Kedvencek bebetonozása?

Még egyszer az MSZP-s támogatáspolitikáról

Nemzeti jelentőségű intézményekként élhetnek tovább a szocialista kormányzat távozása után az UMDSZ által támogatott szervezetek és intézmények?

A nemzeti jelentőségű intézmények és programok kiemelt támogatásának korábban sokat vitatott, ám mindannyiszor elnapolt kérdése akkor került ismét az előtérbe, amikor a napokban Beregszászban tartotta kihelyezett ülését a határon túli magyarság támogatására hivatott Szülőföld Alap Oktatási és Szakképzési Kollégiuma. Az ülés utáni sajtótájékoztatón Gémesi Ferenc, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikai szakállamtitkára arról beszélt, hogy tovább folytatódik "a nemzeti jelentőségű intézmények és programok ügye". "Olyan stratégiai intézmények szerepelnek Kárpátalja vonatkozásában a nemzeti intézmények között, mint a beregszászi főiskola, a KAMOT, a református egyház és más felekezetek egyházi intézményei, szociális-társadalmi programjai, az Illyés Gyula Színház, a técsői iskola, líceumok, alapítványok, szórványprogramok..."

A bejelentésnek elvben örülni kell, ám nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy azt egy leköszönő kormány heteken belül távozó államtitkára tette, ráadásul olyan témában, amelynek a kielégítő rendezését korábban éveken keresztül nem tartotta fontosnak az általa vezetett hivatal. Akkor hát miért a váratlan felvetés?

Ehhez előbb tisztáznunk kell, mit is jelent a nemzeti jelentőségű intézmények támogatása? Elsősorban természetesen fokozott anyaországi figyelmet. Ami azonban még fontosabb: mérhető, objektív kritériumok alapján megállapított rendszeres, normatív támogatást, ami létbiztonságot, normális működési feltételeket biztosíthatna legalább a legfontosabb magyar intézményeknek. Ahogyan az az Erdélyi Sapientia Egyetem esetében is történt jó néhány évvel ezelőtt, amely így nincs kitéve az alapítványi támogatások esetlegességének.

Az olvasó természetesen felteheti a kérdést: ha egyszer ilyen nagyszerű dolog az a normatív támogatás, miért nem vált mindmáig bevett gyakorlattá az egész Kárpát-medencében? A probléma összetett, ám az okok közül kettőt mindenképpen kiemelhetünk. Mindenekelőtt azért nem lehet túl népszerű magyar kormányzati körökben a normatív támogatás, mert amennyiben általánossá válna, úgy valószínűsíthetően a jelenleginél lényegesen több pénzébe kerülne a költségvetésnek, ráadásul olyan pénzébe, amelyet többé-kevésbé rendszeresen kellene folyósítania. Ennél is fontosabb azonban, hogy a nemzeti intézmények körének kijelölését leszámítva, a normatív támogatás alig hagy eszközt a mindenkori kormányzati politikának arra, hogy érvényesítse a maga elképzeléseit az adott határon túli magyar kisebbséggel összefüggésben. Amennyiben például tudható, hogy a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola olyan kiemelten fontos nemzeti intézmény, amelynek a szakmailag és emberileg elvárható színvonalú működtetéséhez 5 tugrikra (mongol pénzegység) van szükség évente, akkor a kárpátaljai magyarságnak szánt támogatás ezen rovatába nem lehet tetszés szerint 3 vagy 7 tugrikot írni aszerint, hogyan alakul éppen az oktatási intézmény működtetőinek viszonya az aktuális magyar kormányzattal.

Így talán már érthető, hogy számos határon túli magyar szakmai és érdekvédelmi szervezet, köztük például a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) miért szorgalmazza immár évek óta, hogy legalább a legfontosabb intézmények tekintetében sikerüljön megállapodni a normatív támogatásról, s miért vonakodik a magyar kormányzat a tárgyalások lezárásától.

Akkor hát mégis miért rángatta elő Gémesi Ferenc ismét a naftalinból ezt a régi témát? Meglehet, pusztán azért, mert, tisztában lévén közeli munkahelyváltásával, s hogy ennek következtében politikusként már semmilyen ígéretet nem lesz módja betartani, jó pontot kívánt szerezni pártjának, jelezve, hogy a szocialista-szabaddemokrata kormányzat e tekintetben is foglalkozik a kisebbségi szervezetek felvetéseivel.

Elképzelhető azonban egy olyan magyarázat is, mely szerint a budapesti Miniszterelnöki Hivatalban rájöttek: a nemzeti jelentőségű intézmények körének kialakítása révén elérhetik, hogy a kormánypozícióból való távozásuk után is fennmaradhassanak az általuk támogatott határon túli politikai szervezetek intézményei. Talán valaki úgy gondolta, hogy amennyiben egy intézményt nemzeti jelentőségűnek kiáltanak ki, s ezt a tényt rögzítik a köztudatban, attól nehezebb lesz majd megvonnia vagy a méltányos szintre csökkentenie az állami támogatást a Fidesz-kormánynak. Ha így nézzük a kérdést, mindjárt érthetővé válik, miért említette Gémesi Ferenc a már említett beregszászi sajtótájékoztatón a nemzeti jelentőségű intézmények között például a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Tanácsot (KAMOT), amelyet az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) a KMPSZ ellenében hozott létre (miközben a KMPSZ-ről "természetesen" nemes egyszerűséggel megfeledkezik e vonatkozásban), s miért szerepel ugyanezen a listán a "técsői iskola", amely ukrán állami intézmény.

Túl ennek a lehetséges szocialista-szabaddemokrata koncepciónak a politikai vonatkozásain, látnunk kell az esetleges szakmai károkat is. Óriási aránytévesztés például, hogy a magyar kisebbségügy jelenlegi irányítói támogatás tekintetében gyakorlatilag egyenrangú intézményként kezelik a több mint ezer hallgatót oktató Rákóczi-főiskolát és a jobbára még csak elképzelt Jánosi Mesterképző Szakiskolát, bár kétségtelen, tegyük hozzá gyorsan, hogy megfelelő mennyiségű rendelkezésre álló pénz esetén a szakiskolára is nagy szükségünk volna.

Ám volt már módunk megtapasztalni, hogy Budapesten néha egészen furcsán látják az arányokat. Jó példa erre az a 2007-es eset, amikor a nemzetközi hírű Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház mindössze 3,2 millió forintos támogatása mellett 1 millió forinttal támogatta a Szülőföld Alap az ugyancsak beregszászi Club-9-et, azaz Volodimir Balackij, alias Pitkin "egyszemélyes színházát". Horváth Sándor, a Szülőföld Alap UMDSZ-es szakmai kollégiumi tagja akkor azzal indokolta a támogatást, hogy Pitkin művész úr többet "tájolt" Kárpátalján, mint az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház. Igaz, azt elfelejtette megemlíteni, hogy azoknak a korábbi tájolásoknak egy jelentős része az UMDSZ választások előtti kampányrendezvényeihez, falunapokhoz kapcsolódott. Ettől persze akár még Pitkinből is lehet nemzeti jelentőségű intézmény...

zzz