2011. május 6.

2011. május 6., 10:00 , 538. szám

Kenethozó asszonyok vasárnapja (Mk 16, 1-10)

A mai vasárnapon azokra a jámbor asszonyokra gondolunk, akik Jézus sírjához igyekeztek: kezükben illatos kenetet visznek, szívükben a halottnak szánt élő szeretetet. De felvetődik a kérdés, vajon mi mit adjunk, mit adhatunk Jézusnak? Erre a kérdésre csak a feltámadott Krisztustól kaphatunk igaz választ.

Jézus megmondta a sírjához igyekvő aszszonyoknak és nekünk is, hogy mit vár tőlünk: "Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül a testvéreimnek, hogy menjenek el Galileába. Ott majd meglátnak engem" (Mt 28,10). Az első és legfontosabb figyelmeztetés: Ne féljetek! Az tagadhatatlan, hogy Jézus elfogatása, megkínzása, keresztre feszítése hívei szívét is félelemmel töltötte el. Vajon Jézus mivel oszlatta el az asszonyok félelmét? Az üres sír nem jelentett döntő bizonyítékot Jézus feltámadása mellett. Az igazi bizonyítékot, a félelmet elsöprő hatást a feltámadt Krisztus jelentette számukra. Amikor leborultak előtte és valami gyönyörű asszonyi mozdulattal átkarolták lábát, a félelem elillant szívükből és boldog bizonyosság költözött helyébe. Megértették, hogy Jézus istenfiúságát nem a betlehemi születés, nem a tanítás, nem a csodatettek bizonyítják, hanem a halálból történt feltámadása. Igazi hatalma most nyilatkozott meg a maga teljességében. Sejteni kezdték, hogy az üres sír olyan kapuhoz hasonlít, amelyen keresztül az egész világ, az egész emberiség Istenhez érkezett.

Jézus azt kívánta az asszonyoktól, hogy közvetítői, hírvivői legyenek ennek a boldogító üzenetnek. Megértették ezt az apostolok, és meg kell értenünk nekünk is. Nekünk is lángra kell lobbannunk és Jézus kérésének megfelelően el kell mennünk az emberekhez: a hitetlen, a közönyös emberekhez, a lezüllött társadalomhoz, a gőgös öntörvényűséget hirdető milliókhoz és meg kell bátran mondanunk - Európa azért agonizál lelki értelemben, mert elfordult az életet meghatározó krisztusi tanítástól. Bátran kell hirdetnünk, hogy az érzékelhető világon túl létezik egy másik világ is, és Jézus üres sírja ennek a másvilágnak a kapuja.

Ha Krisztus nem támadt fel, akkor a kereszténység nem különbözik a többi vallástól, akkor az Egyház kizárólag emberi intézmény, erkölcsjobbító egyesület, keresztelő, eskető és temetkezési vállalat. Ha Krisztus nem támadt fel, akkor valamennyien a bűn rabságában sínylődünk a szabadulás reménye nélkül.

Ezért fontos nyomatékosan hírül vinni az egész emberiségnek, hogy Krisztus valóban feltámadt. Ezzel bizonyította, hogy Ő a természet törvényei fölött áll és Isten ereje működik benne. Ha ez nem így lenne, akkor úgy zarándokolnának sírjához, mint Buddha, Konfuce, Lao-ce vagy Mohamed sírjához. Mi, keresztények azonban egy üres sír előtt ünnepelünk, ahol megdicsőült az istenember.

Hrabár Tamás