2010. október 1.

2010. október 1., 10:00 , 507. szám

Szeresd ellenségedet

A kereszténység legsajátosabb tanítása az ellenségszeretet parancsa, amit igazán csak a Krisztusban hívők érthetnek meg. Valljuk be őszintén, mi sem mindig vagyunk képesek átültetni ezt a gyakorlatba. Persze, nehéz is eszerint élnünk, mert egyrészt a mai világ ellenkező irányba hat, másrészt a szeretet terén nem könnyű szétválasztani az érzelmeinket az akaratunktól. Azt gondolom, hogy Jézus nem az érzelmet parancsolja meg. Az nem parancsra működik. A jóra ad utasítást. Le is fordítja. Hogyan szeress? Tégy jót, áldd, és ne átkozd, imádkozz érte. Ehhez meg kell haladnunk az ösztöneinket. Alapállásunk az, hogy a jóra jóval, a rosszra rosszal válaszolunk. Ha magamat tartom a világ abszolút közepének, minden megbántás, unszimpátia vagy érdekeim legapróbb megsértése gyűlöletet, de legalábbis ellenségeskedést kelt.

Jézus szerint követői számára nem létezik az emberek két csoportra osztása: jók és rosszak, barátok és ellenségek; a kiindulópontot magába az emberbe helyezi, akit testvérének tart minden körülmények között, s ezért a javát akarja. Ezért imádkozott az Úr a kereszten is gyilkosaiért, ezért parancsolja a megbocsátást.

Az ellenségszeretet nem azt jelenti, hogy elnézem vagy bátorítom a rosszat, hanem azt, hogy rosszat nem kívánva, s az illetőért imádkozva - legalább lelki értelemben - mélyen az illető szemébe nézek. De mielőtt ellenségeinkért imádkoznánk, kérdezzük meg magunktól: Nem múlik-e rajtam is, hogy ellenségek vagyunk? Ne csak a fohászra, Istenre bízd a békességet, hanem teremts magadban békességet. Ezután tudsz jót tenni, a másikra áldást mondani. Így lesz béke bennünk, és így válunk békességszerző emberré. Akikről Jézus a nyolc boldogságban azt mondja: övék a mennyek országa.

Bakancsos Sándor