Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár

Karinthy Frigyesnek, úri-magának,

az embernyi embernek,

de kicsit talán a Kálomistának is küldöm,

azzal az instanciával,

hogy ne átallaná elolvasni

ezt a nekem-kedves poémát,

minden irányban.

Nyár,

A régi vágyam egyre jobban

Lobban,

De vár még, egyre vár.

Kár

Így késlekedned, mert az éj setétül.

Az élet

Siralmas és sivár

Enélkül.

Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,

Görcsök

Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.

Mostan hajolj feléje.

Közel a lázak kéjes éje.

Akarod?

Remegve nyújtsd a szájad és karod.

Itt ez ital illatja tégedet vár.

Nektár.

Te

Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.

Idd meg.

Múlt héten Karinthy Frigyes híres versét olvashattuk, melyben a Mester kigúnyolta Kosztolányit, elsősorban azt a kötetét, amely teljes ismertséget hozott a költőnek, A szegény kisgyermek panaszai című könyvét. Most pedig itt áll a másik Mester, Kosztolányi Dezső válasza. Tökéletes összhangban van a két költemény: mondhatni, hogy annak, amibe "csendben belelépett" valaki a múlt héten olvasott Karinthy-versben, nos, annak most a forrását ajánlja fel a költő Kosztolányi. Igen fontos a költemény ajánlása is, és fogadjuk meg az ott található utasítást: olvassuk el mi is "minden irányban" a verset, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy mi az akrosztichon: olyan vers, melyben a verssorok első betűit össze kell olvasni. És ehhez jön még az a válasz, mellyel az aláírásgyűjtésre vágott vissza Kosztolányi: "Egyszer egy egész gyereksereg rohanta meg Karinthyt, aki nagy büszkén kezdte osztogatni az aláírásait, ám a szignókat a lurkók értetlenkedve fogadták: "Ja, hát ön nem Kosztolányi? Akkor nem is kell!" - és visszaadták a papírokat."

Penckófer János