A Perényiek városa

Ahol a Tisza, maga mögött hagyva a Kárpátok hullámzó vonulatait, kilép a tágas Alföldre, a síkság fölé emelkedő, hatalmas Fekete-hegy nyugati lábainál terül el Nagyszőlős városa, melynek története nyolc hosszú évszázadot ível át.

A helység Ugocsa vármegye egyik legrégibb településeként jött létre a XIII. században. Neve elsőként – Zceuleus (vagyis Szőlős) alakban – 1262-ben bukkan fel egy ősi okmány lapjain, s első lakosai minden bizonnyal királyi vincellérek voltak, akik szőlővesszőket ültettek el a Fekete-hegy szőlőművelésre kiválóan alkalmas déli lejtőin, megalapozva ezzel a később nem kicsiny hírnévre szert tett nagyszőlősi borászatot. Megjegyzendő, hogy a fent említett déli lejtőkön van egy olyan rész, mely talajtani adottságait és mikroklímáját tekintve, megegyezik a híres-nevezetes tokaji borvidék hasonló jellemzőivel, elképzelhetjük hát, milyen kiváló szőlő terem itt... A település kezdetben szabad királyi város volt, mely már 1262-ben kiváltságlevelet kapott Árpád-házi IV. Bélától, 1329-ben pedig az Anjou-dinasztiából származó I. Károly Róbert adományozott gazdasági és kereskedelmi előjogokat a helységnek, mely azonban a XIV. század végére – elveszítve kiváltságait – földesúri hatalom alá került.

A Fekete-hegyen már a honfoglalás után kisebb erődítményt emeltek eleink, hogy védje a vidéket a besenyő betörések ellen, ám ez később elenyészett. 1308-ban azután I. Károly Róbert engedélyt adott Borsa Bekének a várépítésre, aki hamarosan fel is húzatta az erősség falait. Testvére, Borsa Kopasz, a tiszántúli kiskirály azonban összeesküvést szőtt az oligarchák uralmát megtörő uralkodó ellen, aki ezért keményen fellépett a Borsa családdal szemben, s egyebek mellett 1315-ben megostromolta, bevette és leromboltatta a nagyszőlősi várat, melyet viszont hamarosan újjáépített, és feleségének, Mária királynénak adományozott. A királyi hitves halála után azonban az erősség az enyészeté lett. Évtizedek teltek el, mire I. Zsigmond 1399-ben várépítési engedélyt adott Perényi Péternek, aki a törökök ellen vívott nikápolyi csatában mutatott vitézségéért ugyanebben az esztendőben királyi adományként megkapta Nagyszőlős városát. 1405-ben azután ő lett a királyházi Nyalábvár ura is, s egyidejűleg kinevezték Ugocsa, majd Máramaros, később Zemplén, végül pedig Abaúj és Ung vármegyék főispánjává. A XV. század elején felépült és a Tisza mentén futó Só-utat védő Ugocsa-vár azonban nem lett hosszú életű erődítmény, 1557-ben ugyanis a királyi Magyarországot uraló Habsburgok és az Erdélyi Fejedelemség között dúló háború során lerombolták. Azóta rom.

De már nagyon előreszaladtunk... A XIII. században húzták fel a város legősibb ma is álló épületének, a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus templomnak a falait, melyet az 1400-as években gótikus stílusban átépítettek. 1505-ben pedig Perényi Gábor (más források szerint a testvére, István) Nagyszőlősre hívta a ferences szerzeteseket, s kolostort és nagyméretű, gótikus templomot emelt számukra a Fekete-hegyen, a vár tőszomszédságában. A hagyomány szerint a mohácsi vészt követően a fenyegetett Délvidékről ide menekítették Kapisztrán János földi maradványait. 1556-ban azonban Perényi Ferenc leromboltatta a kolostort, s több, mint száz év telt el, mire a Perényiek 1668-ban visszahívták Nagyszőlősre a ferenceseket. Ma is álló kolostoruk és a kolostor temploma 1744-re épült fel barokk stílusban, 1889-ben pedig átépítették az épületegyüttest. 1945 után a szovjethatalom államosította a kolostort, hosszú ideig helytörténeti múzeum működött benne, mígcsak az 1990-es években vissza nem kapták a ferencesek, akik lelkigyakorlatos és kulturális központot akarnak működtetni a kétszáz éves falak között. 1989-ben ugyanis Paskai László bíboros, esztergomi érsek közreműködésével három magyarországi szerzetes érkezett Nagyszőlősre, megalapítva a Kárpátaljai Ferences Missziót. A szerzetes papok megvásároltak egy magánházat, mely jelenleg rendházként működik, s Nagyszőlős mellett lelki szolgálattal látják el a közelebbi-távolabbi települések római katolikus híveit is. A papi szolgálat mellett öt óvodát és egy sérült gyermekek számára létrehozott rehabilitációs központot is üzemeltet a misszió, a támogatásával működő Nagyszőlősi Szociális Karitatív Központ pedig ingyenebédet, ruha-, évente kétszer, karácsonykor és húsvétkor pedig élelmiszersegélyt biztosít a rászorulóknak.

A római katolikus templom, a ferences kolostor és annak temploma mellett Nagyszőlős nevezetes építményei közé tartozik az egykori Perényi-kastély, mely a XVI. században került tető alá (első ízben 1573-ban tesznek említést róla), s eredetileg egy földszintes épület volt, négy saroktoronnyal. A következő évszázad végén azután emeletet húztak az építményre, s barokk stílusban építették át a kastélyt. Ekkor került a főhomlokzatra az íves rizalit (díszes kiugró bejárat) a nagyméretű, kőből faragott Perényi-címerrel, mely szinte teljesen megegyezik a város jelenlegi címerével, s manzárdtetőt kapott az épület, melynek dísztermét freskók ékesítették. A felbecsülhetetlen értékű falképeket azonban – sajnos – lemeszelték, amikor a XX. század második felében átmenetileg úttörőházat alakítottak ki a kastélyban (jelenleg a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal oktatási osztálya működik az ősi falak között). A fényes úri lak talán leghíresebb lakója volt az 1783-ban Beregardóban született báró Perényi Zsigmond, a jeles reformer politikus, Bereg vármegye főjegyzője, majd alispánja, később Ugocsa főispánja, országgyűlési képviselő, aki 1849. április 14-én a főrendi ház elnökeként aláírta a Habsburgok trónfosztását kimondó Függetlenségi Nyilatkozatot, amiért is a bukás után a császári bíróság halálra ítélte, s 1849. október 24-én kivégezték. 1906. október 24-én az ugocsai vármegyeháza előtt szobrot avattak a tiszteletére, melynek talapzatát 1945 után lerombolták, maga a szobor pedig a Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeum pincéjébe került. 1991-ben viszont a KMKSZ Nagyszőlősi Alapszervezete visszaállította a szobrot az eredeti helyére, a volt megyeháza, a jelenlegi Perényi Zsigmond Középiskola parkjába, s október 6-án, az aradi vértanúk napján itt tartja meg központi megemlékezését a Szövetség. A reformer politikus unokája, ifjabb Perényi Zsigmond különben 1919-ben, a Tanácsköztársaság bukása után magyar belügyminiszter, 1933-ban koronaőr, 1939-ben pedig Kárpátalja kormányzói biztosa lett, s ezen minősé gében sokat tett a Magyarországra menekült lengyelekért, amellett pedig a ruszin autonómia szószólójaként ő terjesztette a parlament elé a Kárpátaljai Vajdaságról szóló önkormányzati javaslatot, ám mivel azt nem fogadták el, 1940-ben lemondott a kormányzói biztosi posztról. Végül a főrendiház elnökeként fejezte be politikusi pályafutását.

A kastéllyal szemben állt az a ház, melyben a gyermek Bartók Béla lakott 1889 és 1892 között, amikor édesanyja tanítónőként dolgozott a város elemi iskolájában. A leendő zeneszerző pedig – egy jótékonysági hangverseny keretében – 1892. május 1-jén a megyeháza dísztermében adta elő első saját szerzeményét, A Duna folyása című kompozíciót.

1898-tól parochusként, 1917-től ugocsai archidiakónusként Nagyszőlősön szolgált Szabó Eumén görög katolikus pap, író, publicista, ruszin kulturális tényező, aki ruszin ábécét és nyelvtant is írt.

Nagyszőlős neves szülöttje volt Majos János kuruc kapitány, Lator Gábor, az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc honvédtisztje (itt is nyugszik a régi református temetőben), Csorba József orvos, fizikus, illetve Nagy Endre író, színigazgató. 1923-ban itt hunyt el Ráthonyi Ákos, korának népszerű operett- és népszínműénekese, 1944-ben pedig Révész Imre festőművész, aki élete utolsó éveit az egykori Király, ma Puskin utca egyik házában élte le.

És ha már szóba került a Király utca... Még a Monarchia idején itt lakott egy Nagyiday Pál nevű kisnemes, aki egy ízben – úri cimboráival együtt – vadászni ment Máramarosba, s mivel nagyon hasonlított I. Ferenc Józsefre, a helybeli parasztok azt hitték: itt van a császár. Ezt látva, Nagyidayék rájátszottak a dologra, s azt mondták: kellene pár csinos nő, hogy szórakoztassák az "uralkodót". Kívánságuk teljesült is, sőt az egyik lány – egy kis cseléd – beleszeretett a "császárba", ám a kompánia a vadászat végeztével hazautazott, a lány meg ott maradt. Bizonyos idő elteltével azután Nagyiday Pál ismét tiszteletét tette Máramarosban, hogy részt vegyen egy társasági összejövetelen. Nem sejthette, hogy a kis cselédlány is ott lesz, aki ételt-italt szervírozott a vendégeknek, s belépve az úri társaságba, a tálcát is elejtette meglepetésében, látva, hogy itt van "őfelsége". Rajtuk kívül azonban egy szemfüles újságíró is ott tartózkodott a társaságban, aki elbeszélgetett a lánnyal, hogy megtudja, mi volt az elképedés oka, s megírta a nem mindennapi sztorit, ami meg is jelent az egyik újságban. A cikk nyomán aztán kipattant a botrány, bírósági eljárás indult Nagyiday ellen, amiért császárt játszott, s tíz évet kapott a stikliért, amit le is ült...

Most pedig, a múlt után, térjünk rá a jelenre, s vizsgáljuk meg, milyen tevékenységet fejtenek ki a 26,4 százalékban magyarok lakta, 24– 25 ezer fős lakosságú város magyarságát összefogó társadalmi szervezetek.

– A KMKSZ helyi alapszervezete 1989 augusztusában alakult meg, s jelenleg 1310 tagot számlál – tájékoztat Nagy Klára, az alapszervezet elnöke. – Rendszeresen megemlékezünk nemzeti ünnepeinkről, ezenkívül szeretnénk hagyománnyá tenni a májusi zenei napok megrendezését. 1998 óta már többször is megszerveztük a rendezvényt, melyet annak apropóján tartunk meg, hogy 1892. május 1-jén itt adta első nyilvános hangversenyét a még gyermek Bartók Béla. A lebonyolításba pedig besegít a Nagyszőlősi Bartók Béla Zeneiskola, melynek zenekara (ezt az iskola tanárai alkotják) különböző zeneműveket ad elő. Emellett az alapszervezet két kopjafát állított a temetőben, egyet a sztálinizmus helybeli áldozatainak az emlékére, egyet Révész Imre tiszteletére, 1998-ban Bartók Béla-szobrot avattunk a Perényi Zsigmond Középiskola parkjában, s előreláthatólag 2010. március 15-én emléktáblát helyezünk el Lator Gábor sírján. Ami pedig a mindennapi tevékenységünket illeti, folyamatosan állítjuk ki a magyarországi vízumkérelmekhez szükséges támogató nyilatkozatokat, s az irodánk 1992-es megnyitása óta működtetjük az irodahelyiségben elhelyezett könyvtárunkat. Sok kötetet kaptunk az alapszervezeti tagok ajándékaiként, s egy csereprogram keretében az Országos Széchényi Könyvtár is rendszeresen adományoz könyvcsomagokat az intézménynek. Sok iskoláskorú olvasónk van, emellett a nyugdíjasok is nagy számban kölcsönöznek ki könyveket, de a középkorosztály tagjai sem hiányoznak az olvasótáborunkból. A könyvek mellett folyóiratok kikölcsönzésével is foglalkozunk.

– A római katolikus egyházközség mintegy 2000-2500 lelket számlál – magyarázza Oscsák Ferenc, a gyülekezet gondnoka. – 1989-ben kaptuk vissza a templomunkat, melyet addig raktárként használt a helybeli cipőgyár. A visszaszerzést követően kívül-belül felújítottuk a szentegyházat, de természetesen azóta is végeztünk tatarozási munkálatokat. Két évvel ezelőtt fejeződött be a három esztendeig tartó legutóbbi felújítás, melynek során újrafestettük a falakat, a freskókat, kicseréltük az ablakokat, magyarországi adományként pedig kaptunk egy festett üvegablakot. Megjavítottuk a tetőt, automatizáltuk a harangokat, s Majnek Antal püspök atya segítségével bevezettük a padfűtést. Folyamatban van a kolostor felújítása, s miután az 1990-es évek elején visszakaptuk a plébániát, kívül-belül teljesen újjávarázsoltuk az épületet. Jelenleg itt kerül sor a rózsafüzér egyesület összejöveteleire, valamint a hitoktatásra, mely magyar és ukrán nyelven folyik, mivel sok ukrán nemzetiségű tagja is van az egyházközségnek. A vallásoktatással három, Vinnyicából érkezett apáca foglalkozik, egyikük, Edit nővér magyarul is jól beszél, ő tanítja a magyar gyermekeket. Emellett az elsőáldozókat is az apácák készítik fel életük e nagy eseményére.

– A református gyülekezet 825 teljes jogú egyháztagot számlál, a gyermekekkel együtt pedig mintegy ezren vagyunk – fejti ki Czirók Béla református lelkész. – A parókiát nem kaptuk vissza, mivel azt két család már privatizálta, 1996 és 2000 között viszont építettünk egy új parókiát. Az építőanyagot külföldi támogatásból vásároltuk meg, az egyházközség tagjai pedig példamutató hozzáállással, igazi buzgalommal igen sok közmunkát vállaltak az építkezés során. Telente itt tartjuk meg a hétköznapi istentiszteleteket, itt bonyolítjuk le a bibliaórákat, s e falak közt készítem fel a konfirmandusokat a konfirmációra, hitük nyilvános megvallására. A hitoktatást ellenben a feleségem, Czirók Éva vezeti, s jelenleg 45 gyermekkel foglalkozik. Diakóniai munka is folyik a gyülekezetben, régebben ruhasegélyt is osztottunk, jelenleg is működik a szegénykonyhánk, s emellett sort kerítünk a kórházi és otthoni beteglátogatásokra, melyekben aktív részt vállalnak a gyülekezet nőtagjai. Ami pedig a templomot illeti, öt éve teljes belső felújítást kapott az épület, három esztendővel ezelőtt felújítottuk az orgonát, tavaly meg bevezettük a villanyfűtést. A gyülekezet igen szépen látogatja a templomot, vasárnaponként 300-an gyűlünk össze az Isten házában.

Életképes magyar közösség lakja hát a Perényiek ősi városát.

Lajos Mihály