Eladó a hajam!

2009. szeptember 25., 10:00 , 454. szám

A beregszászi vasútállomástól a város központja felé leforduló útszakasz villanypóznáin olvastam legutóbb a fenti hirdetést, de később Kárpátalja más településein is találkoztam hasonlóval, sőt a hajat megvásárolni szándékozók hirdetéseivel is.

Kíváncsi lettem, hogy milyen is a "hajbiznisz", így felhívtam a hirdetésben megadott telefonszámon azt a hölgyet, aki sötétbarna színű, 33 cm hosszú hajat kínált megvételre. A három tincsben piacra bocsátott hajért 350 hrivnyát kért, ami szép summa. Kiderült, hogy beszélgetőtársam otthon van a témában, s így sokat megtudtunk a "maszek" hajpiacról.

Arra a kérdésre, hogyan kezdett el hajat árulni, elmondta: "Az egyik ismerősöm fodrászhoz készült. Mivel elég szép és hosszú - "minőségi" - haja volt, a nyiratkozás előtt tanácskoztunk, s úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk a levágott hajat pénzzé tenni. Megkérte a fodrászt, hogy a haját egyenletesen, ne összevissza vágja le, hogy az a későbbiekben piaci eladásra felhasználható legyen. Miután ez megtörtént, feladtunk egy hirdetést."

Mint a hölgy elmondta, jó, ha tudjuk: annál nagyobb az esély a sikerre, minél hosszabb a haj.

Az említett eset főszereplője "csak úgy mellékesen" adta el a haját, hiszen amúgy is fodrászhoz ment volna. De van, akit a szükség visz rá. Ilyen személy pl. a negyvenes éveiben járó Ildikó, akit rossz anyagi helyzete kényszerített hajának eladására. "Szép hosszú, jól kezelhető szőke hajam volt, dicsérték mind a rokonok, mind a barátok - meséli Ildikó. - Nagyon ragaszkodtam hozzá, soha nem is vágattam rövidre. Aztán egy szép napon elvesztettem az állásomat, az édesanyám nagybetegen feküdt az ágyban. Próbáltam munkát találni, de nem sikerült. A spórolt pénzünket lassan föléltük. Édesanyám nyugdíja és a munkanélküli segély még a gyógyszer és élelem árát sem fedezte. Ennünk pedig kellett, na és melegedni. Télvíz idején nem kockáztathattuk meg, hogy kikapcsolják a fűtést. A számlák viszont jöttek rendesen. Ekkor olvastam egy felhívást, melyen a hirdetők női hajat vásároltak volna valutáért. Úgy gondoltam, talán a hajam eladása az egyetlen esélyem, hogy kimásszak szorult helyzetemből. Kicsit bennem volt a félsz, hogy átvernek, de végül a hirdetésen szereplő elérhetőség alapján kapcsolatba léptem a felvásárlóval, majd áruba bocsátottam a hajam. Szerencsém volt, nem vertek át. Dollárban fizettek, s bár az összeg nem volt egy vagyon, arra elég volt, hogy rendezzem a felgyülemlett számlákat, s pillanatnyi lélegzethez jussunk. Csak néhány napig éreztem magam kellemetlenül, amíg a rövid hajamat megszoktam..."

Visszatérve a felvásárlásra: a vevők természetesen előbb megszemlélik a portékát, melynél a hosszúságon kívül még több tényező is szerepet játszik. Az egyik: a haj színe. Ha csak egyszerű felvásárlóról van szó - aki majd továbbadja máshol a hajat feldolgozásra -, ez általában nem szokott gondot jelenteni. Fontos szempont lehet viszont akkor, ha olyan személy veszi szemügyre a "portékát", aki számára a későbbiekben paróka készül belőle. Számára külön is fontos, hogy egyezzen a hajszín. Igaz ugyan, hogy a levágott hajat is lehet festeni, de ez már nem jár olyan eredménnyel, mint élőhaj esetében, a festésnek a hajra gyakorolt "minőséggyengítő" hatásáról már nem is beszélve.

A tarifákról és a piacról beszélgetvén, megtudtam, hogy a haj a hirdetés feladását követően nagyon hamar elkelt, igaz, a meghirdetett árnál valamivel olcsóbban. De mint elhangzott, azóta új vásárló jelent meg a színen, s most az említett hölgy újabb, haját eladni kínáló személyt keres a baráti körből.

A maszek, egyéni hirdetésre alapozott piac mellett természetesen létezik szervezett felvásárlás is, de az már egy másik történet.

halász