Brinzafesztivál Rahón

2009. szeptember 13-án, vasárnap, a fenséges hegyekkel körülvett, pompás természeti környezettel megáldott településen, Rahón tartották meg a "Hucul brinza" fesztivál-vásárt, mely a brinzakészítők, a juhászok immár hagyományos ünnepe.

Az írásos emlékekben 1447-ben olvashatunk először Rahóról, a Fehér- és a Fekete-Tisza összefolyása alatt, a Rahó-patak tiszai torkolatánál felépült településről, mely hosszú évszázadokig élte a hegyvidéki falvak tipikus életét, míg csak a XIX. század derekán iparosodni nem kezdett. Tucatjával települtek be ekkor a községbe az iparossággal foglalkozó német telepesek (bár már korábban is laktak németek a helységben), s Fényes Elek 1851-ben megjelent, "Magyarország geographiai leírása" című könyvében orosz (vagyis ruszin)-német faluként tesz róla említést. Később azután magyarok is szép számban költöztek be a helységbe. Közben a XX. század elején Rahó gazdasági, közigazgatási és turisztikai központtá vált, mely sokat fejlődött a két világháború között (egy kétemeletes turistaszálló is épült ekkor a településen), majd a szovjet korszakban is folytatódott az iparosodás, az urbanizálódás, s ma 17000-en lakják a városi rangot kapott helységet, köztük kb. 2000 magyar.

2009. szeptember 13-án pedig e fenséges hegyekkel körülvett, pompás természeti környezettel megáldott, telente jelentős turistaforgalmat lebonyolító településen tartották meg a "Hucul brinza" fesztivál-vásárt, melyen megannyi árus gondoskodott a hamisítatlan vásári hangulatról (még az ungvári és a munkácsi járásból is érkeztek például bortermelők). Nagy számban lehetett vásárolni hímzett hucul ingeket, emléktárgyakat, fából faragott szépen kifestett hímes tojásokat, ugyancsak fából készült pipákat, furulyákat, nyakláncokat, gyökérből faragott szobrokat, kikészített báránybőr bekecseket. Akinek pedig kedve szottyant rá, megpróbálhatta megfújni a hosszú havasi kürtöt is.

Közben a szabadtéri színpadon egymást váltották a Kárpátalja különböző településeiről érkezett, ruszin-ukrán népdalokat és néptáncokat bemutató előadóművészek, akik mellett számunkra, magyarok számára szívmelengető színfoltot jelentett a Beregdédai Művelődési Ház tánccsoportjának a fellépése, akik a magyar kultúrából nyújtottak ízelítőt a közönségnek, nem is sikertelenül.

És hogy ne csak a szellem lakjon jól, arról kiválóan gondoskodtak a pecsenyesütők s az egyéb ínyencségek előállítói, köztük a különböző hegyvidéki falvakból egybesereglett, szép számban megjelenő brinzakészítők. De miként is készül a brinza?

– Először is fa sajtárokba fejjük a juhok tejét – magyarázza a Kőrösmezőről érkezett Maria Rescsuk. – Azután nagy edényekbe töltjük, és beoltjuk a tejet, ami egy-másfél óra alatt megalszik, majd egy bottal megtörjük az aludttejet, és kendőkbe szedjük azt, a gömb alakú gomolyákat tartalmazó kendőket pedig felakasztjuk egy vízszintesen elhelyezett rúdra, hogy kicsöpögjön a savó. Ezt követően pár napig a napon szárítjuk a gomolyákat, hogy jó szárazak legyenek, s már kész is a brinza. Azután szeleteket vágunk le a gomolyákból, azokat szétmorzsoljuk, s krumplipürére, főtt tésztára, illetve kukoricakására szórjuk a túrót (a túrós kukoricakása az ún. kulesa), vagy éppen palacsintába tesszük a brinzát. Mindenképpen finom!

Visszatérve a fesztiválra, megemlíthetjük még, hogy a Bilin községből érkezettek egy egész udvart rendeztek be a vendégek fogadására, melyet népművészeti motívumokkal ékesített, hímzett kendőkkel díszítettek fel, bemutatták egy templom és két hagyományos faház ugyancsak fából készült makettjét, s természetesen, étellel-itallal is ellátták a betérőket.

A rahói brinzafesztiválra ellátogatott Ukrajna elnöke, Viktor Juscsenko is, aki megköszönte a huculoknak, hogy őrzik helyi tradícióikat.

lm