Szikvizes palackok: az iparművészettől a műanyagig

Múltunk tárgyai

Sokunk kedves gyermekkori élménye a szikvizes palack, amely olyan rejtélyesen lövelli ki magából azt a kellemesen csiklandozó, a szomjat nagyszerűen oltó buborékos vizet...

A szódavíz (másként szikvíz, a köznyelvben szóda) nyomás alatt lévő szénsavas ital. A nagy nyomáson (4-6 atmoszféra) szén-dioxiddal telített ivóvíz Magyarországon való gyártását Jedlik Ányos dolgozta ki még 1828-ban.

"A mesterséges ásványvizeknek nem hátrányára, hanem előnyére, a feltalálóknak pedig nem szégyenére, hanem dicsőségére válik, ha sikerül a vízbe az eddig elértnél nagyobb mennyiségben juttatni szabad szénsavat, vagy még annál is nagyobbat, mint amennyit a természetes vizek tartalmaznak" - ezzel a gondolattal kezdődik Jedlik egy latin nyelvű tanulmánya.

Mint a győri bencés gimnázium tanára, már 1828-29-ben behatóan foglalkozni kezdett azzal, hogy idehaza felfedezze és megvalósítsa a szódavíznek és mesterséges savanyúvíznek iparilag is használható készítési módját. Erről már korábban is olvasott Gilbert "Annalen der Phisik" című művének 12. kötetében, mely szerint Genfben Paul és Goffe fizikusok már 1798 óta állítanak elő savanyúvizet, de a készítési módot titokban tartották. Jedliknek nem volt szüksége külső segítségre, hiszen kísérletezése gyorsan eredményessé vált. Mint írja: "... az eljáráshoz olyan készülék szükséges, amely a víznek szénsavval való telítésére alkalmas, a szénsavgáznak saját készülékével való fejlesztése által."

Jedlik értekezését azért is kénytelenek voltak Bécsben nagyra becsülni, mert azt is bizonyította, hogy "... minden savanyúvizet lehet utánozni és olcsón készíteni, sőt tetszés szerinti szénsavtartalmúvá tenni, mi akkoron, midőn az úgynevezett Sodaviz még nem készíttetett, elég érdekes vala."

Jedlik szódavizet és mesterséges ásványvizet is készített, amikor is előzőleg megfelelő arányban különféle ásványi anyagokat kevert a vízbe. A készülék sikeresen működött, a készterméket felfogó edényben összegyűlt szikvíz vagy szódavíz íze üdítő, kellemes volt. Legelőször a rendházban tette le az asztalra, rendtársai elismeréssel fogyasztották.

Az eljárás hamarosan az egész országban, így vidékünkön is elterjedt. Kezdetben a szódavizet szikvízgyártó kisiparosok állították elő és üveg-, illetve vörösrézpalackokban árulták. A szikvizet sosem ízesítették, ám az ital az évek során fontos és szinte nélkülözhetetlen fröccsadalékká vált, ami megérdemelne egy külön elbeszélést.

Sepa János, a Beregvidéki Múzeum igazgatója meséli az alábbi történetet a szódavíz gyermekkoráról: "Egyes türelemházakban vagy piroslámpás házakban nem a célnak megfelelően, azaz "alsómosakodásra" kezdték használni a szikvizet a XIX. században. Némelyik kereskedő imázsa nem engedte meg, hogy az ő szódavizét nem a célnak megfelelően használják fel. Ezért született meg az ötlet, hogy a szikvizes üvegek fejét szúrós, sasfej formájúra képezzék ki. Állítólag Ferenc József császár rendeletet adott ki arról, hogy csak az a kereskedő árusíthat szikvizet, akinek ilyen szúrós, sasfejes palackjai vannak. Néhány beregszászi kereskedő is ilyen sasfejes palackot használt azokban az időkben, melyek egy példánya a Beregvidéki Múzeumban is megtekinthető."

A régiót elsősorban a huszti üveggyár láthatta el szikvizes üvegpalackokkal, meséli Sepa János, akitől megtudjuk azt is, hogy a palackokat a legkülönfélébb méretekben gyártották a félliteresektől egészen az ötliteresekig, változatos színekben és díszítéssel. A palackokon gyakorta szerepelt az adott szikvízgyártó kereskedő, illetve a település neve, amelyet vagy az üvegöntés során, vagy később, gravírozással vittek fel a palack oldalára.

A szikvíz gyártása még a szovjet korszakban sem szünetelt vidékünkön. A 20. század második felében megjelentek a fémből készült palackok (szifonok), amelyekben a szén-dioxidot és a nyomást a rászerelhető patron tartalma adja. A rászerelés során a patronból nyomás alatt átáramlik a szén-dioxid és összekeveredik a vízzel. A módszer azonban néhány évvel később kiment a divatból, s maradt egyeduralkodónak a régi, bevált módszer, amely tulajdonképpen alig különbözött a Jedlik Ányos által kidolgozottól. Igaz, időközben az esztétikus üvegpalackokat kiszorították az igénytelen műanyag edények. Manapság az ásványvizek elterjedése szorította vissza a szikvíz forgalmát, ám szakemberek szerint az ivóvízkészletek apadásával ismét nőhet a szikvíz népszerűsége.

pszv