Éljen az ifjú pár, sokasodjon a magyar!

I. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó Szalókán

A hagyományos mulatós lakodalom elképzelhetetlen vőfély nélkül, aki kedves, tréfás, néha pikáns rigmusokkal szórakoztatja a násznépet, ő tálalja fel az ételeket az ifjú párnak, minden fogáshoz megjegyzést fűzve, ő vezényli le a menyasszonytáncot, és ügyel arra is, hogy minden vendég jól szórakozzon. A Kárpátalján még ma is sokfelé élő lakodalmi népszokások, a vőfélyhagyományok megőrzését tűzték ki célul az I. Kárpátaljai Vőfélytalálkozó szervezői: a KMKSZ megyei szervezete és Bacskai Béla nagyvőfély. A találkozóra 2009. április 26-án került sor az ungvári járási Szalókán.

Bacskai Béla Kárpátalja-szerte ismert nagyvőfélytől származott az ötlet, hogy seregszemlét szervez kollégáinak falujában, ahol videóra rögzítik az apáról fiúra szálló régi, humoros rigmusokat, verseket, átörökítve azokat az utókornak. Anyagiakkal támogatta a kezdeményezést a Szülőföld Alap, és felkarolta a vőfélytalálkozó ügyét maga a falu is. Elhatározták, hogy előadnak a kultúrházban egy hagyományos szalókai lakodalmast. A fiatalok, a szülők és a nagyszülők együtt jártak esténként a próbákra, ahol Fekete Erzsébet tanárnő, Nagyné Fekete Zsuzsanna zenetanár és Jónás Erzsébet kultúrház-igazgató segítségével igyekeztek színpadi előadássá alakítani a Szalókán még élő hagyományos falusi lakodalmat. Hogy a vendégeket egy igazi lagzihoz illően meg tudják vendégelni, a szokásoknak megfelelően minden asszony vitt tyúkot, sütöttek, főztek, egy nagy rokonságként fogott össze egész Szalóka.

Kárpátalja különböző vidékeiről a találkozóra összesen tizennégy nagyvőfély jött el, a régóta nyugdíjastól egészen a tizenévesig minden korosztály képviseltette magát. De érkezett három vőfély az anyaországból is, egy pedig a szlovákiai Dobóruszkáról. Legtöbbjük egyetértett abban, hogy a hagyományos magyar lakodalom kisebb eltéréseket leszámítva mindenütt hasonló forgatókönyv szerint zajlott egykor, de a vőfélyversek ugyancsak változatosak, amelyek megőrzése és a hagyományos lakodalom mai modern életünkbe való átültetése fontos feladat. Az ismerkedés és a közös ebéd alatt kedvcsinálóként húzta a talpalávalót a péterfalvai Kokas-banda, a vőfélyek mindegyikéről fénykép készült, amelyet rövid időn belül egy közös tablón csodálhattak meg a rendezvényre érkezők. Az értékmentő archiválás egy külön szobában zajlott, ahol Jenei Jánosnak, az Ungvári Televízió operatőrének kamerája előtt mondták a vőfélyek verseiket. Közben az érkező vendégek megtekinthették A menyasszony hozománya régen és napjainkban című érdekes kiállítást. Eljött a vőfélytalálkozóra a császlóci Csicsergő Csajok hagyományőrző együttes is, akik négy fazék töltött káposztával, valamint egy külön ez alkalomra írt köszöntő dallal járultak hozzá a rendezvény sikeréhez.

Délután négy órára zsúfolásig megtelt a kultúrház nézőtere helybéliekkel, távolabbról jött érdeklődőkkel és vőfélyekkel. Brenzovics László, a megyei tanács és a KMKSZ alelnöke nyitotta meg az ünnepséget, aki beszédét így zárta: "Éljenek az ifjú párok, és a nem ifjúk szintén! Legyen sok lakodalom! Legyen hol a vőfélyeknek gyakorolni hivatásukat, és sokasodjék a magyar!" A Kárpát-medencei vőfélytalálkozókat a Hajdú-Bihar megyei Földesen már négyszer megszervező Gyönyörű Zsigmond egy rigmussal köszöntötte a közönséget: "Ezen elért kedves és becses napon kérem és kívánom a mindent kiegyenlítő gondviselést, a mi Jó Atyánkat és Istenünket, hogy az öreg és apró szentek felettünk való őrködése és Isten ő szent felsége úgy alkalmazza, hogy a kegyelmetek lelki subája be ne porosodjék, ártatlanságuknak ködmöne meg ne ázzék, hanem irgalmatlanul kitulipánoztassék..."

Ezt követően kezdődött a lakodalom a helyi zeneiskola növendékeinek lakodalmas játékával. A héttagú, eredetileg elsősorban autentikus népzenét játszó Kokas-banda a szó szoros értelmében húzta a talpalávalót, szaxofonon Szabó Sándor és Fekete Miklós, trombitán Soós János játszott. Az ismerős lakodalmas nótákat pedig együtt énekelték a násznépet alakító szalókaiak a vőfélyekkel és a közönséggel. A színpadon és a nézőtér padsorai között ide-oda vonuló násznép pontosan bemutatta, hogyan búcsúztatják a menyasszonyt, a túl fiatal és túl öreg álmenyasszonyokkal hogyan teszik próbára a vőlegényt. Közben a lakodalom minden részénél egy-egy újabb vőfély mutatkozott be, elmondván az oda illő vicces, egyes esetekben pikáns rigmust. A nyíregyházai Bodnár Zoltán vezetésével indult a vőlegény rokonsága a lányos házhoz, a munkácsi Antal Sándor kért oda bebocsátást. A menyasszonyt a makkosjánosiból érkezett Kukri Sándor búcsúztatta, a kendőket a bátyúi Laczkó László és ifj. Laczkó László kérte ki és osztotta ki,

a házasságkötés után a lakodalom színhelyére Tóth Miklós vezette be a násznépet, a vendégeket a nagydobronyi Balog László, az ifjú párt pedig a halábori Tóth Győző köszöntötte. A pálinkaköszöntőt a házigazda Bacskai Béla mondta, majd a vacsorához leültető verssel a Dobóruszkáról érkezett Fulajtár Bernát nevettette meg a közönséget. Asztali áldást Mihovics Tibor mondott, aki az Ungváron és környékén terjedő "vegyes", magyar–ukrán esküvők hangulatát igyekezett felidézni. Levesköszöntőt a makkosjánosiból érkezett Fazekas Attila mondott, főtt húst a badalói Botos István kínált, majd egy vendégszórakoztató verset ifj. Juhász László (Sárosoroszi) adott elő, Ferenci Attila (Badaló) nagyokat kortyolva mondott borköszöntőt, Gyönyörű Zsigmond táncos pantomimjátékkal is szórakoztatta a nagyérdeműt, a zenészeket versben dicsérte a csapi Misák János. Végül a mennyasszonyi táncot id. Juhász László (Sárosoroszi) vezette le, a káposztaköszöntő verset pedig Breza Imre (Szalóka) mondta. A színpadi lakodalmat követően a főszervező vőfély egy verssel köszönte meg a részvételt a szereplőknek és a nézőknek, majd a vőfélyek oklevelet és ajándékot is kaptak, Gyönyörű Zsigmond pedig mindegyiküket meghívta a november végén a magyarországi Földesen megrendezésre kerülő V. Kárpát-medencei Vőfélytalálkozóra. A közös vacsoránál is folytatódott a nótázás és az ismerkedés. Mindenki dicsérte a szernyei Molnár Jolán főszakács által készített finom lakodalmi ételeket.

"Ez jobb, mint egy lakodalom, itt mindenki úgy vehetett részt, hogy nem kellett nászajándékon gondolkodni, elég volt csak mulatni" – jegyezte meg az egyik helybéli.

A Sárosorosziból érkezett id. Juhász László tudósítónknak elmondta: "Nagyszerű volt ez a vőfélytalálkozó, még nem volt ilyenben részem, sőt hasonlóról sem hallottam. A vőfélyek általában rá vannak kényszerülve az improvizálásra, itt is minden próba nélkül mindenki tudta a maga dolgát."

A legfiatalabb vőfély a 19 éves Fazekas Attila volt, aki korát meghazudtoló talpraesettséggel nevettette meg a nézőket: "Idén kezdtem a vőfélykedést. Az internetről szedtem össze a verseket, illetve elhozták nemrég nekem Budapestről Rudinszki István: Enyém a szerencse, hogy vőfély lehettem című könyvét, amelyből ugyancsak sok rigmust tanultam. Nagyon jól éreztem itt magam, s külön örülök, hogy meghívtak minket Földesre, a Kárpát-medencei vőfélytalálkozóra."

A beregardói születésű, ma Makkosjánosiban élő Kukri Sándor elmondta: "Pontosan harminchárom éve vagyok vőfély. Akkor csináltam először a bátyám lakodalmát, beregardói idős emberektől gyűjtöttem össze a verseket. Tetszett a vendégseregnek, azóta mindig hívogatnak, voltam már Ungvártól Husztig számtalan lakodalomban. Egyszer Huszton voltam egy olyan vegyes lakodalomban, ahol ukránul köszöntek este. Magyarul vezettem le a lakodalmat, reggel magyarul köszöntek el. Ha nem lettek volna megelégedve velem, amilyen vérmérsékletűek, szaladnom kellett volna Huszttól hazáig, úgy gondolom."

Tóth Miklós a magyarországi Nagyecsedről jött, tizenöt éve vőfélykedik. "Ez egy szakma. Szombat déltől vasárnap reggelig topon kell lenni, hogy minden kedves vendég meg legyen elégedve, nem csak az ifjú pár."

A 66 éves Fulajtár Bernát Dobóruszkáról pontosan ötvenhárom évvel ezelőtt kezdett vőfélykedni, de kb. 700 magyar nótát is összegyűjtött. "Reggel négyig az ukrán határ mellett, Nagyszelmencen voltam egy kétszáz személyes lakodalomban, de eljöttem, hogy képviseljem a Felvidéket itt, Szalókán. A lakodalomban csak egy kicsike verset mondtam, teret engedve a fiataloknak, na meg az archiváláson egyébként is nagyon sokat beszéltem. Most is mindenki jön utánam, hogy hol kapja meg a fent elmondott verseket, adjam át nekik. Szívesen teszem, itt fogok aludni Szalókán, bárkinek elmondom többször is, csak győzzék leírni."

Balog László Nagydobronyt képviselte, huszonöt éve vőfélykedik: "A verseket a szülőfalumban az idősebb korosztálytól gyűjtöttem össze. Ma már mindenütt modernizálódtak a lakodalmak, sok új dolog is van, amihez korábban nem voltak versek, ilyenek például a játékok. De a hagyományos, régi versek is tovább élnek, mert a fiatalok ugyanúgy használják, mint mi. Örülök, hogy ennyi vőféllyel találkoztam, még ilyen helyen nem voltam."

A ma már Ungvárhoz tartozó Radváncról érkezett Mihovics Tibor kijelentette: "Sokat láttam, sokat tanultam. Csak gratulálni tudok a szervezőknek."

Gyönyörű Zsigmond (Földes, Magyarország): "Nagyon sok érdekes dolgot hallottam, sok érdekes emberrel találkoztam. Jó lenne, ha az ízes beszédek és a rigmusok így öröklődnének tovább. Fontos, hogy legyen egy olyan hely, ahol kicserélhetik az emberek a tudásukat és a tapasztalataikat."

A Cigándról származó, ma Nyíregyházán élő Bodnár Zoltán a záróvacsoránál kijelentette: "A hagyományokra és a művészetekre azt szokták mondani, hogy lehet nélkülük élni, de minek?"

bzs