Skultéty Csaba 90 éves

Ha Benes tudta volna!

Csaknem két évtized telt el azóta, hogy szétesett a Szovjetunió, de az én generációm már soha nem fogja elfelejteni, hogy a "dicsőséges" szovjet kommunista propaganda mindig a nép nevében próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Annak a népnek a nevében, amelyet soha nem tisztelt és pláne nem hallgatott meg, mert nem is volt kíváncsi a véleményére. A most kilencvenéves Skultéty Csaba legújabb könyvét - A szlovákok és mi egy kelet-nyugati publicista szemével - olvasva rá kell ébrednünk arra, hogy tulajdonképpen már a szovjet térhódítás előtt mert és tudott nyilatkozni a nép nevében - Trianon után alig "öt perccel" - egy politikai kalandor, bizonyos Eduard Benes, aki a semmiből hozott létre egy új politikai egységet, a későbbi Kárpátalját. Benes már Párizsban "kötelességének" érezte, hogy "figyelembe vegye" a román és csehszlovák csapatok által elfoglalt északkeleti magyar megyék "ruszin lakosságának azt az óhaját", hogy azok önálló államot alkotva szoros föderációba lépjenek Csehszlovákiával. Ellehet képzelni, amint a ruszinok a Verhovinán - mindenféle tömegtájékoztatási eszköz híján - kezüket tördelve, sóhajtozva, epekedve várják az általuk soha nem hallott és nem látott Benes látványos bevonulását a ma Kárpátaljának nevezett vidékre. A magyarokról és a többi nációról nem is beszélve...

Aztán 1944-ben Munkácson szintén "a nép akarata" érvényesült a Peremoha filmszínházban, némi gépfegyveres NKVD-s segédlettel.(Nemrég köszöntöttek egy öreg kárpátaljai kommunistát 85.-ik születésnapja alkalmából, ahol érdemként megemlítették, hogy 44-ben ő is ott volt Munkácson. Igen, ez még most is dicsőségnek (kiemelt nyugdíj, hivatalos megbecsülés stb.) számít mifelénk.) Igaz, a magyar férfiakat előtte eltakarították az útból. Felszabadítás szovjet és most már örökké (?) posztszovjet módra.

A Nagykaposon született Skultéty Csaba 2010. december 31-én tölti be 90. születésnapját. Néhány hete írtam ismertetést a Kárpátalja hasábjain legutóbbi könyvéről, most itt az újabb olvasnivaló. A fentebb már említett tanulmánykötetét ajánlom most az önök figyelmébe. Nem véletlenül idéztem ebből a munkából éppen a Benesre vonatkozó kitételeket, hiszen a csehek anno hosszú távra rendezkedtek be mifelénk. Elég csak végigmenni Ungváron, az épületeket elnézve rögtön kiderül, hogy Prága komolyan hitte: Kárpátalja ennek a mesterséges államalakulatnak a része marad a következő ezer évre. A városnak legalább ennyi haszna volt a cseh megszállásból. Pedig a csehszlovák politika mindent megtett céljai megvalósításának érdekében. "Én egyáltalán nem igazságokra törekszem, én politikát csinálok. S ezért olykor tudatosan követek el jogtalanságokat, az állam érdekében és személyes érdekemben - nyilatkozta a párizsi békekonferencián Benes.

Aztán mégis elkövetkezett 1938 ősze: a müncheni és a bécsi döntés, a mesterséges állam széthullása. Innen idézzük Skultéty Csabát: "Benes, mélyen megalázva, rádióbeszédben búcsúzott. "Mám svuj plán, vagyis tartogatok még egy tervet" - mondta, mielőtt repülőgépre szállt. "Svuj plán? Hát igen: aeroplán" - hangzott a felszabadult irónia. Mint felvidéki magyar fiatal, én is így kiáltottam fel."

A folytatást ismerjük. A második világháború után jöttek a benesi dekrétumok. Kassán kihirdették, hogy a magyaroknak nincs helyük abban a tisztán szlávnak álmodott országban. Csak azt felejtette el "a győzteseknek kikiáltott világ, hogy a Tiso-féle Szlovákia mindenkit megelőzve igyekezett hadat üzenni a Szovjetuniónak és katonái a magyarokkal karöltve harcoltak a Donnál". Benes "nagy aggodalma az általa egész életében megvetett szlovákság volt, amely zömében elutasította az ő "csehszlovák" nemzetfogalmát, ehelyett Hitlertől kapott első önálló államiságának örvendve Németország szövetségeseként harcolt az orosz fronton. Ettől a gondtól maga Sztálin szabadította meg. Mint Kun Miklós kutatásaiból tudjuk: "A szlovákok harcolnak ellenünk, de azért mégis szlávok" - nyugtatta meg a Kreml ura Benest, és tüntetőleg poharat emelt a szlovákok egészségére."

Skultéty Csaba, a magyar újságírás doayen-je kilencven éves.

Miközben legújabb tanulmánykötetében a magyar-szlovák kapcsolatok, viszonyok történetét elemzi kellő történelmi és megélt személyes rálátással, ismerettel, el kell gondolkoznunk azon, amit nemrég nyilatkozott a pozsonyi Új Szónak: "Egyszer eljön az idő, amikor csak a történelmi tények lesznek fontosak, nem a mítoszok, a hamis történelemképre alapozott büszkeség. Hosszú publicisztikai pályám során ugyanis egy dolgot megtanultam: a megoldatlan nagy dolgokat nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Sosem tudjuk, mikor történik olyasvalami, ami mindent a felszínre hoz, és a régi sebek új konfliktusokat okoznak. Nincs más ellenszer, csak az, ha ezt a fájó, fontos kérdést nem tabuizáljuk, nem rendeljük alá pillanatnyi politikai érdekeknek, hanem napirenden tartjuk. Beszélni kell róla, hogy mindenki tisztában legyen a történtekkel, és talán jön majd egy fiatal szlovák (megfelelő rész behelyettesítendő) politikai nemzedék, amelyik talán nagyobb megértéssel lesz irántunk, mint azok, akik még az orvul szerzett zsákmány vagy az elnyomott bűntudat jegyében élnek." Nem vagyok optimista, de adja Isten, hogy így legyen.

Néhány évvel ezelőtt kollégáimmal portréfilmet készítettünk Skultéty Csabáról, ahol többek között arról is mesélt, hogy két egyenrangú nyelv létezett 1938 után Kárpátalján: a magyar és a ruszin. Nos, az 1938-as állapotok már és még messze vannak tőlünk. Akiket érdekel Kárpátalja évtizedek óta nem tanított (most sem tanítják) története, nos, azoknak ajánlom a figyelmébe Skultéty Csaba mostani könyvét (is). Hiszen a csehszlovák világról itt már senki nem tud semmit. A szovjet korszak tanítása pedig csakis és kizárólag a hazugságokra épült. Bár módszereit még sokáig fogja használni az éppen aktuális politikai vezetés és a szovjet iskolán nevelkedett mindenre kapható történészi gárda, ma már ez nem okoz problémát, hiszen adott a lehetőség a válaszra. Itt az internet világa. Persze el is beszélhetünk egymás mellett. A XX. század itteni eseményeinek ismeretében talán nem véletlenül sok az áthallás Skultéty tanulmányaiban. Bár rossz az, aki rosszra gondol...

Térjünk vissza azonban ismételten Beneshez. Gonoszságánál és naivságánál csak hiúsága volt nagyobb. Azt hitte, hogy szilárd híd lesz Európa közepén Kelet és Nyugat között. "Bizalmával Sztálin felé fordulva, a híd biztosítását főleg a kontinensen hatalmi pozícióba jutott Szovjetuniótól várta. Igen hamar, 1948 februárjában a moszkovita Gottwald és csapata látványos puccsal magához ragadta a teljes hatalmat. (...) Benes ráébredhetett arra, amit nem akart észrevenni, tudniillik hogy egyszerű figura volt a Kreml urának sakktábláján, ahol mostantól feleslegessé vált. Másodszor is megalázottan, immár betegen és legyengülve röviddel ezután meghalt. (...) Egész tevékenységével generációkra szórta szét a békétlenség és a gyűlölködés magvát. Az általa megvetett szlovákság pedig, a csehszlovákságot megtagadva és önálló államisághoz jutva, őrá hivatkozva védi tíz körömmel az ingyen zsákmányt, amelyet valójában neki köszönhet."

Így múlt el a világ dicsősége! Ha Benes tudta volna! A többiekről nem is beszélve...

Isten éltessen, Csaba! Erőt, egészséget kívánok neked! Várjuk a következő - hasonlóan homályoszlató - kötetet!

(Skultéty Csaba: A szlovákok és mi egy kelet-nyugati publicista szemével. Kairosz Kiadó, Budapest, 2010.)

Debreceni Mihály