Interjú Tóth Zoltánnal, a Calasanctius programvezetőjével

Üzleti szemléletről és az ukrajnai valóságról

A Calasanctius Ösztöndíj Alapítvány által támogatott CTP Ifjúsági Üzleti Program keretében idén 40 kárpátaljai diák tanult vállalkozói ismereteket a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán. A dr. Váradi Natália által vezetett Felnőttképzési Központ szervezésében Beregszászon már másodszor meghirdetett egyhetes képzés programvezetőjét, Tóth Zoltánt kérdeztük a képzésről, valamint beregszászi tapasztalatairól.

- Mit kell tudni az alapítványukról és erről a programról?

- Tizenöt éve Amerikába származott magyarok hozták létre a Stephen Gelencsér Calasanctius Fund nevű alapítványt Buffalóban, hogy főleg keresztény magyar diákok kijuthassanak Amerikába, ottani egyetemek posztgraduális képzéseire. Az ösztöndíjnak az volt a feltétele, hogy a támogatottnak vállalnia kell, hogy a tanulmányai befejeztével visszajön a szülőföldjére. Ez a mi mottónk is: "Keress eleget, élj mértékletesen, adj vissza a környezetednek!"

2000-ben 100 hazatért öregdiák hozta létre Budapesten a Calasanctius Ösztöndíj Alapítványt. Én is akkor jöttem haza Amerikából. Az "adj vissza" szellemében felvetettem, hogy indítsuk el az alapítvány Ifjúsági Üzleti Programját, ami váratlanul nagy siker lett. A program keretében a volt diákjaink és a jövőbeni ösztöndíjasaink, valamint ismert szakemberek adnak elő nálunk. Két hete voltunk egy hetet Csíkszeredában, oda például eljött előadást tartani Bukarestből a délkelet-európai Coca-Cola Company elnöke és Béres József, a Béres Rt. tulajdonosa. Mi, akik most Beregszászba jöttünk, szintén nem tanárok vagyunk, hanem a gazdaság különböző területein dolgozunk, főleg Magyarországon. Illetve van velünk három-négy egyetemista is.

A kárpátaljai fiatalok egy olyan erős programon vesznek részt, hogy a szombati befejezést követően szerintem hétfőn minden egyes résztvevő el tudna indítani egy vállalkozást! A fiatalok csapatokban dolgoznak, és egy hét alatt mindegyik csapat felépít egy vállalkozást, amelynek az üzleti részét szombaton bemutatják. A program azért sikeres, mert nagyon sokrétű, sok a játék, az esettanulmány. A képzés ingyenes. Magyarországon kívül többször tartottunk már ilyen tanfolyamot Erdélyben, a Felvidéken és tavaly óta már itt, Kárpátalján is. A hallgatók kétharmada nem akar üzleti területen dolgozni, de eljön a programra. Ők is nagyon sokat kapnak, érdeklődőbbé válnak, rányitjuk szemüket a világra.

- Kik támogatják a kárpátaljai képzést?

- Tavalyelőtt, amikor ide készültünk, szerveztünk egy adománygyűjtő vacsorát, ahol Fábri Sándor volt a díszvendég, annak a bevételéből tudtuk megszervezni a tavalyi beregszászi képzést. Idén főleg az alapítvány fizeti a költségeinket, illetve amerikai ferences atyák adták össze.

Mi azt szeretnénk, hogy a Kárpát-medencei magyarság kapjon a kezébe egy eszközt. Tudják meg a fiataljaink, hogy hogyan kell egy vállalkozást építeni, és ezt a tudást a szülőföldjükön próbálják meg kamatoztatni. Katolikus alapítványként fontos szempont nálunk a tisztességes üzleti magatartás propagálása, és fontos számunkra a magyarságunk.

- Mit tapasztaltak itt, Beregszászban?

- Azt látjuk, hogy a négy helyszínünk közül itt a legnehezebb a magyarság helyzete, a szegénység szempontjából. A tavalyi diákok érdekes módon nagyon sokszor törvénytelen, "fekete" megoldásokat akartak választani, amit mi kategorikusan visszautasítottunk, de ők újra meg újra felvetették, hogy meg kellene nézni annak a lehetőségét is. Ennek alapján is azt hiszem, hogy mi egy olyan üzleti szemléletet akarunk hozni, ami itt nagyon messze áll a valóságtól, de mi ebben hiszünk, eszerint élünk és üzletelünk.

De most a határon is kaptam ízelítőt az itteni valóságból, ami Bulgakov: A Mester és Margarita című könyvébe illik. Három és fél óra alatt 7 különböző emberhez küldözgettek, tételes vámvizsgálattal fenyegettek, aztán átengedtek. Ha egy állami szerv, a vámőrség egy országban így működik, akkor mi lehet a biznisz területén?

- A fiatalok mennyire másak a különböző határon túli helyszíneken?

- Nagyon másak. Dunaszerdahely, azt kell mondjam, közel van Budapesthez, ott a diákok olyanok, mint a budapestiek. Ez pedig nem egyértelműen kedvező jelző. Nehéz őket motiváli, irányítani. Persze ott is mindig nagyon sikeres a képzés.

A székelyföldi magyarság egy nagyon zárt világ, nagyon zárkózottak a székelyek, de amikor kinyílik az a belső gát, akkor nagyon belelendülnek és többnyire fájdalmas az elválás.

Tavaly a legkeményebb hetünk itt, Beregszászban volt. Nagyon cinikus volt először a légkör. Igaz, akkor főleg első évfolyamos főiskolásokkal dolgoztunk, akiknek kötelező volt ez a képzés. Nagyon megharcoltunk az elismerésükért, de a végén, szombaton elsírták magukat, apró ajándékokat kaptunk tőlük. Mi is nagyon meghatódtunk. Idén viszont kezdettől nagyon baráti légkör fogadott.

- Van olyan kárpátaljai diák, aki az önök ösztöndíjával Amerikában tanul?

- Hét Kárpátaljáról származó diákunk van. Jelenleg Bíró Zsuzsa tanul Washingtonban, Bereczki Zoltán és Bereczki Brigitta Buffalóban, Vári Imre szeptembertől indul ösztöndíjjal Buffalóba. Többen pedig már haza is jöttek - ez egyébként alapkövetelmény. A pályázat feltétele egyetemi vagy főiskolai diploma, angol nyelvtudás. Reméljük, hogy a szülőföldjén minden diák hasznosítani tudja a megszerzett tudást maga és környezete javára.

Badó Zsolt