Fajtaválasztás hajtatásban: a paradicsom (II.)

Ismét a hajtatásban termesztendő növényfajták kiválasztásának szempontjairól kérdezzük Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját, aki ezúttal a paradicsomról beszél. Folytatjuk előző számunkban elkezdett témánkat.

- Legutóbb a determinált és indeterminált fajták adottságainak latolgatásánál hagytuk abba a megfelelő paradicsom-vetőmag kiválasztási szempontjainak mérlegelését. Melyek az előnyei és hátrányai e növénytípusoknak?

- Az indeterminált fajták érése koncentrált, vagyis ha például megcélozzuk a kora tavaszi piaci megjelenést, amit a viszonylag magas árak jellemeznek, akkor a termés zömét ebben az időszakban kell leszedni, azaz amíg a piac ilyen magas árral honorálja a termesztő szorgalmát. Ezek a fajták hideghajtatásban június 10. körül kezdenek érni, s általában mintegy három hét alatt, azaz még júniusban le is szedhetjük az egész termést. Fűtött létesítményekben május közepén kezdődik az érés, s gyakorlatilag ugyancsak 3-4 héten belül ér véget. Ezzel sikerül elkerülni a nyár közepi hőséget, ami nem kedvez a termesztésnek.

A folyton növő, azaz determinált fajták a nagylégterű sátrakba javasolhatók, ahol folyamatosan növésre foghatók a növények, s kora tavasztól késő őszig termesztésben tarthatók. Ezáltal egy jóval nagyobb termésmennyiséget takaríthatunk be, de számolnunk kell azzal, hogy miután nyár közepére a szabadföldi paradicsom is beérik, az értékesítési árak jelentős mértékben csökkennek. Ezért több termelő választja azt a megoldást, hogy inkább tavaszi és őszi termesztésre rendezkedik be. A termesztők által leggyakrabban választott féldeterminált fajták hajlamosak arra, hogy tavasszal leadjanak egy viszonylag magas, négyzetméterenként mintegy 9-10 kg-os termést. Ezután a növény valamelyik oldalhajtása át tudja venni a fő szár szerepét, azt hajtatjuk tovább, s így őszre még egyszer berakódik a paradicsom, azaz produkál egy, az elsőnél valamivel kisebb, de még mindig jelentős mennyiségű, akár 5-6 kg-os termést.

De azt az utat is választhatjuk, hogy lecserélve a teljes növényállományt, megpróbálkozunk egy ugyanolyan termés betakarításával, mint amilyet tavasszal értünk el. A nyári termesztéssel az a gond, hogy az utóbbi években igen szélsőséges volt a nyárközépi időjárás, ami elsősorban az igen nagy melegekben nyilvánult meg. Márpedig tudni kell, hogy a paradicsom 32 fok feletti hőmérséklet esetén egyrészt nem köt, azaz nem termékenyül meg a virágzata, másrészt, a bogyók nem színesednek be, hanem sárgásak maradnak. Nyilvánvalóan más termesztési problémák is felmerülnek a rendkívüli melegben, de az említett két szempontra mindenképpen figyelni kell. Ha tehát nyáron akarunk termelni, akkor, egyrészt, gondoskodni kell a termesztő berendezés hűtéséről, árnyékolásáról és párásításáról, másrészt, olyan fajtát kell választanunk, amely extrém körülmények között is jól köt, és megfelelően színeződik. Természetesen vannak olyan fajták, amelyek a szóban forgó extrém körülményeket is viszonylag jól viselik.

- Mi a helyzet a paradicsom ellenálló-képességével?

- A paradicsomnál hatványozottan fontos az a paprika esetében is említett szempont, hogy kellően ellenálló legyen a különféle kórokozókkal és kártevőkkel szemben, azaz a választott fajtába legyen "beépítve" a megfelelő rezisztenciasor. A paradicsomnál elsősorban a különféle vírusbetegségekre való fogékonyságot kell figyelembe vennünk. Néhány éve jelent meg a bronzfoltosság vírus, a TVSW, amely a különféle mozaikvírusokkal együtt akár az egész termésünket elviheti. A vetőmag-forgalmazók jelzik katalógusaikban, ha az adott fajta ellenálló a szóban forgó vírusokkal szemben, s lehetőség szerint igyekezzünk ilyen fajtát választani. Ezenkívül előnyös lehet, ha ellenálló a növény a gyökérparásodás, a különféle fuzárium- és verticillium-fajokkal szemben, fontos lehet a paradicsomvészre való érzékenység foka is.

A paradicsom monokultúraként való hosszas termesztésénél, különösen fűtött létesítmény esetében, előfordulhat a fonalféreg-fertőzés. Ilyenkor két út közül kell választania a termesztőnek: vagy fertőtleníti a létesítményt, vagy olyan növényt választ, amely elviseli a fonalféreg fertőzését. Ha mindez nem segít, még mindig próbálkozhat oltott paradicsom előállításával, azaz, amikor a paradicsom megfelelő vad alanyára ráoltják a nemeset. Sok országban kiválóan működik ez az eljárás a kizsarolt, erősen fertőzött talajokon. A megfelelő termesztési technológiával akár négyzetméterenkénti 50 kg-os termésátlagot is el lehet így érni.

- Inkább fajtát vagy hibridet válasszunk, s ha fajtát, akkor milyet?

- Kétségtelen, hogy a szállítást leginkább a hibrid fajták bírják, amelyekbe be vannak építve a hosszan pulton tarthatóságot eredményező gének, s a már említett rezisztenciák is. A hibridek növekedési erélye és termőképessége is sokkal nagyobb az egyszerű fajtákénál. A tapasztalat ugyanakkor azt mutatja, hogy nem ajánlatos szedni a hibrid fajták magját, amint az számos termesztőnél bevett gyakorlat mifelénk, ugyanis, egyrészt, jelentősen csökken az ilyen magból kikelt növények termőképessége, másrészt, elvesznek a hibridekbe épített rezisztenciák is.

Összességében elmondható, hogy a folyton növő, azaz indeterminált fajták jobban elviselik az extrém körülményeket, mint a féldeterminált fajták, s a rezisztenciasoruk is jóval hosszabb. Gyökérzetük erőteljesebb, könnyebben felveszi a tápanyagot, s kevésbé hajlamos a megbetegedésre, mint a féldeterminálté.

A fajtaválasztás állandó kompromisszum a termesztő részéről, hiszen nyilvánvalóan meg kell felelnie a piaci követelményeknek, ugyanakkor érthető, hogy miután tavasszal van teli legkevésbé a kassza, az ember igyekszik az olcsóbb árfekvésű terméket, azaz vetőmagot választani.

pszv