A Hűbéri Ukrajnáról kezdőknek és haladóknak

Húsz éve megkaptuk a jogot, hogy vállalkozzunk, szövetkezeteket meg saját vállalatokat hozzunk létre. Új alkotmányt fogadtunk el, s a szocializmusból a kapitalizmus felé indultunk, de a történelem spirálján haladva a jelek szerint elmulasztottuk a szükséges megállót - írja az Ukrajinszka Pravda című hírportálon megjelent elemzésében Szerhij Gyibrov. Az alábbiakban következzék néhány sommás megállapításai közül.

Az Alkotmány 5. paragrafusa értelmében a szuverenitás hordozója és a hatalom egyetlen forrása Ukrajnában a nép.

A jelenkori Hűbéri Ukrajnában a hatalom az elité, egy különleges privilegizált csoporté, az ukrán báróké, akik az úgynevezett "feudális ranglétrába" rendeződnek. Minden alárendelt vazallus kap egy birtokrészt a felette álló úrtól, amelyből eltartja magát. Az ilyen birtokrész lehet területi (föld, város, járás, megye) vagy adminisztratív (állami hivatal). A birtokrész nagysága és a bárói jogkörök lehetővé teszik számára a feudális ranglétrán elfoglalt helyének megfelelő életszínvonalat. A területi és adminisztratív birtokrészek elosztásakor a jelölt szakmai tulajdonságai semmilyen jelentőséggel nem bírnak, a legfontosabb a saját hűbérura iránti odaadás és hűség.

Az ukrán feudalizmus hajnalán, a "vad kilencvenes években", a báróknak saját fegyveres erőik voltak (az úgynevezett brigádok). A brigádok tartották fenn a báró hatalmát, gyűjtötték be az adót, gyakorolták a bírói és végrehajtói hatalmat a hűbérúr birtokán. A brigádokat a bárók közötti érdekellentétek okán kirobbant fegyveres konfliktusokban is bevetették, ami számos áldozattal járt a bárói dinasztiák körében, s gyengítette a központi hatalmat is.

A kilencvenes évek végén az akkori legfőbb hűbérúr, Leonyid Kucsma néhai kollégájához, VII. Henrik angol királyhoz hasonlóan megtiltotta a magánhadseregek tartását a báróknak, akiket szigorú ellenőrzésnek vetett alá (az úgynevezett "gyeplők és ellensúlyok rendszere"). Azóta a Hűbéri Ukrajnában abszolutizmus honol, amelyet még az úgynevezett politreform segítségével sem sikerült megingatni. Az abszolutizmussal a hűbéri privilégiumok egyetlen forrása a legfőbb hűbérúr lett, a hűbéri ranglétra egybeolvadt az államhatalmi vertikummal, a brigádok funkciói és munkamódszerei pedig teljességgel az ágazati állami szervekre szálltak át.

Az Alkotmány 36. paragrafusa értelmében Ukrajna polgárainak joguk van a gyülekezési szabadsághoz és a politikai pártokhoz.

A Hűbéri Ukrajnában majd 190 "politikai párt" van bejegyezve, amelyek jobbára bárói csoportosulásokat jelentenek. Sokuk nevében különböző politikai elméletekre és áramlatokra ("demokratikus", liberális", "konzervatív") utaló szavak szerepelnek, de többségük területi vagy komasági kapcsolatok mentén szerveződik, s aligha van több közük a demokráciához, liberalizmushoz vagy konzervativizmushoz, mint a Lancastereknek meg a Yorkoknak volt a virágtermesztéshez a Rózsák háborúja idején.

Az Alkotmány 103. paragrafusa értelmében Ukrajna elnökét a polgárok az általános, egyenlő és közvetlen választási jog alapján választják meg titkos szavazással öt évre.

A hűbéri ranglétra csúcsán áll a legfőbb hűbérúr, a fejedelem vagy király. A királyt az ötévente esedékes nagy zavargások idején választják meg. Korábban a zavargások elhúzódók és véresek voltak. A Lancasterek és a Yorkok 30 évig küzdöttek a koronáért, de még a múlt század végén a Hűbéri Ukrajnában is be lehetett vetni nehéz teherautókat az efféle küzdelemben.

Jelenleg ahhoz, hogy valakit királlyá válasszanak, minél több báró támogatását kell megszerezni. A támogatás azzal az ígérettel szerezhető meg, hogy a választásokat követően az új király kiosztja közöttük az ígéretes birtokrészeket. Éppen ezért a Medici Katalin korára jellemző hosszan tartó és kegyetlen intrikák már nemigen fordulnak elő. A zavargások meglehetősen gyorsan lezárulnak, s még a mérgezések sem végződnek már halállal. Például a narancsosok és a fehér-kékek 2004. évi szembenállása néhány hónap alatt véget ért, méghozzá gyakorlatilag vértelenül, ha nem számítjuk a vesztes klán jelentős hűbérurai körében bekövetkezett abszurd öngyilkosságok sorozatát.

A parlamenti és helyhatósági választások kisebb nagyságrendű zavargások közepette zajlanak. A helyi báróknak az önkormányzatokba való bekerüléshez meg kell szerezni a rangban felettük álló előkelőségek támogatását, azoknak a báróknak pedig, akik parlamenti képviselők szeretnének lenni, csatlakozniuk kell valamelyik pártklánhoz. A parlamentbe és helyi önkormányzatokba jutott hűbérurak hozzáférésre tesznek szert az állami (azaz gazdátlan) tulajdonhoz, lehetőségük lesz hatékonyabban védelmezni a megszerzett javakat, és kifosztani a közembereket vagy a gyengébb bárókat.

Az Alkotmány 8. paragrafusa értelmében Ukrajnában elismerik és érvényesül is a jog mindenhatóságának elve.

A Hűbéri Ukrajnában a legfőbb hűbérúr akaratának mindenhatósága érvényesül. A törvények célja a bárói birtokrészek elhatárolása és a közemberek közötti viszony szabályozása. Amennyiben a törvény és a legfőbb hűbérúr akarata ellentétbe kerül, a törvényt vagy figyelmen kívül hagyják, vagy megváltoztatják.

A törvények betartása minden közembernek kötelessége, ami nem jelenti azonban, hogy a bárók nem alkalmazhatnak velük szemben szankciókat. A törvényeket nem alkalmazzák a bárók közötti viszonyok és konfliktusok szabályozására, azok a felek státusának és a hűbéri ranglétrán elfoglalt helyüknek (a legfőbb hűbérúrhoz való közelségüknek) megfelelően rendeződnek.

A hűbéri birtokrészeken a különböző nem törvényerejű rendeletek, utasítások, magyarázó levelek, telefonhívások, személyes kérések bírnak a legfőbb jogerővel, amelyek a helyi báróktól származnak.

A fentiek fényében nem meglepő, hogy a korrupció szintjét és a vállalkozás folytatásának könnyűségét jelző indexet tekintve a Hűbéri Ukrajna az őt megillető helyen tanyázik a többi hűbéri ország társaságában, valahol félúton Honduras és Burkina Faso között. Kétségtelen, hogy történeti távlatokban nézve az ukrán feudalizmus sorsa megpecsételődött. Felesleges volna találgatni, milyen véget ér majd. De ne feledjük, hogy az Alkotmány 5. paragrafusa értelmében, Ukrajnában kizárólag a népnek áll jogában meghatározni vagy megváltoztatni az alkotmányos rendet.

zzz