A legendás kincs faluja

A Beregszászi járás keleti peremén, a Borzsa bal partján egy 895 lelkes község, Sárosoroszi házai és templomtornyai fürödnek a késő tavaszi napsütésben, a falu határában pedig egy kisebb magaslat, a Kelemen-hegy emelkedik a Borzsa-havasról a Tisza felé futó folyó mentén, melyhez egy aranytól, ezüsttől csillogó legenda fűződik. A monda szerint 1711-ben, II. Rákóczi Ferenc utolsó, a közeli Salánkon megtartott országgyűlésével egy időben a kurucok a nevezett hegy gyomrában rejtették el a hazája elhagyására készülő nagyságos fejedelem kincseit. A legenda szavainak hitelt adva, az 1920-as évek végén egy vállalkozó szellemű, s anyagiakban sem szűkölködő királyházai lakos kutatni is kezdett a drágaságok után. Alagutat vájatott a hegybe, ám nem talált semmit, s kedveszegetten abbahagyta a keresést. Meglehet, persze, hogy bele se vágott volna a hiábavaló munkába, ha ismeri a monda azon változatát, mely szerint nem sokkal Rákóczi kibujdosása után nehéz, vasalt szekerek álltak meg a Kelemen-hegy mellett, felpakolt

ák rájuk a kincseket, majd kivitték azokat Lengyelországba, a nagyságos fejedelem után.

De mit is tudunk a község múltjáról?

– Még az 1200-as években történt, hogy telepesek érkeztek az akkor még vadban és halban roppant gazdag területre, kiirtották egy darabon az erdőt, s falut alapítottak azon a sárosoroszi határban található kis magaslaton, melyet a helybeliek Halomdombnak neveznek – meséli Sebi András, nyugdíjas iskolaigazgató, a KMKSZ helyi alapszervezetének volt elnöke. – 1966-ban ásatásokat is végeztek ezen a területen, s épületmaradványokra, tűzhelyekre, cserépedényekre és egyéb használati eszközökre bukkantak, melyek azt bizonyították, hogy valaha tényleg egy település állt ezen a helyen. 1241-ben azonban a tatárok elpusztították a falut, az elmenekült lakosok pedig beljebb húzódtak a Borzsa menti erdőbe, s ott, a község mai területén építették fel új otthonaikat.

A középkori oklevelekben – Vruzy alakban – elsőként 1260-ban bukkan fel Sárosoroszi neve, melynek utótagja arra utal, hogy a helység első lakói betelepült orosz jobbágyok voltak, a "sáros" előtag pedig a táj lapályos, vizes jellegével hozható összefüggésbe, s tény, hogy a Borzsa – gyakori kiöntései során – rendre elborította a határ kisebb-nagyobb részeit. A település a XV. századig Ugocsa vármegyéhez tartozott, s csak ekkor került át Bereg kötelékébe. Legnagyobb részét az Oroszi család birtokolta, de az elmúlt évszázadokban a Kántor, a Borzsovai, a Szántói, a Báthory, a Jakcsi, a Sárkány és a Morvay famíliának is voltak itt földjei. 1530-ban lakói protestánsokká lettek, s a XIV–XV. században épült , középkori temploma azóta a református szentegyházak közé tartozik. 1566-ban a Tokaj alól visszavonuló tatárok úgy elpusztították a települést, hogy egy évvel a tragikus esemény után csak kilenc lakott ház találtatott a faluban. Azután újból benépesült a helység, majd felépült a Morvay-kastély, melyben 1703 kora nyarán, a dolhai csatát követően, két hétig lábadozott a sebesült Károlyi Sándor szatmári főispán, aki – akkor még labancként (később Rákóczi pártjára állt) – Dolhánál szétszórta, de meg nem semmisítette az Esze Tamás és Kis Albert vezetése alatt a nagyságos fejedelem fogadására induló, Verecke felé tartó kuruc sereget.

– Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros képviselői 1848 júniusában ugyancsak az említett kastélyban írták alá a Sárosorosziban lakó Törzsök József által megfogalmazott tízpontos petíciójukat – magyarázza Sebi András. – Törzsök azután, tiszti rangot kapva, részt vett a szabadságharcban, s el is esett az egyik ütközetben. De már a kastély sem áll, mert 1945 után, sajnos, lebontotta a szovjethatalom, a másfél hektáros, gyönyörű park évszázados fáit pedig kivágták, s a 20-szor 50 méteres virágház is megsemmisült.

A község 210 lakosa vett részt az első világháborúban, s közülük tizenöten hősi halált haltak. A második világháborúban tizenketten estek el, de jóval több áldozatot követelt a "málenykij robot". 1944 őszén a sztálinisták 84 férfit hurcoltak el a Gulagra, akik közül ötvenen odahaltak. A KMKSZ helyi alapszervezete 1989-ben kopjafát, 1991-ben pedig emlékművet emelt a tiszteletükre.

A falu nevezetes szülötte volt Lukács Sarolta, aki a Magyar Vöröskereszt elnökeként tevékenykedett az 1900-as évek elején, illetve Pógyor István, a Magyar Keresztyén Ifjúsági Egyesület főtitkára, aki Rákosi börtönében halt meg 1953-ban, továbbá Halász Gyula író, földrajztudós. 1972. április 13-án itt látta meg a napvilágot Trill Zsolt Jászai Mari-díjas színművész, s ugyancsak Sárosoroszi szülötte Gál Natália színművésznő.

– 1989-ben alakultunk meg, s jelenleg 220 tagunk van – tájékoztat Cséke Ilona, a KMKSZ-alapszervezet elnöke. – Elsősorban hagyományőrzéssel foglalkozunk, évről évre megszervezzük az újévi, a farsangi és az Anna-bált, megemlékezünk nemzeti ünnepeinkről, ez év május 16-án pedig immár kilencedik alkalommal rendeztük meg a Mese, mese, mátka című járási magyar népmesemondó-versenyt. A rendezvényt kezdettől fogva támogatja a KMPSZ, s korábban, amikor még nem kaptunk pályázati pénzeket a megszervezésére, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete, valamint a helybeli vállalkozók segítségével bonyolítottuk le a versenyt. Szó van róla, hogy kétfordulós, megyei szintű rendezvénnyé alakítanánk át a vetélkedőt, ez ügyben tárgyalni fogunk a KMKSZ megyei vezetésével, s ha minden jól megy, a jövőben már a megye más járásaiból érkező versenyzőket is fogadhatunk itt.

A közelmúltban – Búbos kemence névvel – létrehoztunk egy hagyományőrző társadalmi szervezetet, mellyel a falusi turizmust szeretnénk fejleszteni. Két kemencét építenénk az általános iskola területén, bemutatnánk a turistáknak a sütés folyamatát, illetve megkínálnánk őket a kemencékben sült ételekkel. Emellett pályázatot nyújtottam be a teleház létesítésére, s remélem, az idén meg is valósul a tervünk. Ezenkívül a kirándulásokról sem feledkezünk el, már két ízben felkerestük a Szinevéri-tavat, jártunk a Sipot-vízesésnél, valamint a Visk alatti mesterséges tavaknál. Ami pedig a terveket illeti, szeretnénk emlékművet állítani az aradi vértanúknak, s egy emlékparkot is létrehoznánk a község neves szülöttei tiszteletére.

– Az általános iskolában jelenleg 19 tanár oktat 73 tanulót – mutatja be a tanintézetet Kovács Lajos igazgatóhelyettes. – Végzőseink közül sokan az egyházi líceumokban folytatják tanulmányaikat, elsősorban a Tiszapéterfalvai Református Líceumban, valamint a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceumban. Emellett pedig többen is a Munkácsi Humán-Pedagógiai Főiskolán, a Munkácsi Mezőgazdasági Szakiskolában, a Beregszászi Szolgáltatási Líceumban, a közeli középiskolákban (Beregszászban és Nagymuzsalyban), valamint magyarországi szakiskolákban tanulnak tovább. Az érettségizettek pedig a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán, a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen, illetve a Debreceni Egyetemen szereznek diplomát.

Az átlaghoz képest kielégítő a felszereltségünk. Van informatikai, biológia-, matematika-, ukrán nyelv- és irodalom-szaktantermünk, három éve hét komputert kaptunk a járási oktatási osztálytól a számítástechnikai kabinetünkbe, emellett pedig televízióval, videomagnóval és CD-lejátszóval is rendelkezünk, s most tervezünk beszerezni egy írásvetítőt. A szemléltetőeszközöket részben a járási oktatási osztálytól kapjuk, részben magunk vásároljuk, sőt mi is készítünk magyar nyelvű szemléltetőket, a beregszászi magyar konzulátus pedig térképeket ajándékozott az iskolánknak. Könyvtárunk 3000 kötetet tartalmaz, a magyar nyelvű szépirodalmi kiadványokat magyarországi társadalmi szervezetek és magánszemélyek, köztük Sárosorosziból elszármazott volt falubelijeink adományaiként kapjuk, s a Kereszténydemokrata Néppárt is ajándékozott egy könyvcsomagot az intézményünknek.

Az utóbbi három év során iskolabútorokat kaptunk a járási oktatási osztálytól, két éve bevezettük a gázfűtést, tavaly újra cseréltük az iskola tetőszerkezetét, és átfedtük az épületet, az idén pedig új nyílászárókkal váltjuk fel a régieket. A járási oktatási osztálytól ígéretet kaptunk az új ajtók, ablakok beszerzésére. Emellett az iskola környezetét is szépítjük, sikeres pályázatunk eredményeként játszótéri elemeket állítottunk fel az udvaron, és díszfákat ültettünk el a tanintézet kertjében.

A római katolikus egyházközség 450-470 lelket számlál. Hat éve Lengyel Donát ferences rendi szerzetes pap jár ki hozzájuk Nagyszőlősről, hetente kétszer, pénteken és vasárnap keresve fel a falut. Péntek délután hittanórát tart (rajta kívül még két hitoktató foglalkozik a sárosoroszi római katolikus gyermekekkel), utána misézik, vasárnap pedig délben tartja a misét. A gyülekezet az 1990-es évek elején visszakapta a plébániát, s hosszú évekig ott bonyolították le a vallástanórákat, az elsőáldozás utáni agapét (szeretetvendégséget), valamint a farsangi bált. Ám a 2001-es árvíz úgy megrongálta az épületet, hogy le kellett bontani, s bár a Munkácsi Római Katolikus Püspökség támogatásával tető alá hozták az új plébániát, még hátravannak a belső munkálatok, melyek elvégzéséhez nem csekély anyagi eszközre lenne szükségük, így jelenleg az iskolában tartják meg a hittanfoglalkozásokat, valamint az egyházi rendezvényeket. Nagy problémát jelent, hogy kiapadt a plébánia telkén álló régi kút, s bár fúrtak egy újat, sem a víz mennyisége nem elegendő, sem a minősége nem megfelelő. Az utca többi telkén is hasonló vízproblémákkal küszködnek a lakók, így az lenne a legjobb megoldás, ha a futballpálya mellett fúrt kútból vezetnék be a vizet, csakhogy ez nem csekély pénzbeli ráfordítással járna, miközben, sajnos, nincsenek bőviben az anyagiaknak.

1992-1993 során került sor a templom utolsó teljes felújítására, a 2001-es árvíz idején viszont annyi nedvesség szívódott fel a falakba, hogy az áradás után ki kellett szárítani azokat. Ami pedig a terveket illeti, fontos elérendő cél a torony tetőszerkezetének a felújítása (a faanyagot már beszerezték, s fel is dolgozták szarufákká, illetve lécekké), a templom átfedése, az ajtók, ablakok kicserélése, valamint a padok felújítása.

Július 26-án, Anna-napkor – lévén, hogy a templomot is Szent Anna tiszteletére szentelték fel – nagy búcsút tartanak, melyre a közelebbi-távolabbi helyekről egybesereglenek a hívek (tavaly például két autóbusszal jöttek az ungvári járási Téglásról). Több pap is részt vesz az ünnepi misén, s bár nem minden évben, de Majnek Antal püspök úr is gyakorta megtiszteli jelenlétével a rendezvényt.

– A református gyülekezet 370 tagot számlál – tájékoztat Tóth Jolán, az egyházközség pénztárosa. – A lelkészünk, Orbán Sándor Benéből jár át hozzánk pénteken és vasárnap. Péntek délután vezeti le a konfirmációi foglalkozást, a hétköznapi istentiszteletet, valamint a bibliaórát. Vasárnap délelőtt istentiszteletre, vele egy időben vasárnapi iskolai foglalkozásra, délután pedig ifjúsági órára, illetve a fiatal házasoknak tartott foglalkozásra kerül sor. A templomban megtartott istentiszteletek kivételével a többi, fent említett egyházi rendezvénynek, valamint a hittanóráknak az egykori parókia helyén épített óvoda ad otthont, ugyanis a gyermekintézmény vezetője a rendelkezésünkre bocsátotta az épület egyik termét. Nyaranta pedig gyermekhetet szervez a lelkész, a felesége, valamint a benei és a sárosoroszi hitoktató, melyre az egyik évben Benében, a másik évben Sárosorosziban kerül sor, s mintegy 130 gyermek vesz részt a rendezvényen.

Legutóbb 1992-ben újítottuk fel a templom külsejét, 2003-ban pedig a belsejét, az utóbbit részben pályázati pénzből, részben a gyülekezet adományaiból végeztük el, s ugyancsak egy pályázat eredményeként sikerült új kerítést állítanunk a régi helyébe. A földgázvezetéket már behúztuk a templom telkére, de egyelőre nincs pénzünk a gázfűtés bevezetésére, így hűvös időben hősugárzókkal fűtjük az Isten házát. Ami pedig a demográfiai helyzetet illeti, az utóbbi öt–tíz évben egy szinten mozgott a gyülekezet lélekszáma, ám az utóbbi időben – örvendetes módon – már több család is vállalkozik rá, hogy felneveljen két-három gyermeket.

Lajos Mihály