Elengedjük-e a Donbászt és a Krímet?

2010. augusztus 20., 10:00 , 501. szám

Jurij Andruhovicsnak, az ismert ukrán írónak sikerült újra botrányt kavarnia. Ráadásul úgy, hogy szinte kivétel nélkül minden ukrajnai politikai csoportosulást és irányzatot maga ellen hangolt. Pedig alig mondott többet, mint hogy amennyiben újra győznek a narancsos erők, talán hagyni kellene elválni Ukrajnától a Krímet és a Donbászt.

Andruhovics az UNIAN hírügynökségnek nyilatkozva panaszolta fel, mennyire fárasztó vég nélkül küzdeni az ellen a kulturális-társadalmi eszméletlenség, azaz hagyomány- és tudatnélküliség ellen, amely "a legjellemzőbb vonása ennek a törzsszövetségnek, amelyet ukrán népnek neveznek". A helyzet az, tette hozzá, hogy úgy látszik, ez a nép egyszerűen nem létezik.

Az interjút készítő újságíró nemigen tehetett egyebet, mint hogy megkérdezze: ha eddig nem lett, honnan, miből születhet meg ezután az ukrán nemzet? Mire Andruhovics kijelentette: "Hát már láthatóan nem születik meg. A normális nemzetek úgy száz évvel ezelőtt születtek. ... Persze voltak bizonyos optimizmusra okot adó mozzanatok. Nem zárom ki, hogy ezek még megismétlődhetnek a történelmünkben. ... Ukrajna napjainkban egymással összeveszett törzsek szövetsége, de összetartoznak egy bizonyos állami fiskális-represszív gépezetnek köszönhetően. Bármennyire ellentmondásosan hangozzék is, de Ukrajnát Janukovics és környezetének anyagi érdekei tartják egyben."

Azután kifejtette: amennyiben meg akarjuk őrizni az ukrán jövő esélyét, nem szabad elvetni Donbász és Krím kiválásának lehetőségét. "Azaz amennyiben még valaha is megtörténik az a csoda, hogy Ukrajnában ismét győznek a feltételesen narancsosoknak nevezhető erők, meg kell adni a lehetőséget Krímnek és Donbásznak az elválásra. Jelenleg nem teszik meg ezt, mert ma az embereik hatalmon vannak Kijevben. De én szinte egyáltalán nem hiszek abban, hogy a narancsosok valaha hatalomra kerülnek még."

Az újságíró ezután feltette a kérdést: véleménye szerint miben zavarja Krím és a Donbász Ukrajna fejlődését? "Fogalmazzunk úgy, politikailag az egy más nemzet. Én most már nem érintek etnikai vonatkozásokat, csupán politikaiakat" - jelentette ki Andruhovics, hozzátéve, hogy az említett régiókban nem politikai represszió következtében blokkolnak bármilyen ukrán törekvést, hanem azért, mert azokat valóban nem akarja az ottani lakosság döntő hányada. "Az afféle feliratok az iránytaxikban, mint "Nincs pénzed - fizess hrivnyával" ismételten alátámasztják, hogyan koncentrálódik ott a mentális elutasítása mindennek, ami az ukrán függetlenséggel van kapcsolatban." ... "Azt hiszem állandóan az amúgy sem létező területi egység illúziójával áltatjuk magunkat. Az csak annak köszönhetően létezik ma, hogy az ő emberük ül Kijevben a trónon" - jelentette ki az író.

És végül az interjúalany megadja a kegyelemdöfést: Ukrajna sohasem lesz európai állam olyan béklyókkal, mint amilyen Donbász és a Krím, míg Donbász nélkül már rég az unióban lennénk.

Ettől az egyenes beszédtől egy emberként hördült fel pártállástól függetlenül az egész ukrán értelmiség. Az egység azonban elsősorban az Andruhovicsra szórt sértések jellegében és súlyosságában mutatkozott meg, egyébként teljesen eltérő érvrendszerekkel operálva próbáltak meg ellenfelei ellentmondani neki a cikk nyomán kibontakozott össznemzeti vitában.

Az egyik tiltakozó csoport, a romantikusok, például nagyon őszintén és érzelgősen azzal álltak elő, hogy a Donbász ukrán vidék, ahol túlnyomórészt etnikai ukránok élnek, s ezért szeretettel keblünkre kell ölelni őket, és nem ellökni maguktól. Ukrajna egységét apáik és nagyapáik harcolták ki, senkinek sem engedik át ezt a szerzeményt, hangoztatták.

A másik tábor, a politikai skála ellentétes végéről, egyetért az elszakadás gondolatával, de szerintük nem a Donbászt, hanem Galíciát kellene leválasztani Ukrajnáról. Érvelésük szerint ez az egyetlen régió, ahol ukránul beszélnek, többségük nem is pravoszláv, s aki mégis, az is szakadár. Egyszóval, "ezek nem a mi embereink"...

A harmadik tábornak lényegesen komolyabb érvei és eszméi vannak. Számukra Ukrajna területi egységének megőrzése a felelős honi politika alapvető axiómája. Viszont az ország ukránosítására irányuló törekvést egyáltalán nem tekintik dogmának. Amennyiben az elmúlt két évtizedben nem sikerült Donbászt ukrán területté változtatni nyelvi-kulturális értelemben, fejtegették, talán el kellene vetni az ezzel kapcsolatos régi galíciai dogmákat az "ukrán Ukrajnáról", miközben nem eshetünk át a ló túlsó oldalára sem, célszerűbbnek tartva az "Ukrajna egy nagy Donbász" elvet. Ehelyett olyan közös eszméket, mentális alapvetéseket, szocio-kulturális értékeket kell keresni, amelyek közösek minden régió számára, elkerülve ugyanakkor a Keletre és Nyugatra jellemző szélsőségeket.

Végül a negyedik tábor képviselői úgy tartják, hogy semmiképpen sem szabad belemenni egyes régiók kiválásába, mert ha egyszer beindul a folyamat, öngerjesztővé és megállíthatatlanná válhat. Szerintük az ország etnokulturális homogenitásának megteremtéséről sem szabad lemondani, de azt nem olyan elmaradott módszerekkel kell elérni, mint hogy a tripiljai kultúra agyagedényeiről regélünk, meg a dicső kozák múltról, hanem bevetve a modern kultúra teljes fegyvertárát, beleértve a propaganda eszközeit is.

A bírálatok tartalmát tekintve valamennyi tábor közös vonása, hívja fel a figyelmet Szerhij Hrabovszkij az Ukrajinszka Pravda internetes hírportálon megjelent elemzésében, hogy egyikük sem foglalkozik érdemben Andruhovics állításainak valóságmagvával. Márpedig meglehet ugyan, érvel Hrabovszkij, hogy az író ezúttal is provokál, ahogyan azt már nemegyszer megtette a múltban is, de létező problémákra hívja fel a figyelmet, amelyekre senki sem igyekszik megtalálni a választ, vagy legalábbis ódzkodnak érdemi vitát kezdeni a megoldás lehetőségeiről.

Így végül az Andruhovics-interjú körüli a vitából sem derült ki, miként lehetne egységes állammá gyúrni az ország keleti és nyugati régióit.

szcs