Nem szunnyad és nem alszik a te őriződ

,,...Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké." Zsolt. 121.

Bibliaolvasó kalauzunk szerint e vasárnapon olvashatjuk ezeket az ószövetségi sorokat, melyek rólunk és nekünk szólnak.

1. Bámulatosan finom szövésű zsoltárköltemény ez. Kihúzódó aranyszálai egy egész kis drámát és egy teljes világnézetet kötnek egybe. Valaki, talán maga a költő az alföldi síkságból zarándokútra indul. Az út hosszú, veszélyes, fenyegető. Már odaérkezett, ahol a hegyek erdeje emelkedik, de még a Sion, s rajta a Nagytemplom láthatatlan. Szemeit a hegyekre emeli, s egy belső hang azt kérdezi: honnan jön az én segítségem? De egy erős, biztató, egy másik belső hang felel is reá: A te segítséged az Úrtól van, aki teremtette az Eget és a Földet. Milyen megnyugtató ez egy szorongó zarándok szívének!

2. Nincs más erő, hatalom, csak a mindenható Istené. Ez az Isten a mienk, a tied s az enyém. Ezt a világnézetet nem dönti meg egyetlen izmus sem, pedig hányszor akarták már a világtörténelemben. Megerősödve megy tovább a zarándok, s az Úr védelme alatt nappal és éjjel átmegy meredélyeken, szakadékok szélein, csúcsokon és mélységeken. Parancsol a természetnek és történelemnek, mert mindeneknek Ura. Eljut a templomba, ahol énekelheti a grádicsok énekét s hallhatja a prófétai Igét: Nem szunnyad és nem alszik a te őriződ. Azért ne félj, bátorodj meg, az Úr megőrzi a te lelkedet minden gonosztól, a haláltól és pokoltól. Egyszülött Fiában teremtett és megváltott, megtart és elhordoz.

3. Az élet a Teremtő tiszteletére teremtetett, földi létünk nem más, mint nagy templomi személyes találkozás az Úrral, ahová elmegyünk és ahonnét eljövünk, mindig vagyunk valahol, de mindig Őelőtte. Szemeivel vigyáz reánk, személyiségünk gyökerére és koronájára, lelkünkre, testünkre és hitünkre egyaránt. Előtte drága mivoltunkban pásztorol az egyéntől a nemzetig, a természettől a történelmen át az üdvélet végső kibontakozásáig. Egyénileg és családban, fajban és nemzetben formál és alakít, hogy tudjuk átadni örökségünket gyermekeinknek és unokáinknak mint a történelem hű sáfárai. Egy zarándok személyes szorongásától, a megváltott egyén és nemzet ünnepi körmenetéig, mindent egybefoglal ez a kicsiny zsoltár, mert benne van Isten és te is, magyar népem.

Józan Lajos huszti református lelkipásztor