Az összefogás jelentheti a kiutat

Az ősz a számvetés ideje a gazdálkodók számára, amikor megvonják az elmúlt gazdálkodási idény mérlegét. Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadója a piaci viszonyok alakulásának fényében tanácsosnak tartaná, hogy a jelenleg önerőből gazdálkodó kistermelők kihasználják az összefogásban rejlő lehetőségeket a beszerzés és az értékesítés terén.

– Szeptember van, a piaci árak mégis a nyári mélyponton vannak. Mivel magyarázható ez a jelenség?

– Valóban, a termelők szempontjából változatlanul mélyponton vannak a zöldségek felvásárlási árai. Egy hrivnya körül kel el a burgonya kilója, a káposzta kopijkákért cserél gazdát, s a paradicsom és az uborka is csupán 2-2,50 hrivnyába kerül, ami a gazdák kiadásait sem fedezi. Elővettem a tavalyi feljegyzéseimet, s kiderült, hogy az elmúlt esztendőben jóval magasabbak voltak az értékesítési árak, mint idén. Ez a helyzet nyilvánvalóan a nagyon szép nyárutó átkának tekinthető, hiszen változatlanul bőséges az árukínálat a piacokon. De azért nemcsak az időjárásnak tudható be a gazdák jelenlegi nehéz helyzete.

– Milyen egyéb körülményeket kell figyelembe vennünk?

– Átnéztem tíz évre visszamenőleg is a feljegyzéseket, s azt kellett látnom, hogy az értékesítési árak ez idő alatt összességében alig változtak, mindössze 20-25 százalékos drágulás volt tapasztalható a nagybani értékesítés terén. Ugyanakkor a termesztés költségei körülbelül a négyszeresükre nőttek az adott időszakban. Nőtt a napszámosok bére, drágultak a termesztéshez szükséges anyagok, s jóval többe kerül a földgáz, a villamos energia és az üzemanyag is. Ebből következik, hogy ma jóval kisebb az árrés, a jövedelmezőség, amellyel a termesztők dolgoznak, mint volt néhány évvel ezelőtt.

– Mit lehet tenni ebben a helyzetben?

– Két kiút kínálkozik ebből a helyzetből a gazdák számára. Az egyik, hogy növelik a termőterületet. Magyarországon megfigyelhető, hogy mintegy 50 árnyi, tehát 5000 négyzetméternyi alapterületű fóliás létesítmény fedezi egy család megélhetési költségeit. Kollégáimmal a Terra Dei Alapítványnál úgy számoltunk, hogy nálunk, Kárpátalján jelen pillanatban 15 ár, azaz 1500 négyzetméter fólia szükséges a család eltartásához. Könnyen lehet azonban, hogy ha nem változik a helyzet, hamarosan nőni fog a megélhetést biztosító minimális fóliás termőterület mérete, legalább 2000 négyzetméterig. A második túlélési lehetőség a költségek visszaszorítása, a termelés intenzívebbé tétele volna, erre azonban az amúgy is takarékos, nagyobb beruházásra csak ritkán képes családi gazdaságokban nemigen van lehetőség. Állami szabályozásra vagy támogatásra aligha számíthatunk. A Gazdasarok rovatban jellemzően éppen azzal a kistermelői réteggel, az őstermelői kategóriába tartozó családi gazdaságokkal szoktunk foglalkozni, amelyet ha nem is háborgat egyelőre az ukrán állam, de nem is segít. A jelekből ítélve az államnak a nagygazdaságok, a latifundiumok kialakítása a célja, ami nem is csoda, hiszen nyilvánvalóan azoknak van kellő lobbierejük a megfelelő szabályozás, támogatási rendszer kikényszerítéséhez. Bár az új földtörvényt még el sem fogadták, máris vannak olyan struktúrák az országban, amelyek több százezer hektár földön gazdálkodnak.

– Van kiút?

– Mint már utaltam rá, az egyik kitörési lehetőség a termelési költségek, ezen belül is a termeléshez szükséges input anyagok – fólia, műtrágyák, növényvédelmi vegyszerek stb. – beszerzési költségeinek csökkentése lehet. Erre azonban csak nagyobb mennyiségek vásárlásakor van lehetőség. A gazdák tehát csak akkor érhetnek el kedvező árat a kereskedőknél, ha összefognak, s közösen egyszerre nagyobb mennyiséget szereznek be, esetleg egyenesen a gyártótól vásárolnak, ezáltal több közvetítőt is kikapcsolva az értékesítési láncból. Ily módon akár 20-30 százalékkal kedvezőbb ár is elérhető.

– Mi szükséges ehhez?

– Nyilvánvalóan a gazdák összefogására volna szükség a legfontosabb célok elérése érdekében. Esetünkben elsősorban a szükséges anyagok beszerzése lehetne a cél, de hosszabb távon szóba jöhetne esetleg az egyforma technológiával termelt egyforma fajták egyformára válogatott termésének közös értékesítése is egy bizonyos nagyságrendű termésmennyiség elérése érdekében. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nagyobb árumennyiséggel rendelkező termelők jobb feltételekkel tudják értékesíteni a portékájukat, mint azok, akik csupán néhány kilóval vagy mázsával jelennek meg a nagybani piacon.

– Hogyan kell elképzelnünk az összefogást?

– Mint már említettem, a kooperációnak számos fokozata, fázisa lehet a közös beszerzések megszervezésétől az ugyanazon ágazatban dolgozó gazdák esetében, egészen a közös értékesítésig. Sajnos az előző rendszer emlékei máig sokakat elriasztanak a közös gazdálkodástól, pedig nincs ebben semmi ördöngösség. Már az is összefogásnak nevezhető, ha – ahogyan az nap mint nap megtörténik – néhány gazda egy mikrobuszba, teherautóra pakolja az áruját, s úgy viszi fel a piacra, csökkentve ezzel a szállítási költségeket. Persze a közös beszerzésnél és a közös értékesítésnél is létezik egy kritikus tömeg, amely felett az összefogás valóban gazdaságossá válik. Magyarán, a szövetkezőknek el kell érniük egy bizonyos nagyságrendet a vásárlási és értékesítési tételekben. A Terra Dei Alapítványnál végzett számításaink szerint fóliás gazdaságok esetében 50–100 gazdának kellene összeállnia egy termesztő körzetben ahhoz, hogy megfelelő nagyságú árrést tudjanak elérni a beszerzésnél. Többen gondolkodunk már ezen a kérdésen, s elképzelhető, hogy a közeljövőben el is indul egy ilyen jellegű szervezkedés Nagydobrony környékén. Afféle hagyományos gazdaszövetkezetet képzelünk el, amely kezdetben a közös beszerzésre összpontosítana a hasonló termesztésstruktúrájú gazdák körében. Közös akciója lehetne például az 50–100 gazdának 2-3 évente a fóliasátrak borításának egyidejű cseréje, hiszen 50-60 tekercs fólia beszerzésénél már komoly megtakarítás érhető el. De ugyanilyen kedvező áron szerezhetnénk be takarófóliát, csepegtetőrendszereket és vegyszereket is tonnaszámra.

– A gyakorlatban mit jelent a szövetkezés?

– Azoknak a gazdáknak, akik a nagyobb bevétel érdekében vállalkoznak az összefogásra, egy viszonylag nem túl nagy, talán 1000-2000 hrivnyás összeg befizetésével kellene elindítaniuk a szövetkezetet, ahol egy megbízott személy eljárna a gazdák ügyében, foglalkozna a közös beszerzésekkel. Esetleg be is lehetne jegyeztetni a szövetkezetet, amiről a szövetkező gazdáknak természetesen minden esetben külön kellene majd dönteniük. A bejegyzés állami regisztrációt jelent, miáltal a szövetkezet jogi személlyé válik, annak minden előnyével és hátrányával. A hátrányok között említhető mindenekelőtt az elszámolási és jelentési kötelezettség az adóhatóság és a statisztikai hivatal felé. Viszont a bejegyzés előnyei között említhető egyebek mellett, hogy a jelenlegi adótörvények értelmében az áfafizetői körbe nem tartozó természetes és jogi személyek az áfafizetők körébe tartozó jogi személyekkel nem köthetnek szerződést, azaz például egy őstermelő nem szállíthat a nagyáruházaknak, szupermarketeknek, míg a szövetkezet ezt megteheti. Nem mellékes, hogy a bejegyzett jogi személyként működő szövetkezet pénzforgalma, átutalási rendszere átláthatóvá, nyomon követhetővé tehető. Végül reméljük, hogy idővel megjelennek Ukrajnában is az állami és az európai uniós támogatási források, amelyeket csak jogi személyek vehetnek igénybe. Persze a szövetkezetek bejegyzés nélküli működésének is megvan a maga haszna, hiszen az egymásban megbízó személyek vásárláskor, értékesítéskor mentesülnek az ügyviteli költségektől. Hogy azután az ukrajnai valóság diktálta feltételek között mely működési formáknak melyek lesznek a hátrányai és az előnyei, azt természetesen csak az idő fogja majd megmutatni.

pszv