2010. január 15.

Zakeus vasárnapja

A bizánci rítusban az utolsó (32.) Pünkösd utáni vasárnap evangéliuma Jézus és Zakeus találkozását mutatja be (Lk 19,1-10). A jerikói fővámos szerette volna látni Jézust. Emberileg ez a kívánság, ez a vágy a találkozás kiindulópontja. Exupéry szerint, ha valaki hajót akar építeni, ne azzal kezdje, hogy terveket készíttet, megvásárolja az anyagot és munkásokat toboroz, hanem keltse fel az emberekben a mérhetetlen vágyat az óceán iránt. Jézus pontosan így járt el, amikor az Isten Országáról tanított, amikor csodákat tett, amikor egyszerűen jelen volt az emberek között. Az Isten Országa magában Jézus Krisztusban érkezett el. Ahhoz, hogy azt megszerezzük - s ezzel együtt a vele járó megtisztulást, lelki békét, belső örömet -, vágynunk kell rá, s így lehet Zakeus vasárnapja számunkra is a vágy vasárnapja.

A mai társadalomban vannak emberek, akik teljesen elégedettek önmagukkal: hibáikat, bűneiket is szeretik, vagy legalábbis együtt élnek azokkal - ők nem fognak vágyni egy másik életre, még Jézus kedvéért sem. Vannak, akik szeretnének változtatni az életükön, de túl gyengék vagy túl kicsinyhitűek egy radikális szemléletváltáshoz. És vannak, akik életüket Isten Országának logikáján keresztül nézik: ők megtapasztalják, hogy a világon a legnagyobb hatalom az Isten szeretete. Valójában persze az ember bonyolultabb egy ilyen sematizálásnál, mindhárom típus keveréke, de az arányok személy szerint változók.

Zakeus hallott Jézusról, és ugyanakkor nagyon elégedetlen lehetett saját életével. Pénzért kiszolgálta a rómaiakat, de ő maga nem lett közéjük való. Zsidó volt, de népe - mint árulót és nyilvános bűnöst - nem fogadta el. Szóval, a "se kint, se bent" állapotában élt. Nem tudjuk, mik jutottak el hozzá Jézusról, de az reményt adott neki, vágyott a vele való találkozásra, s ahogy ez a vágy határozott formát öltött, cselekedet lett belőle. Előrefutott, és felmászott egy fára. Ha az ember a lelki életben igyekszik legyőzni a természetes akadályokat, az Úr segítségére siet, s ő maga győzi le a természetfelettieket.

"Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!" A fővámos megtapasztalta, hogy amikor ő elindult, hogy találkozzon Jézussal, Jézus már rég úton volt felé. Öt vasárnap készít fel bennünket a nagyböjti időszakra, ami lelki utazás a feltámadott Úrral való húsvéti találkozáshoz. Ezt a felkészülést Zakeus lelkületével kell megkezdenünk: vágyni arra, aki önmagával képes betölteni lelkünk szegénységét, s aki már úton van felénk.

Bakancsos Sándor