Az előkampány végén

2009. november 6., 09:00 , 460. szám

A komolyabbnak számító jelöltek elindulásával véget ért az elnökválasztási előfutam. A két kiemelt esélyes helyét elfoglalták, az elsőt Janukovics, a másodikat Timosenko. A dolgok jelenlegi állása szerint ők kerülnek majd be a második fordulóba.

A tervezett meglepetés "kindersurprise" Jacenyuk személyében meghiúsult - nem sikerült Julját kiszorítani a jobbos szavazótábor legesélyesebb jelöltjének a szerepéből. A legfiatalabbságával a frissességet, az új szelet, az "ukrán Obamát" megjelenítő jelölt ellaposodott, arrogáns kis mitugrásszá süllyedt.

A gazdasági válság nem kaszálta el a regnáló miniszterelnököt, aki "dolgozik", vagyis trükkök százaival leplezi a választók elől az összeomlott költségvetést. Ehhez persze kevés lenne a legintenzívebb "hatalomhoz való akarattal" rendelkező ukrán politikus elszántsága, kell még hozzá a nemzetközi hitelintézetek - elsősorban az IMF - pénze.

A krízis elején még nem volt egyértelmű, mennyit fognak Ukrajnának folyósítani a kilátásba helyezett kb. 20 milliárd dollárból, hiszen a régi szép időkben a következő részlet fizetése az előzőhöz kötődő szerződés teljesítésének függvénye volt. Ukrajna például kötelezte magát a lakossági gázár emelésére és nem tette, hogy csak egy közérthető példát említsek arra, milyen vitézül veszi palira országunk a világ egyik legrettegettebb nemzetközi szervezetét. Most újabb ultimátumot kaptunk, ezúttal a minimálbér-emelést kellene visszaszívniuk az utolsó, kb. 4 milliárd dolláros részletért, ami nélkül bedől a költségvetés.

Ha ez megtörténne, újra megjelennének az esélyek a nacionalista tábor "futottak még" jelöltjei: Jacenyuk, Tyahnibok, Kosztenko stb. (kivéve Juscsenkót) előtt. Az IMF-et pénzelő és irányító nyugati hatalmak nem fogják lelőni a startpisztollyal jelöltjüket, még akkor sem, ha Julját mint liberális nyugatbarát demokratát töredék annyira sem veszik komolyan, mint 2004-ben Juscsenkót.

Így Julja reménykedhet abban, hogy a második körben minden megtörténhet, újra összeáll és lelkesen leszavaz a narancsos tábor, amely 2005 elején pár sovány százalékkal testesebbnek bizonyult a kék-fehérekénél.

Mi lesz februárban a második forduló után? Természetesen nem a jövőt próbálom megjósolni, hanem a lehetséges jövő hatását a játékosok aktuális akcióira. Itt van mindjárt a harmadik forduló kérdése. Nehezen elképzelhető, hogy a kis különbséggel vesztes Timosenko vagy Janukovics beletörődjön a vereségébe, és ne támadja meg az eredményeket a csalásokra hivatkozva, amelyek egyébként biztosan lesznek. A zsebbíróságok egész régiókban, esetleg országosan fogják érvényteleníteni a választási eredményeket.

Meggyőző fölénnyel kell tehát győzni. Nem lehet csak úgy ímmel-ámmal küzdeni. Mellőzve a durvább eszközöket, az ellenfél démonizálását. A BJUT-os képviselők ellen felhozott pedofil vád még csak szelíd nyitás. A kampány kiélezése viszont megnehezíti a helyzet konszolidálását a győztes számára.

A vesztesnek, bárki legyen is az, van elég ereje a parlament munkájának megbénításához. Az új (vagy régi-új) kormány működését bizonyosan el tudja lehetetleníteni egy tisztogatási hullámtól rettegő ellenzék.

Adódik a bizonytalan jövő mai napot befolyásoló másik kérdése: ha megússzuk az elnökválasztást harmadik forduló nélkül, nem vár-e ránk előrehozott parlamenti választás? Az új elnöknek nincs esélye ezzel a mostani parlamenttel hatalmat gyakorolni, tehát oszlatnia kell. A fő ellenérv e forgatókönyv ellen, hogy a képviselők még maradni akarnak, és inkább lefekszenek a győztesnek, mint hogy mandátumaikat kockáztassák. Csakhogy itt nem az átlag kockázatkerülő listában helyet vásárolt üzletember képviselőről van szó, hanem a vesztes Janukovicsról vagy Juljáról, akiknek tétlenül kellene nézni, hogy a győztes szétszedi a frakciójukat.

Az ukrán politikai felső elit a "lesz-e előrehozott parlamenti választás" kvízkérdésre - némi képzavarral - a lábával szavaz. Vagyis biztos, ami biztos alapon elindul az elnökválasztásokon, mint az előrehozott parlamenti választások előfutamán. Tyahnyibok, a nacionalista jelöltek közül a nyíltan nacionalista és így a legőszintébb jelölt nyíltan meg is mondta, hogy a fenti megfontolásból indul ki. Még az előrehozott parlamenti választás dátumát is megnevezte: május 30.

Május utolsó vasárnapjára tűzték ki az előrehozott-eltolt helyhatósági választásokat. A döntés, az totális jogi nonszensz, még ukrán mércével mérve is, hiszen az alkotmány szerint a bírókat, polgármestereket 2010 március végén kellene megválasztani, a helyi képviselőtestületeket meg 2011 március végén. A Julja-Janukovics-paktum ugyan biztosított majd 400 szavazatot a döntéshez, de a szabályos alkotmánymódosításhoz két ülésszakra van szükség, amennyi már nem volt a polgármester-választásokig. A képviselőtestületek választását pedig még szabályos alkotmánymódosítással sem lehetne előrehozni, hiszen alapvető jogelv, hogy törvényt nem lehet visszamenőleges hatállyal megváltoztatni.

Egyelőre azonban senki nem támadta meg az alkotmánybíróságon az alkotmánysértő parlamenti döntések eme példaesetét. Persze elképzelhető, hogy valamelyik nehézsúlyú úgy dönt, hogy mégsem jó neki ez az elnökválasztások után 3 hónappal sorra kerülő össznépi megmérettetés, és mégis megfúrja a májusi dátumot. Viszont a jövő év elején már késő lesz ezt megtenni, mert addigra kifutnak az időből az eredeti március 30-ai polgármester-választások megszervezésével. A választásokat ugyanis mindig kb. 100 nappal hamarabb kell elindítani - a meghirdetés, névjegyzék, bizottságok, szavazókörzetek, jelölés stb. ennyit vesznek igénybe.

Ezt figyelembe véve viszont az előrehozott parlamenti választást az elnökválasztásokat követően már nem lehet május 30-ig megszervezni. Amennyiben tehát a győztes oszlat, a helyhatósági választások után egy-két hónappal szavazhatnak újra.

Szép kilátások, amelyek azonban csak az ukrán politikai vezető réteg krémjét (habját) foglalkoztatják. Az egyszerű szavazópolgár pedig majd tudomásul veszi, hogy a jövő évben háromszor vagy esetleg ötször fog urnához járulni.

Sz.K.M.