Baromfigümőkór

2010. június 18., 10:00 , 492. szám

A tyúkjaim egyre soványabbak, nehezen lélegeznek, sántikálnak, keveset tojnak. Mi lehet a bajuk? - telefonált be szerkesztőségünkbe egy eszenyi gazdasszony. Kérdésére és a kapcsolódó kérdésekre Komlóssy Attila beregszászi állatorvos válaszol.

- Minden bizonnyal baromfigümőkórban szenvednek az állatok - válaszol a szakember. - Ez a kór az idősebb, továbbá a vadon élő, állatkerti és díszmadarak krónikus lefolyású betegsége. Koch a XIX. század végén még egy és ugyanazon baktériumot tartott a szarvasmarhák és a baromfik gümőkórja okozójának, ám Maffucci felismerte, hogy a Mycobacterium avium, a baromfitébécé kórokozója nem azonos a szarvasmarha-gümőkór okozójával, amit később Koch is elismert. A betegség a világ jelentős részén előfordul, nagyobb számban ott, ahol sok szabadon tartott, idős baromfi él együtt, a skandináv országokban viszont ritkán találkozunk ezzel a megbetegedéssel. A baromfitenyésztés intenzívvé válásával jelentősége nagymértékben lecsökkent, de ma is komoly problémákat okozhat a kis gazdaságokban, ahol az idős baromfiállományt támadhatja meg.

A kórokozó ellenálló képessége a külvilágban igen nagy, akár három évig is életben marad a talajban. A baromfibélsárban, illetve az azzal fertőzött alomban egy év múlva is fertőzőképes maradhat, a tojásfehérjében pedig csak tíz percnyi főzés után pusztul el. A fertőzés elsősorban a szájon át következik be, a kórokozó az emésztőcsőben telepszik meg, és okoz helyi elváltozásokat, majd a gümőkóros folyamat minden esetben generalizálódik, a mikrobák bejutnak a különböző szervekbe, a májba, a lépbe, a tüdőbe, az ízületekbe.

- Melyek a betegség tünetei, és miként védekezhetünk a kór ellen?

- Tipikus lefolyás esetén az állatok különböző szerveiben gümők képződnek, elsősorban a májban, a lépben, a belekben, a csontokban, ritkábban pedig a tüdőben. A tüdőben jelentkező gócok nehéz légzést okoznak, a csontokban és az ízületekben megjelenő elváltozások sántikáláshoz és az ízületek tartós megduzzadásához vezetnek, az emésztőcső megbetegedése makacs hasmenést idéz elő, a máj pedig besárgul. A fejfüggelékek anaemiások és duzzadtak, míg a bőrben kisebb-nagyobb száraz, elsajtosodott tartalmú csomók fejlődhetnek ki. Emellett a gümőkórra utal a baromfik lesoványodása, illetve a tojástermelés lecsökkenése. Megjegyzendő viszont, hogy a pontos diagnózis felállításához bakteriológiai vizsgálatokra van szükség. Ami pedig a betegség végeredményét illeti, az elfajult és gócokkal telehintett máj megrepedhet, s belső vérzés vet hirtelen véget az állatok életének, leggyakrabban viszont csak hónapok múlva következik be az egyre soványabb, esetleg sántikáló és keveset tojó állatok elpusztulása.

A védekezést a kórokozó terjedésének megakadályozása, illetve a fertőzött állomány felszámolása jelenti. Kisebb, háztáji gazdaságokban - a betegség megelőzése céljából - célszerű évente , esetleg másfél évente felújítani a baromfiállományt. A fiatal jószágokat ajánlatos elkülönítve nevelni, a levágott idős tyúkok helyét pedig fertőtlenítsük három százalékos hipóoldattal, majd 48 óra múlva mossuk le tiszta vízzel a fertőtlenítőszert.

- Átterjedhet-e az emberre is a baromfigümőkór?

- Az ember gümőkórját az esetek túlnyomó többségében a Mycobacterium tuberculosis okozza, s veszélyes lehet a szarvasmarhákat megtámadó Mycobacterium bovis, mely elsősorban a fertőzött szarvasmarha teje, illetve az abból készült tejtermékek elfogyasztása útján fertőzi meg az embert. Emellett viszont észlelték már a baromfigümőkórt előidéző Mycobacterium avium és egyéb atípusos mycobacteriumok megtelepedését is. Ez utóbbi fajok jelentősége fokozott a fiatalabb HIV-fertőzöttek körében.

L. M.