Cigány Európa
Leginkább csak akkor foglalkozunk a romákkal, ha problémánk adódik velük lakóhelyünkön, vagy valamilyen, a média által felfújt ügy állítja őket figyelmünk középpontjába, pedig több millió emberről, összeurópai ügyről van szó.
Egyes források szerint a cigányok Közép-Európában való megjelenésükkor, valamikor a 13-14. század táján, egyiptomi búcsújáróknak mondták magukat, akiknek amiatt kell hét évig zarándokolniuk és a kereszténység alamizsnáiból élniük, mert nem fogadták be maguk közé Jézust, amikor ő szüleivel Heródes üldözése elől Egyiptomba menekült. Hiába fejlődik és egységesül Európa, a romáknak azóta is gyakran hazudniuk, ügyeskedniük kell, ha meg akarnak élni, ha egyáltalán maradni akarnak.
Talán ennek is betudható, hogy senki sem tudja például, pontosan hány roma él valójában Európában. Ukrajnában a hivatalos statisztika 47,6 ezer roma nemzetiségű személyt tart nyilván, míg a szakértői becslések mintegy 400 ezer cigány jelenlétét valószínűsítik. Hasonlóan bizonytalan a helyzet a kisebbségi kérdésekben egyébként oly kényes Európai Unióban is, ahol összességében legalább 3-4 millió romáról beszélnek hivatalosan, miközben számuk valójában ennél lényegesen magasabb. Franciaországban például a hivatalosan nyilvántartott 500 ezerrel szemben a szakértők legalább 1,3 millió romáról beszélnek, Spanyolországban a hivatalos 650 ezer helyett reálisabb volna mintegy 1 millió roma állampolgárról beszélni, Olaszországban pedig a hivatalos 130 ezernek majdnem a duplájával, mintegy 240 ezer roma származású személlyel kell számolnunk.
A roma lakosság számának becslésekor figyelembe kell vennünk azt is, hogy a közép-kelet-európai államok csatlakozásával nagyságrendekkel nőtt az Unió roma lakossága. Egyedül Romániában 535,1 ezer roma nemzetiségű állampolgárt tartanak nyilván hivatalosan, míg valós számukat a szakértők 2,5 millióra becsülik. Magyarországon a statisztikák 205,7 ezer romáról beszélnek, szemben a sokkal valószínűbbnek tartott 600 ezres becsléssel. Hasonló a helyzet Lengyelországban, ahol a hivatalosan nyilvántartott 15 ezerrel szemben legalább 60 ezerre tehető a számuk, vagy Szlovákiában, ahol 83 ezer helyett legalább 590 ezer romával kell számolnunk, esetleg Bulgáriában, ahol 370 ezernél jóval többen, legalább 800 ezren vannak a cigányok. Tehát a legszerényebb becslések szerint is legalább 7,5-8 millió, más számítások szerint 10-12 millió romáról, azaz egy kisebb ország lakosságának megfelelő embercsoportról van szó, akikről alig tudunk valamit.
A szegény, a helyi lakosság átlagánál jellemzően lényegesen hátrányosabb helyzetű közép-kelet-európai roma közösségekben a EU-hoz való csatlakozás valóságos népvándorlást indított meg a Nyugat felé. A romániai romák például előszeretettel vándorolnak Olaszországba vagy Franciaországba, a lengyel cigányok pedig Nagy-Britanniában élesztették újjá a vándorcigány fogalmát. (Az elmúlt évtizedekben legalább annyit sikerült elérnie a brit hatóságoknak, hogy saját vándorcigányaikat javarészt szekérről lakókocsikba, ideiglenes otthonokba telepítsék át, s oktatásuk, megélhetést biztosító munkával való ellátottságuk jobbára megoldottnak tekinthető.)
Napjainkban az európai államok hatóságainak nem egy esetben újra kell értékelniük saját "cigánykérdésüket". Továbbra is sok szó esik ugyan az olyan kirívó esetekről, mint a roma családok ellen elkövetett magyarországi merényletek vagy a Csehországból Kanadába irányuló, szinte feltartóztathatatlan kivándorlási hullám, amit a romák Prága diszkriminációs intézkedéseivel magyaráznak, a "civilizált" Európának azonban már megvannak a maga "roma ügyei" is. Olaszországból a súlyos bűncselekmények okán felzúdult közvélemény nyomására például annak ellenére toloncoltak vissza Romániába igen sok romát, hogy azt az uniós jogszabályok valójában nem tették volna lehetővé, s manapság azoknak a cigányoknak egy része is valóságos gettókban tengeti életét az Appennini-félszigeten, akiket egyelőre megtűrnek a hatóságok. De nem tudnak mit kezdeni a minden szakképzettség nélkül munkára jelentkező cigányokkal Európa legtöbb jómódú országában, miközben érthetően egyre szaporodnak a minden megélhetési forrás nélkül a "nyakukon maradó" romák által elkövetett bűncselekmények.
Szakértők szerint jellemző az Európai Unió e tekintetben némileg képmutató magatartására, hogy bár már évek teltek el a bővítés óta, gyakorlatilag nem sikerült közös álláspontot kialakítania a tagországoknak a romakérdés kezeléséről, sőt néhány európai parlamenti képviselőtől eltekintve a hivatalnokok nemegyszer eleve igyekeznek jelentéktelen, másodrangú ügyként feltüntetni a problémát. Európának végre észre kellene vennie, hogy egy országnyi ember sorsát mielőbb rendezni illik, álságos csupán a média által felkapott esetek okán mímelni a felháborodást és az együttérzést - fogalmazódik meg egyre határozottabban a közép-kelet-európai, nyugati szomszédaik által nemegyszer a cigányok "exportőreiként" emlegetett országok közvéleménye részéről, akik maguk sem igen tudnak mit kezdeni roma állampolgáraikkal. (Kárpátalja/Korreszpondent/talaljuk-ki.hu)