2010. február 26.

A felhőből szózat hallatszott: "Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok" (Lk 28b-36)

Elkezdődött az idei nagyböjt is. Farsangi mulatságok sorozata után felvesszük a bánatos arcot, a gyomorral meg közöljük, hogy egy darabig nem kap finomságot. Így telik el a 40 nap, s Húsvét ünnepén nyugodt lelkiismerettel kimondjuk, hogy végre megint ünnepelhetünk. Ezt is kibírtuk! Sajnálatos módon, az esetek nagy többségében a nagyböjti időszakot félremagyarázzuk. Úgy állunk hozzá, hogy ezt ki kell bírni. Éppen ezért ez az időszak nem hoz a keresztény ember életébe megújulást és lelki gyümölcsöket.

A mai evangéliumi szakasz pont az ellenkezőről beszél. Jézus tudva előre, hogy milyen szenvedéssel váltja meg az emberiséget, megmutatja az apostoloknak isteni dicsőségét. Persze csak három apostolt választ ki, de a lényeg itt nem a létszám. Ezt az eseményt Urunk színeváltozásának nevezzük, aminek az év folyamán külön ünnepet is szentelünk. Az evangélium üzenetével Isten meghív minket az Ő dicsőségébe. Ezért fontos látnunk azt, hogy miről is van szó a nagyböjt idején. Nem csapán testi (étel, ital) önmegtagadásról, hanem sokkal mélyebb dologról.

Az ember ilyenkor arra figyel, hogy milyen az ő lelkiállapota. Mi az, amitől sürgősen meg kell szabadulni. A bűnbánat gyakorlása nem csak abban áll, hogy elvégzi a húsvéti gyónást. Leginkább arról van szó, hogy az ember vállalja Jézus követését, hogy a pusztai böjtölésen és szenvedésen át (ez az ember lelki formálódása és fejlődése) eljusson az Ő dicsőségébe.

A mai korban az embernek el kell jutni a keresztény érettségi szintre. Hogy személyes és mély kapcsolata legyen az Úrral. Jézusra való odafigyelésében meghallja és meglátja, hogy miben és hogyan kell törekednie megélni ezt a nagyböjti időt. Az ember bűnbánata, testi és lelki megújulása, valamint Jézus hívő lélekkel való konkrét követése hozza meg az Isten dicsőségében való örök életet.

Losák István római katolikus atya