Lechner vagy nem Lechner?

2010. január 1., 09:00 , 468. szám

A beregszászi hagyomány Lechner Ödönnek, a szecessziós építészet világhírű, iskolateremtő mesterének tulajdonítja a Beregszászi 4. Számú Kossuth Lajos Középiskola nagyszerű Hmelnyickij (korábban Bocskai) utcai épületét. A mester életművét ismertető munkák azonban nem említik ezt az épületet.

Lechner Ödön 1845. augusztus 27-én született polgári családban. A József Ipartanodát látogatta 1865-1866 között, ahol mestere Szkalnizky Antal volt. 1866-ban Berlinbe ment, ahol három évet töltött a Berlini Építészeti Akadémián Hauszmann Alajossal és Pártos Gyulával együtt. Itt tanárai közül Boettichert vallotta mesterének, aki az új építőanyagokról, elsősorban a vas tartószerkezetek szerepéről tartott előadásaival hatott rá. Tanulmányai után egy éven át beutazta Olaszországot.

Az itáliai tanulmányút után tanulótársával, Pártos Gyulával társulva tervezőirodát nyitott. Ez időben tervezett bérházaik még a német akadémizmus stílusát képviselték.

1874-1878 között Franciaországban, Clément Parent műtermében dolgozott, ahol számos francia műemlék restaurálásában vett részt. Franciaországi útjában komoly szerepet játszott családi tragédiája is. A fiatalon nősült Lechner hatévi házasság után elvesztette feleségét és két kisgyermekkel magára maradt. 1879-ben Angliában is járt.

Hazatérve ismét Pártossal együtt nyitotta meg irodáját, és nagyszabású alkotások sorozatát építette. (Szegedi városháza – 1882, a budapesti volt MÁV- nyugdíjintézet bérháza az Andrássy út 25. alatt – 1883, a szegedi Milkó-ház). Ezek az épületek még a historizáló stílust képviselik, de megjelenik már későbbi művészetének több jellemvonása, például a népi ornamentika használata.

1889-ben másodízben utazott Angliába. Ezúttal Zsolnay Vilmossal a Kensington (ma Victoria and Albert) Múzeumban a keleti kerámiákat, elsősorban az indiai díszítőelemeket tanulmányozta.

Lechner az építészeti részletképzés tekintetében egyre inkább a magyar folklór, az ázsiai, illetve perzsa és indiai díszítőművészet felé fordul. 1891-ben Pártossal együtt megnyerte a Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola tervpályázatát "Keletre magyar" jeligével. Az Iparművészeti Múzeum (1893-96) épületének külső díszítései, a mázas cserepek, a pirogránit díszítőelemek, az áttört virágmotívumok indiai, perzsa, mór és magyar népi hatásokról tanúskodnak. Az épület egésze eltér a hagyományos formavilágtól, ami vegyes fogadtatásra talált. Azonban Lechner – most már Pártos Gyula közreműködése nélkül – tovább haladt az általa kijelölt úton és 1897-ben megbízást kapott a Magyar Állami Földtani Intézet budapesti Stefánia úti épületére.

Letisztult formavilága a budapesti Postatakarékpénztár (ma: Magyar Államkincstár) Hold utcai épületénél érvényesül a legtökéletesebben. 1900-ban az épületért a Képzőművészek Egyesülete "Nagy Aranyéremmel" tüntette ki, és megkapta a "királyi tanácsosi" címet is.

Pályájának ezen a pontján, legtermékenyebb korszakában kellene, hogy megemlékezzenek a művészettörténészek a beregszászi Magyar Királyi Elemi és Fiúiskola épületéről, mely a helyi hagyomány szerint az ő tervei alapján épült meg 1898 és 1901 között, ám nem teszik. A legfontosabb, a szerzőség vonatkozásában kétséget ébresztő körülmény, amelyet még az e tárgyban Lechner Ödön nevét említő cikkek, források sem tagadnak, hogy az épület stílusa egyértelműen neobarokk, s meglehetősen eltér mindattól, amit a neves tervező ebben az időszakban alkotott.

A kétemeletes épület mindenekelőtt "arányos méreteivel tűnik ki, jobb- és balszárnyát középen elhelyezkedő bejárati udvar osztja ketté, homlokzatát népi motívumú madaras ornamentika díszíti" – olvasható internetes forrásokban a tömör és találó leírás. Szerencsére – a vakolatot leszámítva – az épületkülső a történelmi viharok ellenére sem sokat változott az elmúlt évtizedekben, így bátran állíthatjuk, hogy nem az utódok beavatkozása módosította stílusát.

Bár nem találtunk közvetlen, hitelt érdemlő forrást, amely a mestert és az iskolaépületet minden kétséget kizáróan összekapcsolná, éppen a madaras ornamentika miatt azt sem zárhatjuk ki egyértelműen, hogy mégis Lechner irodájában készültek a tervei – még akkor sem, ha a hozzáértők szerint a műépítész érett korszakát a "népi formajegyek mind egyénibb használata, a túlburjánzó díszítőelemek" jellemzik, ami csak nehezen egyeztethető össze a beregszászi iskola külsejének viszonylagos visszafogottságával. Az sem kizárt, hogy a mester valamelyik követőjének munkájával van dolgunk.

A kérdés végső tisztázását persze az jelentené, ha sikerülne korabeli forrásokkal alátámasztani, kinek köszönhetjük e Kárpátalján páratlan épületet. De akármi légyen is az igazság, az mit sem von le e csodálatos építmény nagyszerűségéből.

pszv