Aki mindig csupán Isten eszköze kívánt lenni

Gulácsy Lajos 85 éves

Gulácsy Lajos, a Kárpátaljai Református Egyház nyugalmazott püspöke 1925. január 8-án született Tivadarfalván, egy tíztagú vasutascsalád hetedik gyermekeként. A szerény körülmények között élő családban mindenkinek ki kellett vennie részét a munkából, így tanulták meg már korán a gyerekek a felelősségvállalást és a kitartó munkát. "Mint nagy család szerényen, de megelégedve éltünk. Soha nem hallottam szüleimtől zúgolódást, elégedetlenkedést. Tőlük tanultam meg, hogy: Mindenekben megelégedettek legyetek" - írja önéletrajzában a püspök.

A középiskola elvégzése után Budapestre került, ahol műszaki tisztviselőként dolgozott a Mátyásföldi Repülőgyárban. A második világháború azonban romba döntötte a szépreményű ifjú terveit, aki kénytelen volt hazatérni. Kárpátalján a háború utáni nehéz években ébredési mozgalom indult meg a reformátusság körében. Az evangelizációk, bibliaórák, istentiszteletek nagy hatással voltak a korábban reményét vesztett fiatalemberre, aki így vall erről a korszakról: "Elvesztettem a világot, terveimet, földi álmaimat, de találtam helyette igazi értéket. ... Elmúlt szomorúságom, lett célja életemnek. ... Elhatároztam, az Urat fogom szolgálni."

Ezután a Kárpátaljai Református Egyház akkori lelkipásztorai mellett tanult, s közben mindenütt szolgált, ahol szükség volt a segítségére. 1948-ban azonban a hatóságok tudatták vele, hogy nem folytathatja tanulmányait s a szolgálatot, majd 1949. március 19-én hatodmagával letartóztatták és elítélték. Csak 1956. május 15-én térhetett haza a lágerből. "Nehéz körülmények között megtapasztaltuk az Úr oltalmát. A fogságban töltött idő életem legtartalmasabb ideje volt. Ott volt a helyünk, mert ott volt legjobban szükség az evangélium megtartó erejére, annak hirdetésére. Mondhatom, hogy a hét szűk és a hét bő esztendő volt az együttvéve" - emlékezik vissza erre a korszakra a lelkipásztor.

Az államhatalom hazatérése után sem engedélyezte számára még sokáig a szolgálatot és a tanulást. Végül 1979 nyarán tehette le a vizsgáit, s kezdhette meg lelkipásztori működését. Az elkövetkező években több helyen, elsősorban Munkácson, Beregrákoson és Kajdanón teljesített szolgálatot.

1987 júniusától püspöki tanácsosként is működött, továbbá egyháztörténetet adott elő a lelkészképzésben részt vevőknek. 1987 novemberétől Bereg megye esperese, 1991 áprilisától egyházkerületi főjegyző, 1994 májusában püspökké választották. Püspöki működésének négy éve alatt sokat tett a kárpátaljai reformátusság rendszerváltás utáni újjáélesztéséért, lábraállításáért.

"Megismertem a mélységeket és a magasságokat - írta ekkoriban. - Az bizonyos, hogy mindenben látom Isten vezetését, megtartó kegyelmét. Az Úr már rabságom előtt készítette életemet, hogy az Ő eszköze legyen. Kemény körülmények között formál a Mester, de biztonságot ad az, hogy a vésőt Ő tartja a kezében. Most, életem e szakaszában, emberi szemmel nézve a csúcsra érvén, sem akarok más lenni, mint Isten eszköze református egyházunk, magyar népünk és az egyetemes embervilág számára. Szolgálni a megbékélést, jóakaratot, utat mutatni az üdvösség felé."

Isten szolgálatát a püspöki tisztségből történt nyugalomba vonulása után is folytatta, tisztes kora ellenére máig lelkipásztora a munkácsi református egyházközségnek.

Isten éltesse a püspök urat még sokáig erőben, egészségben gyülekezete és nemzete javára!

zzz