Ismét gyarapodott Isten szolgáinak száma

Papszentelés Munkácson

2011. június 24., 10:00 , 545. szám

Majnek Antal római katolikus megyéspüspök a munkácsi Szent Márton Székesegyházban június 18-án ünnepélyes keretek között Kvascsuk András diakónust áldozópappá, Kocáver Sándor papnövendéket pedig szerpappá szentelte.

Az egyházak életében az egyik legmagasztosabb esemény a papszentelés pillanata. Különösen így van ez a közel 70 ezer tagot számláló Munkácsi Római Katolikus Egyházmegyében, ahol minden egyes pap-, illetve diakónusszentelés azt jelenti, hogy a felszentelt lelkipásztor(ok) által újabb települések egyházi szolgálata válik teljesebbé. A rendszerváltást követően a Munkácsi Egyházmegyében végzett szolgálat jelentős részben anyaországból érkezett papok vállán nyugodott, de az utóbbi évtizedben örömmel állapítható meg, hogy szinte nincs olyan év, amikor ne kerülne sor legalább egy kárpátaljai születésű pap felszentelésére. Így volt ez június 18-án is, amikor a zsúfolásig megtelt székesegyházban a huszti születésű Kvascsuk András, valamint a munkácsi születésű Kocáver Sándor áldozó-, illetve szerpappá szentelésére került sor.

Majnek Antal püspök, az egyházmegye papsága és a felszentelendők énekszóra vonultak a székesegyház oltárához. A szentelési szertartáson Majnek püspök elmondta, hogy az Úristen és az üdvözítő Jézus Krisztus segítségével kiválasztották a szentelésre méltónak találtatott testvéreket a szerpapság, illetve az áldozópapság rendjébe. "Istennek legyen hála" - válaszolták a hívek. Majd a püspök a prédikációjában a szerpap, valamint az áldozópap feladatairól és kötelességeiről beszélt. A Főpásztor a vállalt szolgálat Istennek tetsző módon való végzésére, valamint az evangélium hirdetésére szólította fel a felszentelendőket. A püspök Kalkuttai Teréz anya gondolatát idézte, aki szerint a papi cölibátus, azaz a nőtlenség olyan ajándék, amely a mennyei életre készíti fel a papot. Soha ne feledjék el - emlékeztetett a püspök -, miért lettek kiválasztva: küldetésük az, hogy a híveket Istenhez vezessék.

A felszentelésre várók a püspök előtt állva tanúságot tettek szándékuk tisztaságáról, hogy papi nőtlenségben élve, önmagukat az egyházban egészen Krisztusnak szentelik, majd a püspök elé térdelve engedelmességi ígéretet tettek. A felszentelést kézrátétellel Majnek Antal püspök végezte el, melynek szimbolikus jelentősége a Szentírásban is megtalálható: Jézus apostolai a Krisztustól kapott lelki hatalmat és küldetést adták így tovább.

A felszenteltek ezután szertartásosan magukra öltötték a papi ruhát, majd a püspöki áldást követően az egyházmegye papjai is kézrátétellel adták áldásukat paptestvéreikre. A mise ezután felajánlással, valamint áldoztatással folytatódott.

Fischer Zsolt