Készül az új felsőoktatási törvény

Elkészült a felsőoktatási törvény legújabb tervezete. A Régiók Pártja által kidolgozott jogszabálytervezet szakértők szerint korábbi kisebbségpolitikai ígéreteik ellenére nem veszi figyelembe az ukrajnai nemzeti kisebbségek igényeit, s egyébként sem viszi közelebb Ukrajnát Európához.

Az új törvénytervezet jogi státusa szempontjából háromféle felsőoktatási intézményt különböztet meg: az állami, kommunális és magánintézményeket, ezen a téren tehát gyakorlatilag nincs változás a jelenlegi helyzethez képest. Sajnos az ígéretekkel ellentétben a tekintetben sem változott semmi, hogy a felsőoktatás terén követendő állampolitika szempontjai között (3. paragrafus), ahol rögzítik az állami elvárásokat, illetve az állam kötelezettségvállalásait ezen a területen, továbbra sem szerepel, hogy egyenlő feltételeket kívánnának biztosítani a nem állami vagy nem ukránul oktató felsőoktatási intézményeknek. Az egyenlő elérhetőség megteremtésének és biztosításának jogszabályi garantálása a felsőoktatásban (3/2. paragrafus) viszont e nélkül inkább ahhoz szolgálhat a későbbiekben hivatkozási alapul, hogy megtagadják a pozitív diszkriminációt a nemzetiségi kisebbségek nyelvén oktató tanintézményektől.

Kétségtelenül üdvözlendő tény, hogy a törvénytervezet megőrzi az első diploma megszerzésének ingyenességét, legalábbis az állami intézményekben. Tapasztalható némi elmozdulás az oktatás nyelvének meghatározása tekintetében is. A korábbi törvénytervezet még úgy fogalmazott, hogy a felsőoktatás nyelve az ukrán, ami egyértelműen kizárta volna a kisebbségek nyelvén történő tanítást. Ezzel szemben a jelenlegi tervezet szövege úgy fogalmaz, hogy "Az oktatás nyelvét (nyelveit) a felsőoktatási intézményekben Ukrajna Alkotmánya és Ukrajna törvénye a nyelvről alapján határozzák meg", azaz nem fogalmaz egyértelműen a jogalkotó, ahelyett, hogy egyértelműen tisztázná a kérdést, inkább megkerüli azt.

S ha már a kisebbségeknél tartunk, szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a felsőoktatási intézmények működésének céljait és fő feladatait taglaló 21. paragrafusban egyetlen szó sem esik a nemzetiségi kisebbségek oktatási és káderképzési igényeinek kielégítéséről, pedig érzésünk szerint ez volna az a passzus, ahol egy a kisebbségi kérdések iránt valóban érzékeny kormányzat jelezhetné ezeknek a speciális igényeknek a meglétét, s elkötelezettségét a probléma rendezése tekintetében.

A tervezet értelmében a jövőben három típusú vagy szintű diplomát lehetne szerezni a felsőoktatásban (9. paragrafus): "молодший спеціаліст" (ami talán alsóbb szintű szakembernek fordítható?), "бакалавр" (baccalaureátus) és "магістр" (magiszter). Miközben tehát a jogalkotó az ukrán felsőoktatásnak az európai normákhoz való hozzáigazításával indokolja a rendszer sokadszori átalakítását, s ugyancsak erre való hivatkozással megszünteti az eddigi "спеціаліст" (specialista) fokozatot, mindjárt el is tér az európai szabványoktól, hiszen az öreg kontinensen ismert kétféle diploma – a baccalaureátusi és a magiszteri – mellett bevezeti a молодший спеціаліст diplomát, amely Ukrajnától nyugatra nem létező fogalom.

A dokumentum a felsőoktatási intézmények négy típusát különbözteti meg (23. paragrafus):

1. Egyetem, amely lehet klasszikus és szakirányú (профільні, például jogi vagy orvosi). A klasszikus egyetem létrehozását legalább 10 ezer főnyi nappali tagozatos diáklétszámhoz kötnék, míg a szakirányú egyetemeknél ez a létszám hatezer nappalis diák volna. Mindkét egyetemtípus baccalaureátusi és a magiszteri diploma kiadására lenne jogosult.

2. Akadémia – legalább háromezer nappali tagozatos diákot oktatna, s baccalaureátusi és magiszteri diplomát adhatna.

3. College – legalább 1000 nappali tagozatos diák megléte esetén nyitható, s baccalaureátusi diplomát adhatna.

4. Szakképző college (професійний коледж), amelyhez legalább 500 nappali tagozatos diákra volna szükség, s молодший спеціаліст szintű diploma kiadására lenne jogosult.

Mint látható, a főiskola kifejezés eltűnne ugyan, ám nem tűnnének el a hasonló szintű képzést folytató intézmények. Ugyanakkor szakértők egész sora furcsállja, hogy a felsőoktatási intézmények akkreditációs szintjét minden esetben bizonyos nappali tagozatos diáklétszámhoz kötik. Nem érthető, mondják, mi értelme egy intézményt 2999 hallgató esetén college-nek minősíteni, további egy fő felvétele után viszont máris akadémiának tekinteni. Az sem világos, mutatnak rá, miért nem veszik figyelembe ugyanakkor az intézmények által oktatott levelező tagozatos diákok számát, hiszen az életfogytig tartó tanulás korában ennek az oktatási formának csak még inkább megnő a jelentősége, amiként a távoktatás egyéb formáinak is.

A dokumentumból kiderül, hogy az állami egyetemek és akadémiák megszerezhetik a nemzeti státust, ami további jogokat, nagyobb fokú belső autonómiát, és bőségesebb állami finanszírozást jelent a számukra (24. paragrafus).

A tervezet értelmében (25. paragrafus) az ukrajnai felsőoktatási intézmények külföldön is megnyithatnák alegységeiket a jövőben, és speciális engedélyek birtokában külföldi felsőoktatási intézmények is működtethetnének fiókintézeteket Ukrajnában.

Várhatóan sok vitát vált majd ki a 27. paragrafus, amely a felsőoktatási intézmények irányításáról rendelkezik, s ezen belül a felsőoktatási autonómiáról is, amely lényegesen szerényebb a nyugati intézményekénél. Az egyetemek, akadémiák és college-ek autonómiáját szabályozó részből például szinte teljességgel hiányzik ezen intézmények beleszólási lehetősége a felvételi rendjébe. A Kijevben elfogadott felvételi szabályzatban például a felsőoktatási intézmények csak minimális változtatásokat eszközölhetnének, gyakorlatilag csak a jóváhagyására nyílik lehetőségük (lásd a 43. paragrafust!).

A korábban diplomát szerzetteknek és a jelenleg tanulóknak lehet érdekes, hogy a törvénytervezet XIV. fejezetének 3. pontja értelmében mindazok, akik már elkezdték tanulmányaikat, ami specialista diploma megszerzésére jogosítja fel őket, befejezhetik tanulmányaikat, s megkapják a specialista szintű diplomát. Ugyanezen fejezet 4. pontja viszont úgy rendelkezik, hogy a törvény életbelépésével a specialista szintű oklevél a magiszteri diplomának felel meg.

Mindez azonban egyelőre csupán tervezet, s hogy az új jogszabály elfogadása mikor, s milyen formában kerül napirendre – napirendre kerül-e egyáltalán –, azt egyelőre csak találgatni lehet, mutatnak rá a szakemberek, akik emlékeztetnek, hogy ez immár a harmadik törvénytervezet, amelyet a minisztérium az utóbbi időkben kidolgozott.

zzz