Néhány szóban a bikatartásról

Program van, pénz nincs!

2011. augusztus 12., 10:00 , 552. szám

Az utóbbi időben több kedves olvasónk is megkeresett bennünket azzal, hogy foglalkoztatja őket a bikatartás gondolata, ám nem tudják, jár- e ezután állami támogatás, vagyis dotáció. A kérdésről Popovics Sándort, a Beregszászi Járási Mezőgazdasági Osztály vezetőjét kérdeztük.

„Bikát több célból is lehet tartani: egyrészt a húsa miatt, vágóhídi vagy háztáji értékesítésre, valamint fedeztetés céljából – tájékoztat Popovics Sándor. – Sajnos azt kell mondjam a kedves olvasóknak, hogy ha bikatartással kívánnak foglalkozni, semmilyen állami dotációra nem számíthatnak. Az állattartásra szakosodott vállalatok és gazdák támogatására több program is ki van dolgozva, de ezek még csak papíron léteznek, a gyakorlatban sajnos nem. Ami a húspiacot illeti: a vágóhídra leadott állatokért élősúlyban minden kiló hús után járna dotáció, de a pénzügyi nehézségek miatt a gyakorlatban ez nem valósul meg. A költségekhez egyebek mellett hozzátartozik még a „fülszám” is, mely az állatok regisztrációját jelenti. Nem tartozik a témához, de a tejtermelés terén ugyanez a helyzet. A tejet leadó mezőgazdasági vállalatnak minden liter tej után 35, míg a magángazdáknak 30 kopek dotáció jár(na). A tavalyi évben a tejfeldolgozó üzemek még fizették ezt a dotációt, de egy idő után a legtöbb kárpátaljai tejfeldolgozó „leépült”, s nemcsak a dotáció összegét, hanem a termékek felvásárlási árát sem tudták fizetni. Az idei évben központilag egy olyan tervet fogadtak el, melynek értelmében ezt a dotációt az általános forgalmi adóból – vagyis röviden az áfából – fogják majd finanszírozni, melynek keretében egy külön erre a célra létrehozott keretből valósulna meg a támogatás. De a mai napig a gyakorlatban ez sem működik.

Talán egyedüli pozitívumnak mondható dolog a fejőgépvásárlás terén van. Azon gazdák, akik 3-5 tejelő szarvasmarhát tartanak, állami dotációt igényelhetnek egy fejőgép megvásárlására. Ennek lényege, hogy a gazda a saját pénzéből megvásárolja a gépet, az állami költségvetésből pedig a vásárlást követő év végéig kell megérkeznie a kompenzációnak. Ennek összege nem lehet több, mint ötezer hrivnya, amiből éppen kitelik a fejőgép ára.

Visszatérve a bikatartásra: amennyiben a gazda fedeztetés céljából akar állatot tartani, azt csak hivatalos eljárás után teheti meg. Ennek értelmében egy megyei bizottság vizsgálja meg az állatot, és az őseit visszamenőleg figyelembe véve osztályozza azt. Ezt követően írják ki rá a fedeztetés engedélyezését biztosító bizonyítványt. De ez a fajta szaporítási forma most már visszaszorulóban van, s zömmel már csak a falvakban alkalmazzák a gazdák. A nagybani szarvasmarhatenyésztők most már mesterséges megtermékenyítést alkalmaznak az állataiknál. Ennek előnye abban rejlik, hogy megválaszthatják a szarvasmarha típusát, vagyis hogy tejtermelő vagy hústermelő fajta legyen. Minderre a megfelelő produktivitású ősöktől vett spermaminták állnak a beavatkozást végző cégek rendelkezésére. Jelenleg Kárpátalján mindössze egy munkácsi cég foglalkozik ezzel, melynek a Beregszászi járásban nyolc kirendeltsége működik. Egy műfedeztetés ára 130–160 hrivnya között van állatonként. Korábban ezen a téren volt állami dotáció, tehát olcsóbb volt a fedeztetés, nemrég azonban ez is megszűnt, s most már itt is egyedül a gazdát és a vállalatokat terhelik a költségek.

F. Zs.