghatjuk Jézus Krisztus Megváltó Urunk hatalmát és nagyságát. A húsvét ezért számunkra, keresztyének számára a dicsőséges, győzedelmes evangélium hirdetését jelenti. A Győztesnek köszönhetően megnyílt a menny, a benne hívő megmenekül a haláltól és az enyészettől, a Krisztusnak pedig dicséret és magasztalás szól, mert legyőzvén a halált elfoglalta az Őt megillető helyet és a Királyok Királya Mindenható Úr, aki a mi Urunk is és oltalmazónk.

"Bízzatok, én meggyőztem a világot" - mondta a mi Úrunk a tanítványoknak (János 16,33), megtelve kimondhatatlan, felfoghatatlan szeretettel a teremtményeihez. És meghalt bűneinkért és "feltámadt a mi megigazulásunkért" (Róm 4,25). Ő lett az Új Ádám, hogy akik benne hisznek, újra Isten népe lehessenek, örökösök.

Krisztus Urunk feltámadása a halál feletti győzelmet jelenti, mint győzelmet a legnagyobb ellenség felett. Arra tanít, hogy most ebben a különösen nehéz gazdasági helyzetben, a hitelt és erkölcsi normát vesztett világban a keresztyének rá hagyatkozva le tudjanak győzni minden akadályt, bűnt, kísértést és nehézséget. Krisztusban a mi életre való feltámadásunknak a lehetősége nyílik meg. A Krisztus feltámadásának tényében az ember halála nem a kilátástalan sors, nem nyomtalan eltűnés a múltban, hanem az új lét lehetősége. Ezért minden nehézségben az ünnep adja nekünk annak bizonyságát, hogy nem egyedül vívjuk a harcot, hanem mindenben reményünk és támaszunk a feltámadott Krisztus. "Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk!"

A mi feladatunk teljes szívvel elfogadni a feltámadás ajándékait és azt, aki ezt megszerezte számunkra. Elhivatásunk, hogy méltóvá váljuk a mi Megváltónkhoz, hogy ennek a világnak legyen reménysége. Ma azért imádkozunk, hogy kijózanodjon ez a világ és legyen képes befogadni szívébe és gondolatába az evangélium világosságát, a Feltámadott Krisztus Urunk szeretetét és kegyelmét.

A feltámadás ünnepe olyan ünnep, amely megbékélésre és egységre tanít minket egymással és az Istennel a Krisztusban. Pál apostol így tanít minket: "Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt; Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett néktek." (Efézusi 4.31-32). Szívfájdalommal imádkozzunk embertársainkért, akik távol vannak az Istentől és nem tudják velünk érezni a húsvét áldott örömét.

Szeretett testvéreim! Ne feledkezzünk el ezekben a napokban, hogy Isten hívja az embert színe elé, ahol a gyülekezetek közösségében ajándékoz meg bennünket áldásaival. Ahol hálát adhatunk Megváltónknak az Ő nagy áldozatáért. Hogy vele együtt megfeszíttetvén feltámadjunk az örök életre. De a mi hálaadásunknak csak akkor van értéke, ha mi magunk odaadjuk életünket Istennek. Ez azt is jelenti, hogy nem tradíció kell, hogy legyen számunkra ez az ünnep csupán, hanem élővé váljon a hitünk. Kövessük Isten akaratát mindennap, tevékenykedjünk az Ő dicsőségére és embertársaink javára.

Ebben a nehéz, történelmi felelősséggel teljes helyzetben tegyünk bizonyságot hitünkről kórházban, árvaházban, öregek otthonában, az özvegyek, árvák, rászorulók megsegítésében. János evangélista tanít: "Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok." (Jn 13,35). Ez az igazi tanítványság.

Szeretteim az Úrban! Őszinte szívvel köszöntök mindenkit e nagy világossággal, kegyelemmel és szeretettel teljes ünnep alkalmával, Jézus Krisztus Urunk feltámadásának ünnepével.

Héder János,