Négy országban próbált szerencsét

Építkezéseken Prágától Moszkváig

2009. május 15., 10:00 , 435. szám

Az itthoni megélhetési nehézségek következtében Kárpátalja megannyi fia kényszerül arra, hogy messzi földön keresse meg a maga és a családja fenntartásához szükséges anyagiakat. Így jutottak el földijeink Magyarországra, Szlovákiába, Csehországba, sőt még távolabbra, az európai kontinens legnyugatibb csücskébe is, Spanyolhonba és Portugáliába, illetve az ellenkező irányba, az ugyancsak távoli Moszkvába. Beszélgetőtársam, Grigorovics Albert salánki kőművesmester is négy országban próbált már szerencsét az eltelt évtizedek során.

Már mintegy húsz éve dolgozom kőművesként - emlékezik vissza a mester. - Még a szovjetrendszerben, a helybeli kolhozban kezdtem a munkát, mindig néztem, hogy dolgoznak az idősebbek, s eleinte csak akkor próbálgattam (de nem sietve, kapkodva, hanem szép nyugodtan) én is falat rakni, amikor az "öregek" leültek egyet pihenni. Megtanultam, például, milyen különbség van homok és homok között, hogy teszem azt, a borzsai homok iszapos, nem olyan tiszta, mint a tiszai homok, pedig a rendes, vakoláshoz való malterhez tiszta folyami homok szükségeltetik, ezt kell összekeverni a cementtel meg az oltott mésszel, s az a legjobb arány, ha öt mázsa homokhoz adunk egy mázsa cementet, meszet pedig a mester belátása szerint. A keverék erőssége a cement, a mészre pedig azért van szükség, hogy ne ülepedjen le időnap előtt a malter, lehessen vele dolgozni. De vannak már mészpótló anyagok is, folyadék, illetve por kiszerelésben, ám mifelénk még csak a külföldi készítményeket lehet beszerezni, mert bár akadnak belföldi gyártmányok is, ezekhez még csak a nagyvárosokban lehet hozzájutni...

- Hol dolgozott az eltelt két évtized során?

- A szovjet érában Kazahsztánba is eljutottam, amellett bejártam fél Ukrajnát, amióta pedig nyitottabbakká váltak a határok, sokat dolgoztam külföldön, Magyarországon, Csehországban, de részt vettem a moszkvai és a Krím félszigeti építkezéseken is. Moszkvában például egy 25 emeletes épület belső válaszfalait építettük újfajta téglákkal, melyekből hol 5, hol 30 cm vastag réteget emeltünk, s naponta csak négy-öt sor téglát húztunk fel, 80 cm-egy méter magasságig, mert különben nem érkezett volna megkötni a malter. Összeolvadtak a tapasztalataim a nyugati és a keleti építési stílusokat illetően, ami azért jó, mert meg tudom állni a helyemet mind a határ nyugati oldalán, mind idehaza. A legtöbb tapasztalatot Csehországban szereztem, egy 65 éves kőművestől, aki mellett úgy dolgoztam, mint tanítvány a mester mellett. Egyébként, míg Magyarországon napi 10-12 órát dolgoztunk, nemegyszer hétvégén is, addig Csehországban nyolcórás volt a munkanap, ötnapos a munkahét (mégis többet kerestünk), és nyugodt, kiegyensúlyozott tempóban dolgoztunk, ami azért volt jó, mert csak úgy lehet igazából elsajátítani egy technológiát, ha az ember nyugodtan koncentrálhat a munkára. És éppen erről a nyugodt, kiegyensúlyozott munkatempójukról híresek a csehek, meg a precizitásukról, ami olyan, akár a németeké, s hagyománya van a minőségi munkára való törekvésnek.

- Most hol vállal munkát?

- Jelenleg a Krím félszigeten dolgozunk, Szevasztopolban restaurálunk egy templomot. Már két éve nem járok külföldre, mert itthon is lehet pénzt keresni, de úgy tervezem, később ismét szerencsét próbálok a határ túloldalán, csak várom, hogy a fiam az idén befejezze az iskolát, és tanítgathassam, meg elvégezzen egy tanfolyamot, azután megyünk együtt Magyarországra vagy Csehországba. Különben azt ajánlom a külföldön munkát vállaló fiatal kőműveseknek, ne azzal kezdjék a munkahelyükön, hogy ők milyen képzett szakmunkások, mert könnyen meglehet, az építkezésen derül ki, hogy nem ismerik az adott technológiát. Előbb inkább tanuljanak, vegyenek részt a cégük által szervezett tanfolyamon, mert a világ fejlődik, újabb és újabb technológiák kezdenek elterjedni, s mivel a nyugati munkamódszerek csak két-három éves késéssel jutnak el hozzánk, ajánlatos, hogy külföldi munkavállalás esetén ott, helyben vegyenek részt tanfolyamokon, elsajátítandó a nálunk még ismeretlen technológiákat...

- Még maradva a külföldi munkavállalásnál. El tudna mesélni egy-két érdekes esetet, ami önnel történt a határ túloldalán?

- Igen. Még fiatal munkásként dolgoztam Prágában, hozzám hasonlóan kevés tapasztalattal bíró ifjú kőművessel együtt, amikor el kellett volna készítenünk egy épület állványzatát, de nem vártuk meg a valahová éppen eltávozott munkavezetőnket, hanem magunk építettük meg az állványzatot. Az "eredmény"? Összedőlt alattunk a szerkezet, én pedig leestem a tetejéről, a második emelet magasságából, aminek következtében két helyen is kifordult a lábam. Így a saját káromon tanultam meg, hogy egy munka megkezdése előtt meg kell várni azt a tapasztalt szakembert, aki ért is hozzá, különben bajba sodorjuk mind magunkat, mind a munkatársainkat. A második esetem is Csehországhoz kötődik. Hat emelet magasságban kellett elvégezni egy szerelési munkát egy kiugrón (már az állványzat lebontása után), amit csak úgy lehetett elérni, ha az embert daruval oda emelik. Veszélyes dolog volt, amit senki sem akart elvállalni, s csak én jelentkeztem rá. Biztonsági övet akasztottak rám, annál fogva felemeltek, s ég és föld közt lebegve végeztem el a munkát...

- Végezetül tudna ajánlani olvasóinknak valamilyen jó módszert, ha odahaza kell felragasztaniuk a csempéket a falra, illetve ki kell javítaniuk a megsérült vakolatot?

- Hogyne. Nézzük például, mi a teendő, ha csővezeték-szerelés közben megsérül a csempével burkolt fal... Vályogfalra, drót- vagy műanyagháló nélkül nem lehet felhordani a vakolómaltert, mert a vályog és a malter úgy taszítja egymást, mint a mágnespatkók azonos pólusú végei, tehát használjunk hálót a munkához. A gyors kötéshez fel lehet használni a hagyományos gipszet - egy jó serpenyőnyit, s ugyanennyi csemperagasztóra, illetve cementre van szükségünk, valamint egy vedér homokra. Mindezt összekeverjük, majd adunk hozzá egy további serpenyőnyi cementet, és bele is vághatunk a dologba. A vakolat megjavításánál pedig hasonlóképp kell eljárnunk, csak ezúttal, persze, nincs szükségünk csemperagasztóra...

elem