Fényes nappal

Ebédszünet volt. A fiatal nő a hivatali számítógép mellől, szokás szerint a munkahelyéhez közeli lakásába tartott. Ebben a hőségben nem igazán volt kedve a komolyabb falatozáshoz, viszont alig várta, hogy a frissítő zuhany alatt állhasson. Gondolta, még jobban lerövidíti az amúgy is kurta utat. És toronyiránt vágott át az óvoda mögötti bokros-fás részen, kitaposott ösvényen, mely kevésbé volt forró az olvadó aszfaltnál.

Most senki sem járt erre, hiszen a tűző nap elől, aki csak tehette, árnyékos helyre menekült. Már majdnem az utacska végéhez ért, amikor váratlanul két férfi toppant elé. A magasabbik szó nélkül mögéje került. Egyik kezével betapasztotta a száját, a másikkal pedig a karjait fogta le. Mindez olyan hirtelen történt, hogy a nőnek megmukkanni sem volt ideje.

Az alacsonyabbik támadó "szakértő" módon kotorta végig a nő retiküljét. Először a mobiltelefont, majd a pénztárcát ragadta el. Aztán gyors mozdulattal letépte az áldozat nyakáról az arany nyakláncot és az ugyanebből a nemesfémből készült dupla karkötőt. Ezt követően a magasabbik nagy erővel nekitaszította a nőt az egyik fa törzsének. S a két rablót elnyelte a cserjés...

A nő nem ájult el, de eltelt egy kis idő, mire a sokkból felocsúdott. Sírva rohant a lakóháza földszintjén lévő gyógyszertárba. Az ismerős patikus azzal hívta a rendőrség ügyeletesét.

Szerencsére pont a közelben tartózkodott a milícia egyik járőrkocsija. Néhány perc múlva a szepegő áldozat meglehetősen pontos személyleírást adott az elkövetőkről a két őrmesternek, akik három utcával odább meg is látták a két férfit: éppen egy kávézóba-étkezdébe akartak betérni. Először hevesen tiltakoztak az igazoltatás és az ellen, hogy betuszkolják őket az autóba. De az ülésen már lecsendesedtek. S még jobban meghunyászkodtak, amikor a patika előtt a nő határozottan rájuk ismert. A helyszíni motozásnál pedig az alacsonyabbik nadrágzsebéből előkerültek, mégpedig hiánytalanul a tárgyi bizonyítékok, azaz az ékszerek, a maroktelefon, sőt, a bugyelláris is a benne lévő csaknem négyszáz hrivnyával.

A tagadásnak nem volt semmi értelme. Az elkövetők előzetes letartóztatásban vannak. Ügyük hamarosan a bíróság elé kerül.

A fiatal nő pedig azóta messze elkerüli azt az ösvényt. S ha kimegy az utcára, félve pillant körbe és görcsösen szorítja magához a táskáját...

Tárczy Andor