90 év a szolgálat hevében

2010. január 22., 09:00 , 471. szám

Ha kellőképpen összemosunk mindent - a kisebb bűnökről nagyvonalúan megfeledkezünk, a nagyobbakat pedig egyenesen érdemként tüntetjük fel -, garantáltan tekintélyes múltat fabrikálhatunk magunknak. A zöld, azaz "igazi" Kárpáti Igaz Szó (KISZó) például felvéste a címlapjára: "90 év a magyarság szolgálatában!" Bizonyára abban a reményben tették ezt a szerkesztők, hogy a ma született bárányok ettől tátott szájjal bámulják majd a nemzetnek azokat a szálfatermetű, megingathatatlan jellemű bajnokait, akik immár majd egy évszázada küzdenek a magyarságért régiónkban. Sajnos a jelmondatból sem a kilencven év, sem a magyarságért való küzdés nem igaz, egyedül a szolgálatnak van némi valóságtartalma, hiszen a lap alapítása óta folyamatosan kiszolgált valakit - leginkább a hatalmon lévőket.

A letagadhatatlan tény az, hogy a Kárpáti Igaz Szó a Szovjetunió Kommunista Pártja megyei szervezete ukrán nyelvű lapjának, a Zakarpatszka Pravdának magyar nyelvű fordításaként jelent meg 1947-től - más források szerint 1945-től. Ebből következik, hogy az a bizonyos múlt 63, legfeljebb 65 éves, azaz semmiképpen sem 90. Persze elődjüknek tekinthetik az "igazi" zöld lap szerkesztőségében az 1920-ban alakult Munkás Újságot, a régió kommunista lapját, annál is inkább, mivel a már rég megszűnt sajtóorgánum részéről az érintettek elhalálozása okán senki sem tiltakozhat az eljárás ellen. Ugyanakkor rejtély, miként gondolták elkendőzni a KISZó-nál a valót, hogy bizony a Munkás Újságot még 1938-ban betiltották a magyar hatóságok, s csupán a második világháború után halászták elő nevét a feledésből a szovjetek, hogy helyinek tűnő magyar lapot indíthassanak - egyébként nem sok sikerrel. Ekkor jött a Kárpáti Igaz Szó, amely a kezdeti években bizonyosan nem a magyarságot szolgálta, amikor magyarra fordította a pártkongresszusok anyagait, hanem a mindenható kommunista pártot. (Érdekes volna megtudakolni a lap mai szerkesztőgárdájától, vállalhatónak tartják-e ezt a kommunista, de legjobb esetben is szociáldemokrata múltat?)

Arról sem igen érdemes vitát nyitni, hogy kit szolgált a Kárpáti Igaz Szó azután, hogy 1967-től önálló lapként jelent meg. A pártkongresszusok anyagait ugyanúgy lefordították magyarra, mint korábban, ami pedig "önálló" kezdeményezéseiket illeti, azokat olyan "nemes" akciók jellemzik, mint például a régió legjobb költője, Kovács Vilmos és a követőiül szegődött ungvári egyetemisták ellen indított hajtóvadászat a 60-70-es évek fordulóján. Pedig még Kovács is párttagként igyekezett magyar irodalmi életet teremteni e tájon.

Nem érdemes szót vesztegetni arra, miként csinált saját - s csak igen kevéssé magyar - "kultúrpolitikát" a lap s annak mindenható főszerkesztője a szovjet rendszer egyre gyengülő szorításában az elkövetkező évtizedekben - erről egyébként is elmondták már véleményüket az érintettség jogán azok, akik megszenvedték az akkori ámokfutást. Az azonban kétségtelen, hogy amikor a kilencvenes évek elején, a rendszerváltás következtében eltűnt a "gazda", azaz a kommunista párt, s nyugalomba vonult a rettegett főszerkesztő is, a KISZó még mindig nem vállalkozott a magyarság szolgálatára, hanem az aktuális megyei hatalom kegyét kereste éveken keresztül - ha kellett, akár a kárpátaljai magyarságért valóban tenni akarók ellenében is.

A évtizedek során a szolgálat annyira az újságírók s szerkesztők vérévé vált, hogy amikor 2005-ben lehetőség nyílt volna a viszonylagos függetlenség kiharcolására - éppen a kárpátaljai magyarság érdekében - a szerkesztőség tagjainak egy csoportja puccsszerűen távozott, s új, de az eredetivel azonos nevű lapot hozott létre, amely mindjárt szolgálnivaló szervezetet is talált magának az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetségben (UMDSZ). Az immár zöld címlapú (megkülönböztetendő az eredetitől, a "feketétől"), s "Az igazi" alcímmel megjelenő lap így szolgált tovább, például azzal, hogy támogatta annak az Ukrán Szocialista Pártnak a választási kampányát, amelynek oktatási minisztere később bevezette az ukrán nyelvű emelt szintű érettségit. (A folytonosság jegyében most egy másik ukrán politikai erőt támogat a KISZó, állítólag azért, hogy az megvédje a magyar oktatási rendszert attól a kártól, amelyet a korábban általuk támogatott szocialisták okoztak.)

A fentiekből is kitűnik, hogy a szolgálat igen tág fogalom, s előbb-utóbb megbosszulja magát, ha kritikátlanul űzik. Azoknak, akik vállalkoznak rá, nem ártana elgondolkodni a rendületlen szolgálat hevében azon, hogy könnyen kerülhetnek a sánta kutyánál is hátrányosabb helyzetbe, s hogy amit tesznek, az bizonyosan nem jár dicsőséggel, legfeljebb időnként jól megfizetik.

zzz