2010. május 21.

2010. május 21., 10:00 , 488. szám

"Hanem ez az,amiről Jóel így prófétált: Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök majd lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak; még szolgáimra és szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban Lelkemből, és ők is prófétálnak." ApCsel 2, 16-18.

"Bocsánat, elfelejtettem" - milyen gyakran halljuk és milyen gyakran mondjuk mi magunk is ezt a rövid kis mondatot. Egyfajta mentegetőzés ez. Egy kicsit, mintha azt mondanánk ezzel, nem tehetek róla, nem az én hibám. Pedig, mit felejt el az ember? Azt, ami nem fontos a számára, aminek nincs jelentősége életére nézve, amivel kapcsolatban érdektelen. És bizony milyen gyakran halljuk ezt a mentegetőzést, hogy "Bocsánat, elfelejtettem", a pünkösddel kapcsolatban

Pünkösdöt a ma emberének életében nemcsak a karácsony előzi meg a "fontossági sorrendben", hanem a húsvét is. De talán már a Feltámadás Ünnepének sem tulajdonít olyan jelentőséget, mint a karácsonynak. Hiszen a születés emberi dolog, ugyanígy a meghalás is. De már a feltámadás is meghaladja emberi értelmünket. Hát még akkor a Szentháromság Isten harmadik személyének, a Szentléleknek léte és munkája?

A keresztyénség korai szakaszában a legnagyobb ünnep a pünkösd volt. Aztán lassan áttolódott a hangsúly a karácsonyra. Talán azért, mert könnyebb Krisztus születését megünnepelni, mint nekünk magunknak újjászületnünk régi életünkből. Könnyebb ajándékkal kedveskedni, abban a pár napban megpróbálni szeretni, mint rácsodálkozni Isten legnagyobb ajándékára, Önmagára. Könnyebb Jézus világrajöveteléről egyszer egy évben romantikus hangulatban elbeszélgetni, mint az Ő küldötteként az Ő üzenetét megpróbálni megélni, s ennek a többletét belevinni az életbe.

Jézus velünklétét még csak-csak kívánjuk, mert jó, ha valaki segít kirángatni életünk szekerét a mély árokból. De Jézus nemcsak velünk akar lenni, hanem bennünk is. Karácsonykor érettünk született, nagypénteken helyettünk halt meg, harmadnapra miattunk-érettünk támadt fel, most pedig bennünk akar lenni.

Jézus nemcsak, hogy velünk akar lenni, hanem bennünk van igazán velünk! Pontosan arról szól a pünkösdi örömüzenet, hogy Istennél, az Ő üdvtervében nincsenek sem politikai, sem szociális vagy etnikai határok, hanem áttör mindenen. Nem arra tekint, ami elválaszt, korlátoz, szembeállít Vele és egymással! Öröm és erő van ezekben a versekben, s társul hozzá a mi megtapasztalásunk, hogy senki sincs kizárva, mert a Lélek által érthetővé válnak mindenki számára az Isten felséges dolgai.

Jenei Károly, viski református lelkipásztor