Az isémiás szívbetegség
Az utóbbi időben fulladok, gyengeséget és tompa szívfájdalmat érzek. Mi lehet a betegségem? - telefonált be szerkesztőségünkbe egyik királyházai olvasónk. Kérdésére és a kapcsolódó kérdésekre dr. Orosz Iván, a Nagyszőlősi Járási Kórház kardiológiai osztályának a főorvosa válaszol.
- Valószínűleg az isémiás szívbetegséggel állunk szemben, mely kór az utóbbi 5-10 évben, sajnos, "megfiatalodott". Már nemcsak az idősebbek, hanem fiatalabbak körében is előfordul, 30-40 éves életkorban - magyarázza a doktor. - Ennek a kórnak krónikus és akut formái is ismertek. Az előbbiek általában idősebb korban lépnek fel, tünetei a szívritmuszavarok, a fulladás, a gyengeség, a nem erős, tompa szívfájás, ritkán nyilallás, lábdagadás. A vérerekbe kerülő nagy mennyiségű koleszterin hatására az erek összehúzódnak, a feszültség átterjed a szívre, s ha idővel szívkoszorúér-szűkület jelentkezik, és ehhez társul a nagy lelki vagy fizikai megterhelés, akkor bekövetkezik a szívkoszorúér-trombózis, ami infarktushoz vezet.
Ami pedig az akut formákat, konkrétan a közéjük tartozó és ugyancsak infarktust előidéző instabil sztenokardiát (angina pectoris) illeti, ebben az esetben elzáródhat a szívkoszorúér, nagyon erős mellkasi fájdalmak lépnek fel, melyek húsz percig is elhúzódnak és kisugárzódnak a lapockákba, a vállakba, a nyakba. A Nitroglicerin tabletta sem szünteti meg teljesen a fájdalmat. Emellett nagy gyengeség fogja el a beteget, egyes esetekben nem kap levegőt, és hideg veríték lepi el a testét. Ám az is megesik, hogy elmaradnak a klasszikus tünetek, és az infarktus atipikus módon kezdődik. Nem klasszikus tünet például az asztmatikus fulladás vagy több, a gyomorrontásra emlékeztető szimptóma: hányinger, nehéz érzés a gyomorszájban, egyszeri-kétszeri hányás. Idős korban pedig - infarktus előtt - többnyire hirtelen elgyengülést és fulladást érez az ember.
- Melyek az isémiás szívbetegség kialakulását megkönnyítő rizikófaktorok?
- Rizikófaktor a magas vérnyomás (hipertónia), a dohányzás, a cukorbetegség, a magas, több mint 6-7 millimol/l-es koleszterinszint, az ülőmunka, az elhízás, az idegfeszültség, a nagy lelki és fizikai megterhelés. Nagy probléma, hogy az emberek nem pihennek eleget, túlhajszolják magukat.
- Miként lehet gyógyítani, illetve megelőzni a kórt?
- A krónikus formák kezelésénél - amennyiben a beteg hipertóniás - csökkenteni és stabilizálni kell a vérnyomást. Ezért írunk fel a pácienseknek - többek között - vízhajtókat, illetve béta-blokkolókat. Ezenkívül különböző gyógyszerekkel csökkentjük a koleszterinszintet, ha pedig szívritmuszavarokat fedezünk fel, antiaritmiás orvosságokat is alkalmazunk, s mindemellett ajánlatos állandóan szedni az aszpirint, mely hígítja a vért. Ennél a betegségnél ugyanis nagy problémát jelent, hogy sűrű a vér, vérrögök képződnek, és trombózis alakul ki. Az akut formák jelentkezésekor okvetlenül ki kell hívni a mentőket, s kórházba kell szállítani a beteget, ahol fájdalomcsillapítókat, a vérrögoszlató trombolitikus gyógyszereket, aszpirint, illetve a szívritmuszavarokat megszüntető orvosságokat kapnak.
Ami a megelőzést illeti, évente egyszer-kétszer mindenkinek vizsgálatra kell jelentkezni a szakorvosnál, ahol is megmérik az ember koleszterinszintjét, a vérnyomását és elkészítik, megvizsgálják az EKG-ját. Emellett el kell kerülni az idegeskedést, a zsíros ételeket, csökkenteni kell az alkoholfogyasztást (vörös borból két decit fogyaszthatunk naponta, s azt sem rendszeresen). Abszolút tilos a dohányzás, nem szabad túlhajszolnunk magunkat, pihenjünk eleget, mozogjunk többet, és menjünk gyakrabban a friss levegőre. A krónikus isémiás szívbetegségben szenvedőknek pedig legalább háromhavonta fel kell keresniük a szívspecialistát, s ha betartják az orvos utasításait és a megfelelő gyógyszerek szedésével korrigálják a vérnyomást, a koleszterin-, illetve a vércukorszintet, el lehet kerülni az infarktust.
elem
