2009. június 5.

2009. június 5., 10:00 , 438. szám

Mindenszentek vasárnapja

A bizánci egyház a Pünkösd utáni első vasárnapon az újszövetségi üdvgondozás konkrét eredményére: az összes szentekre emeli tekintetét. Miért éppen ma? Miért éppen itt? Mert az Egyház születésnapja Pünkösd. A Szentlélek az, aki erőt adott a szenteknek ahhoz, hogy megvallják és megtartsák hitüket. Ezért ünnepeljük őket ma.

Egyrészt tiszteljük és ünnepeljük őket, mint akik beteljesítették Húsvét és Pünkösd titkát, ugyanis életükkel a Szentlélek irányítása alatt hitelesen hirdették a kereszthalált halt és feltámadt Krisztust. Másrészt emlékezetünkbe idézik, hogy minden megkeresztelt ember az életszentségre, s így az üdvösségre kap Istentől meghívást.

A II. század végén keletkezett ún. Diognétoszhoz írt levélben olvashatjuk: "...a keresztényeket sem területi, sem nyelvi szempontból, még faji szempontból sem lehet megkülönböztetni a többi embertől... Saját hazájukban laknak, de mégis jövevényekként... Testben vannak ugyan, de nem a test szerint élnek. A földön időznek, de a mennyben van polgárságuk... Mindenkit szeretnek, mindenki üldözi őket... Szegények, és sokakat gazdagítanak... Szidják őket, és ők áldást mondanak... Egészen egyszerűen: ami a testben a lélek, azok a keresztények a világban". Vajon mennyire illenek ezek a szavak ránk, ma élő keresztényekre?

Az életszentség legnagyobb ellensége, amikor az ember a gyakorlatban eltávolodik a kegyelmi élettől, s hagyja, hogy élete a bűnre, így a halálra való emlékezés legyen. A Mindenszentek vasárnapja egy még nagyobb igazságra hívja fel a figyelmünket: arra, hogy a bűnbeesés előtt ott volt az ártatlanság kegyelmi állapota, amire ugyancsak vissza kell emlékeznünk, s ez a Húsvét-Pünkösd titkának megélésével elérhető az ember számára. Így válhat az életünk az életszentségre való emlékezéssé. Fontos, mert ennek a világnak lassan csak teste lesz, s ha a keresztények nem élnek a Lélek szerint, az is lélek nélkül marad.

Bakancsos Sándor