Cseresznyefesztivál a tölgyfaligetben
2010. június 20-án került sor a II. Aklihegyi Cseresznyefesztiválra, melyre a helybelieken kívül a közeli településekről is ellátogattak az érdeklődők.
A megkövült tengerként hullámzó Avas hegyvonulatában, csodálatos természeti környezetben fekvő, nagyszőlősi járási Aklihegy Kárpátalja egyetlen magyarlakta szórt hegyi települése, ahol a hegylábon kanyargó, illetve a lejtőkre felfutó utcákat ligetek, erdőrészek választják el egymástól. A község általános iskolájával szemben is egy tölgyfaliget ékelődik a házsorok közé, s 2010. június 20-án itt, a fény felé törekvő, magasba nyújtózkodó fák lombsátra alatt rendezték meg a II. Aklihegyi Cseresznyefesztivált, melyre a helybelieken kívül a közeli településekről is ellátogattak az érdeklődők.
A tölgyektől körülölelt szabadtéri színpadon elsőként Oroszi József, a Nevetlenfalui Községi Tanács által vezetett öt település, Nevetlenfalu, Batár, Akli, Újakli és Aklihegy polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket, köztük a meghívott vendégeket, Lovas Ilonát, a beregszászi magyar konzulátus főmunkatársát és Árvai Erzsébetet, a Nagyszőlősi Járási Állami Közigazgatási Hivatal szervezési osztályának a vezetőjét. "Ez a fesztivál az öt említett falu közös ünnepe, lévén, hogy mindegyikükben szép hagyománya van a cseresznyetermesztésnek" – mondta a polgármester, s köszönetét fejezte ki a községi tanács aklihegyi képviselőinek, valamint az akli és az aklihegyi óvoda munkatársainak a rendezvény megszervezésében játszott szerepükért. Árvai Erzsébet és Lovas Ilona ugyancsak üdvözölte a megjelenteket.
Mint Kovács Károly és Szántó Győző helybeli gazdáktól megtudtam, a falu a cseresznyéből, a szőlőből és az őszibarackból él. Emberemlékezet óta nevelgetik itt a cseresznyefákat, de nagyobb mértékben csak az 1970-es – 1980-as években lendült fel a cseresznyetermesztés, amikor a falubeliek kosarakba, táskákba rakták a gyümölcsöt, s vonatra szállva Lembergbe, sőt Rigába, Tallinnba is elutaztak, hogy az ottani piacokon tegyék pénzzé a termésüket. 1990 körül szép ára volt a cseresznyének 5-10 rubelt is adtak kilogrammjáért, s két szezonnyi termés eladásából akár személygépkocsit is vásárolhattak a gazdák. Ma 5-10 hrivnyás kilogrammonkénti ár mellett tudják értékesíteni a gyümölcsöt, s nem kevesen maguk szállítják – gépkocsival – a cseresznyét a munkácsi, a lembergi, a kamenyec-pogyilszki, az ivano-frankivszki, illetve a ternopili piacokra. Ha a hágókon túli városokban akarják értékesíteni a termésüket, bizony, éjnek idején vágnak neki a hosszú útnak, s a következő éjjel utaznak haza, ami nagy fáradság, de abban reménykednek, hogy több pénzt kaphatnak a gyümölcsért, ha maguk viszik el azt a piacra, mint ha viszonteladóknak adnák el a cseresznyéjüket. Az pedig már csak a piacon derül ki, hogy csakugyan jó ár mellett tudják-e értékesíteni a termésüket.
Ötven árig kibővített háztáji gazdaságokban termesztik a gyümölcsöt, s kinek 12-18, kinek 30-40 cseresznyefa sorakozik a kertjében. Kárpátalján a nagyszőlősi Fekete-hegyen, valamint az aklihegyi déli fekvésű lejtőkön érik be leghamarabb a gyümölcs, ahol reggeltől estig éri a napfény, amellett pedig a talajviszonyok is kedveznek a termesztésének. Nagy szárazság idején viszont locsolni is kell a gyümölcsösök talaját, hogy elegendő vízhez jussanak a fák. A helybeliek állítják, hogy egész Kárpátalján Aklihegyen terem a legfinomabb cseresznye. Nyolc–tíz fajtát termesztenek, köztük Cholnokyt, Fekete májusit, szép nagyszemű Árpád-cseresznyét, Szomorú ágút, magyarországi, illetve bulgáriai Törpe szárú cseresznyét. Május 5-10. táján jelennek meg a fákon az első termések, s július elejéig tart a szezon. Mint Szántó Győző kifejti, jó években három tonnát is leszüretel a 30-40 gyümölcsfájáról, az idén viszont, a kedvezőtlen időjárás miatt, csak 8-9 mázsát szedtek, illetve szednek még le.
De térjünk is vissza a fesztiválhoz. A rövid bevezető felszólalásokat követően – a kulturális program keretében – keringőt mutatott be a batári Aranykalász tánccsoport, fellépett a nevetlenfalui Aranykalász táncegyüttes, a Nevetlenfalui Művészeti Iskola tánccsoportja, illetve a közönséget magyar népdalokkal és néptánccal szórakoztató gyulai Nefelejcs leányegyüttes, csíki népdalokat adott elő Sztojka Vanessza, verset szavalt Ablonci Annamária, hegedűn játszott Nagy Enikő, furulyán ifj. Csetneki Ferenc, szaxofonon Antal Alex és ifj. Csetneki Ferenc, klarinéton Csele Réka. Színpadra lépett s könnyűzenei számokat mutatott be a tiszapéterfalvai Stílus együttes, valamint a Tiszapéterfalvai Művelődési Ház dixieland együttese, míg Paládi Krisztina, Kálin Norbert, Domokos Krisztián, Virág Zsuzsa és Pálcsej László mű-, illetve táncdalokat énekelt.
A kulturális program megtekintése mellett a rendezvény résztvevői cseresznyét vásárolhattak Szántó Győző standján (10-15 hrivnyába került egy kilogramm gyümölcs), ingyen meg lehetett viszont kóstolni az ízletes cseresznyekompótot, valamint az Ablonci Anna, Domokos Izabella és Bocskor Marianna által elkészített nagyon finom süteményeket: cseresznyetortát, pozsonyi kiflit, vegyes gyümölcstortát, cseresznyés pitét. Az akli, illetve az aklihegyi óvoda munkatársai hidegtálakkal rukkoltak elő, a két gyermekintézmény szakácsnői – Kovács Olga és Szlipuhin Éva – az ízlelőbimbóknak nagy örömöt szerző bográcsgulyással csillapították a vendégek éhét, míg a Nagyszőlősi Cigányzenekar zenészei gondoskodtak róla, hogy nóta is szóljon a jó ebédhez. Végül pedig reggelig tartó bál zárta a rendezvényt, melyen a Tiszapéterfalváról érkezett Stílus együttes szolgáltatta a zenét.
Lajos Mihály
